Úgy kezdte a mérkőzést együttesünk, ahogy kell: az első támadásból Nagy Ádám hátulról lőtt elhajlós gólt, majd egy labdaszerzést követően az élete első válogatott meccsét játszó Batizi Benedek fejezett be egy négy a hármas lefordulást. Csoma Kristóf jól állt a lábán, két hátrányban sem tudták átjátszani a hollandok a védelmet és őt sem, átellenben az első fórunk ugyan elment – túljátszottuk, 15 másodperc erre kevés –, a másodikat Nagy Ákos már simán belőtte, és előtte még Burián Gergő is vágott egy rövidsarkosat akcióból.

Riválisunk öt és fél perc után talált be először, fórból, 4-0-nál, ám Bedő Krisztián azonnal szállított egy ötöst, Vigvári Vince pedig simán beverte. Ezután viszont néhány könnyű labdavesztésből és hátsó figyelmetlenségből egymás után háromszor is betaláltok a hollandok, azaz 5-4-nél máris nem tűnt annyira lazának a meccs – még jó, hogy a negyedik góljuk után maradt 13 másodperc elég volt egy újabb ötös kibrusztolásához, amit ezúttal Vigvári Vendel váltott gólra, így 6-4-re álltunk nyolc perc után.

A második rész ugyanígy indult, Batizi centerezett büntetőig, Manhercz Krisztián sem tévesztett, viszont Van de Weijden bántóan éles szögből lőtte be a fórt 0:02-nél. Burián Gergő egy kontrából tartotta a távolságot, aztán Csoma tudott védeni hátrányban, Tátrai Dávid pedig megint büntetett, miután lerohantuk őket visszazárás közben (9-5). Aztán kicsit megállt a meccs, egyetlen újdonságként jött az első védés a holland kapustól 9/0 után, Nagy Ádám finom helyezésével viszont megint nem tudott mit kezdeni Buitenhuis. Átellenben Lars ten Broek labdája csusszant be Csoma karja alatt, némi OSC–Honvéd utóízt adva a történéseknek – Nagy Ákos viszont 40 másodperccel a vége előtt gyönyörűen kilőtte a hosszút egy lefordulásból, így már jobban festett a félidei eredmény (11-6).

Jól indult a harmadik rész is, Fekete Gergőt sikerült megjátszani a falban előnyben, s bár ezután Benjamin Hessels lőtt egy kapufás gólt honvédos barátjának, Vigvári Vendel hamar válaszolt szélről, előnyből, majd egy kontraféleséget fejezett be Nagy Ádám. Ten Broek is bikázott egy komolyabbat fórban, később Manhercz lőtt egy káprázatos gólt a szélről akcióból, így a negyed felénél 15-8-nál tartottunk.

Kibekkelt hátrány, majd egy sima Vigvári Vendel-suhintás érkezett, aztán némi mezőnyözést és Csoma-védéseket követően a másik Vigvári, Vince meglógásból szerzett gólja az utolsó percben – plusz egy blokk a negyedzáró hátrányban; 17-8-ról indult a zárórész.

Valójában kibekkelt hátránnyal és Manhercz ziccerével startolt, a balkezesük, De Triele szépen kilőtte a hosszút, Tátrai Dávid viszont fórból a rövid felsőt. Eztán beesett két holland találat, mindkettő némi mázlival, kipattanók után, mondjuk 19-9 után ez keveseket zavart. Fekete Gergő mindenesetre 20-ra tolta a gólszámlálót egy szépen megjáratott előny végén – majd egy kapufára vágott holland ötös után Nagy Ákos állította vissza a közte 10-et egy parádés kapásgóllal (21-11) – és ez is maradt a végére.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Lehet bármilyen hosszú vagy rövid a felkészülés, egy hosszabb szünet után az első mérkőzés a magyar válogatottban mindig hoz egyfajta emocionális túlfűtöttséget – ezt elég sokszor megtapasztaltam már. Ez azzal is jár, hogy több a hiba, mindenki kicsit többet akar mutatni, azaz nagyon fontos, hogy ilyenkor a lehető leghamarabb rendeződjenek a sorok. Ez most párosult azzal, hogy az elején, ahhoz képest, hogy mire számítottunk, túl gyorsan és túl könnyen lőttünk négy gólt, és ez automatikusan hozott egyfajta ellazulást, hogy akkor ez talán mégsem lesz annyira nehéz. Ezt azonnal ki is használták a hollandok, megtalálták a réseket – négy gólt kaptunk ebből, ami sok egy negyed alatt, pláne az a hollandok ellen. Még a következőben is érződött némi zavar elsősorban a védekezésben, a második félidőre állt be a játékunk, ami szilárd védekezésre alapul, besegítésekre, blokkokra, abból lehet fordulni, támadást vezetni, komolyabb kockázatvállalás nélkül, biztos helyzetekig játszani. Ezt azért sikerült tartani egy olyan csapat ellen, amelynek az első hét játékosa minőséget képvisel, hárman Magyarországon játszanak, ketten a spanyoloknál, azaz van rutinjuk, a kapitányuk is kiváló játékos volt, komoly külföldi tapasztalattal, azt vártam, hogy az első félidőben azért szorosabb lesz a mérkőzés és a másodikban nyílhat ki. Nagyjából így is alakult, azt várom, hogy az elődöntőben már azt a feszességet visszük tovább, amit a második félidőben láttam.”

Világkupa-döntő, Podgorica

Negyeddöntő

Magyarország–Hollandia 21-11 (6-4, 5-2, 6-2, 4-3)

Góljaink: Manhercz, Nagy Ádám, Vigvári Vendel, Nagy Ákos 3-3, Tátrai, Vigvári Vince, Fekete, Burián 2-2, Batizi