Tokió 2020: „Boldogok vagyunk, hogy érmet vihetünk haza!”

2021. augusztus 08. 11:24

Felszabadult játékosokkal találkozhattunk a tokiói Tatsumi Water Polo Center interjúzónájában. Nyilatkozatok a helyszínről.

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Megvan a bronz, megvan az érem, mindkét válogatottunk nagyon szépen fejezte be a XXXII. Nyári Olimpiai Játékokat Tokióban. Férfiválogatottunk spanyolok ellen aratott 9-5-ös győzelméről itt írtunk.

Többen is utolsó mérkőzésüket játszották a válogatottban, így például Nagy Viktor, aki a teljes karrierjét befejezni. Az általa elmondottakat ebben a cikkben foglaltuk össze.

Hosnyánszky Norbert is befejezte válogatott karrierjét:

„Azt gondolom, önmagáért beszél, hogy majdnem tíz emberelőnnyel kevesebbet kaptunk, mint a spanyolok. Ennek fényében még inkább elismerésre méltó, hogy a második félidőben nem kaptunk gólt. Viktor karrierjének méltó befejezése volt a mai teljesítménye és a mai meccs. Én pedig elképesztően boldog vagyok, megmondom őszintén, másfél napja csak erre gondoltam, hogy egy érmet hazavigyek, mert nekem is ez volt az utolsó válogatott mérkőzésem. Örülök, hogy így alakult."

Varga Dénes csapatkapitányt először Nagy Viktorról kérdeztük:

„Volt bennünk annyi betyárbecsület, hogy ha már tudjuk, ez az utolsó meccse, nemcsak az országunkért, saját magunkért, hanem érte is küzdjünk még egy kicsit jobban. Az a kulcsa egy ilyen bronzmeccsnek mindig, hogy mi történik az első félidőben. Mindkét csapat számít arra, hogy az elején lesz valami, amit végig lehet vinni az egész mérkőzésen. Az első félidő ez alapján nem úgy alakult, ahogyan a spanyolok gondolták, egy-két játékosuk nem jött játékba, és az erőnket meg tudtuk őrizni a második félidőre is. Ők kicsit impotenssé váltak, megremegett a kéz, és hát jól védekeztünk, nagyon jól védett Viktor."

A kérdésre, miszerint hogyan „kaparta össze" magát a csapat az elődöntő után, Dumi így válaszolt:

„A nagyobb meccsek előtt általában is összeülnek a játékosok, és megbeszéljük, egyrészt taktikailag kit és mit kell kiemelten kezelni, másrészt keresünk egyfajta lélektani kulcsot a győzelemhez. Most volt a legnehezebb megtalálni ezt, még összeülni sem ültünk össze, ehelyett a mai kornak megfelelően, a virtuális térben beszélgettünk. Mindenki beírta azt a gondolatát, ami nem is feltétlenül a motivációval kapcsolatos - hiszen tudjuk, hogy mit jelent harmadiknak vagy negyediknek lenni, ég és föld - inkább a hogyant kerestük. Volt egy-két olyan coming out, amit régóta hordozott magában egy-két játékos, és amit érdemes volt már letenni. Aki letette, az meg is könnyebbült annyira, hogy jól tudjon játszani. A mai siker kulcsa az elmúlt 18 óra és ezek a beszélgetések voltak."

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ


Kérdés, mi lesz Varga Dénessel a folytatásban, erről is érdeklődtünk.

„Amikor az elődöntőnél tartottunk, és benne volt, hogy aranyéremért játszunk, egy akkora motivációs erő volt bennem, hogy azt mondtam, ez elvisz Párizsig. Aztán kikaptunk, és nem nagyon volt kedvem ehhez az egészhez. Meg hát meg kellett oldani azt is, hogy megnyerjük a bronzérmet. Most, hogy megnyertük, megint ott tartok, hogy lehet ebből még póló, csak még nem tudom milyen tényezőknek kell ehhez stimmelni. A legfontosabb, hogy egy kicsit most el kell engedni a vízilabdát, aztán a klubban töltekezve élményeket gyűjteni ahhoz, hogy egyértelműen kielégítő választ tudjak adni erre a kérdésre."

Erdélyi Balázs is megkönnyebbült, ő is nagyon megérdemelte ezt a bronzérmet.

„Messze volt a sima meccstől azért ez a mai, de amit ma műveltünk, az egyszerűen elképesztő volt, Viktorral az élen. Amit ő és a védelem letett az asztalra..., nem is lehetett ma más végeredmény, ezt ma meg kellett nyernünk. Beszéltünk a meccsről sokat tegnap, persze, ami kellett is. Nyilván az elődöntőt hosszú idő lesz megemészteni, de felnőtt emberek vagyunk, muszáj volt túllépni rajta. Majd valamikor nyalogatjuk a sebeinket, de most sokkal fontosabb volt, hogy végre sikerüljön egy érmet nyerni. Sikerült."

Hárai Balázst is faggattuk picit, fülig érő mosollyal válaszolt a kérdéseinkre. A Párizzsal kapcsolatos kérdésre is.

„A kezemben, a kezünkben volt az álmunk, amiért jöttünk, de azt kicsit elengedtük. Mégis azt mondom, nekem ez egy arannyal felérő bronzérem. Rengeteget dolgoztunk azért az elmúlt években, hogy innen éremmel menjünk haza. Akár a stábtagok, akár a játékosok, akár otthon az a rengeteg ember, aki nekünk szurkolt most. És ne feledkezzünk meg a családtagjainktól sem, akik rengeteg áldozatot hoztak, hoznak értünk a mindennapokban. Én személy szerint nagyon elfáradtam, most a lazát nem fogom leúszni, az biztos. Párizsban nem jártam még, megmondom őszintén, de szép hely. Az, hogy a családdal megyek oda nyaralni, vagy az olimpiára, az majd később kiderül, de nem nézek ennyire előre. Most örülök, hogy nyertünk."

Manhercz Krisztiánnak kirobbanóan jól sikerült ez az olimpia, a magyar válogatott egyik legjobbja volt, így természetesen muszáj volt őt is szóra bírnunk.

„Nagyon jó volt a védelmünk, a végén már mi is eksztázisban voltunk, hát még Viktor, aki fantasztikusan védett, ez volt a siker kulcsa. Märcz Tomi felkészített minket arra, hogy feltehetőleg ilyen bíráskodásra számíthatunk, voltak olyan pillanatok, amikor, ha lehetséges, szóvá is tettük volna, de szerencsére sikerült magunkban tartanunk. Ami a tegnapot illeti: nem is feltétlenül tizenhárom vízilabdázó, hanem tizenhárom ember tudott beszélni arról a meccs előtt, mit él meg. Így volt ez már Oyamában is, az edzőtáborban, így volt ez Tokióban és így volt ez az elődöntő után is: barátokká váltunk és csapattá formálódtunk: ez az eredménye. Minden olimpia után van egyfajta generációváltás, jövő nyáron is lesz mindenféle világesemény, ugyanakkor 2008 óta nem szereztünk érmet a játékokon, úgyhogy ez kiváló eredmény, főleg, hogy akadnak idősebbek, akiknek ez volt az utolsó olimpiája. Én személy szerint nagyon rosszul éreztem magam az elődöntő után, mert sokszor hangoztattam, én olimpiai bajnok szeretnék lenni Tokióban, ennek megfelelően készültem. A meló, a küzdelem és az áldozat, amit nemcsak én, hanem a párom, a családom, a pszichológusom, a dietetikusom beletett ebbe az öt évbe, abból lett az, hogy fel tudtam-tudtunk állni az elődöntő után, és most nagyon boldog vagyok!" 
 
XXXII. Nyári Olimpiai Játékok, Tokió
Férfitorna
Magyarország–Spanyolország 9-5 (3-3, 2-2, 1-0, 3-0)
Tokió, Tatsumi Waterpolo Center, zárt kapuk mögött, vezette:
Vojvodin (orosz), Stavridis (görög)

Magyarország: Nagy V. – Manhercz K. 1, Zalánki 1, Vámos 2, Jansik 1, Varga D. 1, Mezei. Csere: Angyal 1, Hosnyánszky 1, Pásztor, Erdélyi, Hárai 1. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
Spanyolország: Lopez – Munarriz 2, Granados, de Toro Dominguez1 , Larumbe Gonfaus, Famera, Felipe Perrone 1. Csere: Sanahujja, Fernandez, Tahull 1, Mallarach , Bustos. Szövetségi kapitány: David Martin

A további mérkőzéseken:

A 7. helyért:

Montenegró–Olaszország 14-14 (2-3, 5-4, 4-5, 3-2 – 5 méteresekkel: 3-4)
Gólszerzők:
Ivovic 6, Dr. Brguljan 2, Ukropina 2, Perkovic, Petkovic, Popadic, Spaic, ill. Velotto 5, Du Fulvio 4, Renzuto Iodice 2, N. Presciutti, Bodegas,, Aicardi

Az 5. helyért:
Horvátország-Egyesült Államok 14-11 (2-3, 4-2, 4-2, 4-4)
Gólszerzők:
Bukic 3, Loncar 2, Jokovic 2, Garcia Gadea 2, Macan, Milos, Obradovic, ill. Hooper, 2, Obert 2, Hallock 2, Bowen 2, Irving 2, Stevenson
 
A döntőben:

Görögország-Szerbia 10-13 (3-6, 4-2, 2-2, 1-3)
Gólszerzők:
Vlachopoulos 2, Skoumpakis 2, Fountoulis 2, Papanastasiou, Mourikis, Kolomvos, Gkiouvetsis, illetve Mandic 3, Prlainovic 3, Jaksic 3, Filipovic 2, Pijetlovic 2

Galéria

A többi képért kattintson a képre!



Tokió 2020: A férfiválogatott éremátadása (Fotók: Derencsényi István)
Tokió 2020: Magyarország-Spanyolország 9-5 (Fotók: Derencsényi István)
Közreműködők, egyesületek
Bizottságok