Kicsit nehezen indult – öt és fél perc és három fór kellett, hogy végre betaláljunk, Zalánki Gergő oldotta meg szépen a fór befejezését. Ekkor már kettővel mentek a hazaiak, mert bár az első két hátrányt mi is szépen kibekkeltük (helyükön voltak a blokkok), aztán egy kontrából Zuvela nyitott, majd Bukic lőtt be egy egypasszos fórt. Később Kharkov előnyből Bányai Márk kezével együtt bombázta a harmadik góljukat, mi pedig nem igazán tudtuk átlőni a zónájukat, megesett pedig, hogy egy támadáson belül négyszer is próbálkoztunk. Nekik bezzeg a duda pillanatában sikerült, holott 0:03-nál jöttek kornerrel, de Fatovic fej fölé küldött bombája beakadt, azaz az első nyolc perc nem festett gól (4-1).

Ugyanígy folytatódott is, bár nálunk bejött Szakonyi Dániel, nem igazán tudott rámozdulni Bukic pontos távolijára – míg mi megállás nélkül Bijacba bombáztuk a labdákat. A horvátok világklasszisa a félmagasakat gond nélkül halászgatta le – emitt némi mákkal a kapufa és picit Szakonyi mentett egy tiszta centerlövést. Aztán egyikük sem segített, Kharkov labdája most a kapufáról zúdult be, így már 6-1-re mentek a hazaiak.

Varga Zsolt inkább időt kért, de kellett még némi idő, hogy elkezdjen pörögni a támadórészleg, Zalánki Gergő egy gyengébb passzt egy komoly bombával feledtetett, majd Manhercz Krisztián csinálta meg végre a kellő mennyiségű lóbát, amivel már Bijac sem tudott mit kezdeni (ekkor 9-2-nél jártunk védések terén). Sajnos, a horvátok fórja is ült a falból, cserébe Manhercz vágott be egy ötöst, és a negyedzáró lövést sikerült kiblokkolni, azaz legalább a különbség nem változott ebben a negyedben (7-4).

Fekete Gergő parádésen beverte az első fórunkat fordulás után, majd egy jó közbepiszkálással szétziláltuk az övékét, sajnos, kissé alkalmi felállásban a mi következő előnyünk elhalt a blokkban. Varga Dénes vállalta be a következőt, de Toni Popadic odaért a labdájára – a következőnél viszont esélytelen volt, miután Angyal Dani lógott meg egyedül egy remek szerelés után. Ahhoz képest, hogy 6-1-nél milyen siralmasnak tűnt az egész, most 7-6 állt a táblán. Egy már-már kivédett hátrányban érkezett még egy sajnos – nyilván az volt, mert Kovács-Csatlós Tamás fújta be, nem a horvát kolléga –, és Kharkov picit levegőt adott a hazaiaknak.

Aztán Hárai Balázs szállított fórt, s bár elsőre a lécet döngette Manhercz, Zalánki begyűjtötte a lepattanót, és a tőle megszokott pontossággal játszotta meg a jól szabaduló Hárait a falban, aki nem kegyelmezett. A horvát fór is dadogott, de Franko Lazic labdája a blokkról a sarokba kocogott, 42 másodperccel a duda előtt. Egy tiszta hazai szerelést követően Szakonyi védett még egyet, így 9-7-ről indult a zárórész.

Vámos Márton lóbálta szét a védelmet az első fórban, aztán Szakonyi védett egy őrületesen nagyot hátrányban – aztán Hárai lőtt különleges gólt; egy rossz bejátszást mentett meg, majd rakott be finoman lehetetlen szögből, így máris 9-9-nél jártunk.

Ettől befeszültek a hazaiak, egy elsőrangú halászás tönkrevágta az újabb fórjukat – és öt méterre álltunk a vezetéstől, de Popadic védte Vámos ötméteresét, és ebből eljöttek gólig a horvátok. A következő előnyünkből is ötös lett – miután Angyal Dani ráugrott a labdát védő Popadicra; Varga Dumi már nem hibázta el, három perccel a vége előtt 10-10-nél jártunk. Vámos elképesztőt blokkolt hátrányban, sajnos, ezúttal veszélytelen volt az akciónk, és Fatovic nem tévesztette el a következő könnyű lövést fórban. Ötvenhét volt az órán, amikor 11-11 lett, Vámos szédületesen játszotta meg a valahogy a falban feltűnő Varga Dénest. Negyvenkettőnél érkezett a horvát fór – mondjuk úgy, mindkét játékvezető megadta az övéinek ekkortájt, ami járt –, időkérés után; s már-már megvolt a labda, Fatovic minden mindegy alapon elengedett labdája meg bevágódott a lécről, azaz maradt 22 másodpercünk az iksz kibrusztolására.

Hét a hattal próbálkoztunk – és ment: Manhercz Krisztián 0.5-tel a duda előtt találta meg a rést (12-12); úgyhogy gyakorlásként jöhetett még egy ötöspárbaj.

Popadic rögtön kikapta Varga ötösét, a második körben Szakonyi nyomta kapufára Jokovic labdáját, ezek voltak az első három kör drámaibb pillanatai. Aztán az utolsóban Bijac belenyúlt Vigvári Vince labdájába, Zuvela viszont bevágta, hogy azért a horvátok mehessenek haza vidámabban. Mi meg megjegyezhettük: ha nincs bent Vogel Soma, azért picit más a vége ilyenkor…

Varga Zsolt szövetségi kapitány:

“Egy első hivatalos meccs mindig nehezebb, ez egyértelmű. Azt nem lehet látni, hogy a két csapat felkészülésében melyik hol tart, ők azért előbb kezdték a munkát, mint mi, ez is egy tényező. Emellett a szombati kétkapuk sem azt mutatták, hogy majd így alakul a mérkőzés eleje, azok elaltattak minket egy kicsit. Persze, a horvátoknál mindig ez van, nem azzal az intenzitással játszanak az edzéseken, mint a hivatalos meccsen. Tegnap jól ment, jól játszottunk, volt egy képe az egésznek, egy lendülete – most ez hiányzott az elején, aztán viszont ahogy jöttünk vissza a meccsbe, úgy lett megint lendülete a játékunknak és találtuk meg a megfelelő megoldásokat, még a legvégén is, amikor igazán éles volt a helyzet. Fontos volt, hogy elmentek, mi mégis vissza tudtunk jönni – és most ez a lényeg: kezdjünk el játszani, lássuk, mi az, ami nagyon hiányzik, mi az, amin még dolgozni kell. Nyilván kemény fizikai munkában vagyunk, a szombati két intenzív kétkaput követően ma kijöhetett egyfajta fáradtság az első másfél negyedben, viszont jó volt látni, ahogy átdolgozták magukat ezen a játékosok.

Az is biztos, hogy egy plusz nyomást jelent a csapat számára, a játékosok számára, hogy jövő héten jön a kerethirdetés. Ebben kellett most jól teljesíteni. Kezd összeállni a fejemben, mit szeretnék, de az itteni négy-öt kétkaput még meg kell néznem újra, analizálni, és aztán meghozni a döntéseket.”

Barátságos mérkőzés, Zágráb

Horvátország–Magyarország 12-12 (4-1, 3-3, 2-3, 3-5) – ötméteresek:

Magyar gólok: Manhercz 3, Zalánki, Hárai, Varga 2-2, Angyal, Vámos, Fekete