1924 júliusának idusán a párizsi olimpiai vízilabdatorna sorsolása a létező legnehezebb ellenfelet juttatta Komjádi Béla ifjú tehetségekből álló válogatottjának: az utolsó három olimpiát (1908, 1912, 1920) megnyerő, félelmetes brit válogatottat. Tekintettel arra, hogy a magyar pólósok első ötkarikás kalandja igen rosszul sült el (Stockholmban két vereséggel lettek ötödikek ’12-ben), még azért is lobbizni kellett, hogy egyáltalán kiküldjék a csapatot Párizsba; a sorsolás megismerését követően pedig sokan csak hümmögtek, kár volt pénzt áldozni az útra…

Amikor a britek 3-0-ra elhúztak pillanatok alatt, nagyon úgy tűnt, a károgóknak lesz igazuk. Innen azonban elevenítsük fel a 100 éve történteket, most megnyílt virtuális múzeumunk 1924-es “tárlójának” segítségével:

https://waterpolo.hu/archivum/olimpia/1924/Párizs

Bár az egy füst alatt négy mérkőzést lejátszó válogatott tagjai kizsigerelve nem tudták folytatni a remeklést, és végül megint az ötödik helyen zártak, a britek elleni diadal megmutatta, már ott vagyunk a legjobbak között.

Az azóta eltelt száz évben pedig ennek legalább kilencszer adtuk csalhatatlan tanúbizonyságát: ennyiszer lettünk olimpiai bajnokok, továbbá három alkalommal ezüst-, négyszer pedig bronzérmesek. Ilyen éremkollekciója egyetlen más nációnak sincs, mint ahogy Magyarország az egyetlen, amely 12 egymást követő olimpián állhatott dobogóra (1928–1980), és persze egyedül a magyar férficsapat tudott nyerni a vízilabda különböző formációiban: a bőrlabdás állójátékban, a cserék és negyedek bevezetése után, a műanyaglabdás verzióban, meg a támadóidő bevezetését követően. 

A Magyar Vízilabda Szövetség úgy gondolta, illendő méltó emléket állítani a rég- és a közelmúlt hőseinek, ezért a jeles évfordulón megnyílik az a virtuális múzeum, amelyben nem csupán valamennyi olimpiai szereplésről olvashatunk részletesen, de megismerkedhetnek valamennyi olimpiai szereplővel is.

“A magyar vízilabdában, a magyar vízilabdáért dolgozni egyszerre felemelő és felelősségteljes feladat – mondta ennek kapcsán Madaras Norbert, az MVLSZ elnöke. – Ismét egy párizsi olimpiára készülünk, száz évvel az első nagy győzelem után – minden idegszálunkkal az előttünk álló eseményre koncentrálunk, de épp ez az évforduló figyelmeztet arra: ismerjük a múltunkat? A jelen és a jövő generációi tudnak-e bármit kapcsolni azokhoz a nevekhez, akik a sportuszoda előcsarnokában felállított márványtáblákon szerepelnek? Én azt vallom, igenis fontos, hogy egy utánpótlás-játékos is tisztában legyen azzal, ki volt Németh Jamesz, Halassy Olivér, idősebb és ifjabb Szívós István, Gyarmati Dezső, Markovits Kálmán, Kárpáti György, milyen elképesztő győzelmi sorozatot produkált Faragó Tamásék aranycsapata a hetvenes években – most a mi generációinkat nem említem, hiszen a nemrég elkészült nagysikerű film sokat segített a múltidézésben. Ezt a múzeumot azért hoztuk létre, hogy a vízilabda-család tagjai és a sportág rajongói kedvükre olvasgathassanak, illetve képet is tudjanak kapcsolni egy-egy játékoshoz, hiszen az MTVA fotóarchívumának és kollégáim kutatómunkájának köszönhetően talán egy vagy két kivétellel több mint kétszáz, valaha olimpián szerepelt férfi és női játékosunk kártyája található meg egy-egy portréval és a legfontosabb tudnivalókkal.”

Madaras Norbert hozzátette, az olimpia évében most az ötkarikás játékok vannak a fókuszban, idővel viszont a világ- és Európa-bajnokságok történeteiben is el lehet majd merülni.

A múzeum nyitóoldala: https://waterpolo.hu/archivum/osszes