Hat perc szenvedést tört meg Vigvári Vendel egy parádés pattintással – addig azért látszott, hogy hétfőn mi este kilenc után jöttünk ki a vízből egy kemény spanyol meccs után, míg a franciák most kezdték az egész sorozatot. E frissességbéli kontraszt mindenesetre komolyan látszott a nyitó nyolc percen, ők gyorsan szereztek két gólt, majd döngették a kapufákat, míg mi kihagytunk két fórt is. 1-2 után volt labdánk az egyenlítéshez – közben Szakonyi Dániel kétszer is védett hátrányban –, ám ezekből nem tudtunk megépülni, ők meg 0:03-nál Crousillat révén visszaállították a kétgólos különbséget emberelőnyből.

A második negyed már egészen másképp festett. Úgy indult, hogy egy rutintalan bekkjüknek köszönhető ötössel indítottuk (feleslegesen tarolta le Varga Vincét), amit Manhercz Krisztián bombázott be. Aztán jött még egy, ez még jogosabb volt, labdaszerzésből indultunk, Burián Gergő tett pontot az akció végére. A következő fórjukban lövésig sem jutottak, aztán az újabb előnyben már igen, de Szakonyi megint betakarta Vernoux-t. 

Később Vigvári egy labdaszerzésből indult és könnyű ziccergólt lőtt – másfél perc múlva emberrel a nyakán is befejezte a kontrát, míg mi újabb hátrányt bekkeltünk ki, hogy aztán a rendezetlen védekezésükre rárontva Vismeg Zsombor is mattolt. Erre már időt kértek, elvégre 5-0-nál tartottunk – sokat nem segített rajtuk, a következő fórjuk kétméteres fújásig dadogott, Nagy Ákos viszont egy no-look nullafokos fórbefejezéssel tette fel a koronát a második negyed száguldására. És maradt is 7-3, miután kapufára húzták a félidőt záró fórjukat (7/1-en tartottuk őket így – eddig).

Centerből indíthattunk volna, de Vismeg fölébombázott, azután némi mezőnyözés jött, mi kihagytunk egy fórt, majd kivédtünk kettőt, előbb Szakonyi szédületes védésével, majd Burián parádés blokkjával. Gergő néhány pillanat múlva már ötöst szállított, amit Ekler Zsombor ugyan nem lőtt be, ám a szöglet után Vigvári helyretette a dolgokat. Amikor Nagy Ádám zseniális passzából Tátrai Dávid káprázatos pöccintéssel 9-3-ra alakította az állást, ráadásként zsinórban a negyedik hátrányban is bedaráltuk őket, úgy tűnt, itt már nem lehet baj.

Hanem akkor kimaradt egy időkérés utáni fór, és akárcsak egy napja, a spanyolok ellen, indult egy lefelé menő spirál: bár Szakonyi folyamatosan rajta volt a labdákon, de kettő is becsorgott a kezéről, plusz egyszer még le is fordultak rólunk, úgyhogy másfél perc alatt feleződött az előnyünk. A 14:16 percnyi gólcsend után – plusz a 8-0-ás szériánkat követően – ez a 0-3-as fázis nem esett jól, ám a maradék 18 másodperc elegendő volt ahhoz, hogy a szünetre jobb hangulatban vonuljunk le, miután Burián szépen befejezett egy fórt.

Ekler Zsombor végre lőtt egy olyat, amit ő tud, ezzel visszaállt a közte öt 17 másodperc után a negyedikben, majd egy hátránygólt követően Nagy Ákos fejezett be gyönyörűen egy fórt. Ám hiába tűnt megint nyugisnak az élet 12-7-nél, eztán 22 másodperc alatt szereztek kettőt, és közte háromnál megint kezdett kísérteni a nyitány. Burián azonban higgadt maradt, szemtelenül fejezett be megint egy fórt, majd Vernoux csak bepaskolt egyet – hogy kicsivel később komoly VAR-nézegetés kezdődjék, amiben egy francia ötméteres is felsejlett, ám végül nem lett belőle semmi, cserébe Nagy Ádám kintről eldöntötte a mérkőzést egy bitang nagy góllal. Búcsúzóul Vigvári labdája csusszant be Fontani hóna alatt, így ellentétben a hétfőivel, nyugodalmas végjátékkal lett meg a csoport első helye. Plusz űztük odébb a rossz szellemeket, elvégre a dohai vb-n kísértetiesen hasonló állásból (félidő 7-3) veszítettük el a negyeddöntőt – ez a csapat azonban mind szellemében, mind jelenlegi felkészültségében más kategóriát képvisel.

Most két nap szünet következik, aztán a másik ágról kapunk ellenfelet, a román-japán-grúz hármasból.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„A mérkőzés elején az okozott némi gondot, hogy ugyan tudtuk, Thomas Vernoux-ra épül a franciák támadójátéka, ezért őt kell kivennünk, ám eleinte emiatt állandóan elcsúszkáltunk hátul, nem volt meg a ritmusa a védekezésnek. Amint ezt stabilizáltuk, azaz nemcsak Vernoux nem tudott helyzetbe kerülni, de meglett az összhang, onnantól már tudtuk indítani a lefordulásokat, ami azonnal meglátszott az eredményen. A harmadik negyed vége felé megint egy kicsit belassultunk, hat a hat ellen túlságosan erőltettünk néhány nem jó megoldást, ebből meg ők fordultak vissza – aztán viszont sikerült megint megszilárdítani a játékot elöl is, hátul is.

Az már most látszik, hogy négy-ötgólos előny ebben az új vízilabdában még három negyed után sem jelent biztos győzelmet. Az is egyértelmű, még sok mindenen kell dolgoznunk, az viszont érződik, hogy van egy ritmusa a játékunknak, megvan az egymás segítése hátul, az a jófajta, pozitív energiákat sugárzó erőfeszítés, amiből egy csapat építkezhet. Ennek a gárdának az a legfontosabb, hogy mindenki érezzen rá, milyen az, amikor tényleg együtt oldjuk meg a védekezést, amikor a játékosok segítenek a kapusoknak, cserébe a kapusok adnak sziklaszilárd támaszt hátulról, mennyit jelent egy jó blokk, egy jó helyezkedés. Sok-sok ilyen pozitív dolog kell, közös élmény, ami folyamatosan fejleszti a kohéziót.”

Világkupa-selejtező, Bukarest-Otopeni

A-csoport, 2. forduló

Magyarország–Franciaország 15-10 (1-3, 6-0, 3-3, 5-4)

Góljaink: Vigvári Vendel 5, Burián 3, Nagy Ákos 2, Manhercz, Vismeg, Tátrai D., Ekler Zs., Nagy Ádám