Bár az első három támadásból nem ment labda kapura, aztán egy tanítanivaló kontra végén a két Gergő, Fekete és Burián összjátékából jött a gól – ezzel lett egyenlő, miután Argyropoulos barátunk keményen beverte az első fórt, igaz, aztán Gyapjas Viktor két labdára is odaért. Kakaris centerezésén is rajta volt, de bepattant a kezéről a labda – cserébe Manhercz Krisztián is Zerdevas kezével együtt bombázott a hálóba. Később Vismeg Zsombor találta magát egyedül a kapu előtt, jött is a passz, de a kapusba törölte, átellenben viszont ezúttal ötösig ment a görög centerezés és Genidounias nem tévesztett.

Az mindenesetre látszott, hogy a meccs elsősorban azon múlik, fiatal bekkjeink mit tudnak kezdeni a két hellén erőcenterrel (a három görög gól onnan érkezett) – és az is egyértelmű volt, hogy ebből nem lesz hasonló fesztivál, mint a bukaresti elődöntőben.

Mindenesetre Tátrai Dávid brutál nagy gólt vert rosszkézről, aztán egy remek védekezést követően fórból először szerzett nekünk vezetést (4-3). Skoumpakis sajnos hétről bevágott egy halódó előnyt (ez is Viktor kezéről ment be…), a centerezését aztán már letartóztatta Gyapjas, úgyhogy nyolc perc után 4-4-nél tartottunk.

A folytatás eleinte a görögöknek jött ki jobban, Pouros rövidsarkosa becsusszant – ez volt az első centermentes góljuk –, mi viszont két fórt is kihagytunk, viszont egy káprázatos blokk hátrányban, majd Vigvári Vince kontrából lőtt gólja visszabillentette a meccset. Sajnos, Vince aztán kicsit hezitált egy ígéretes ellentámadásnál, Kalogeropoulos viszont okosan ejtett fórban – viszont Nagy Ádám is tökéletesen ismerte fel, hogy egy passz után kell lőni előnyben. Nikolaidisre megint nem volt megoldás, sem bekkben, sem aztán hátrányban – 5/4-nél jártak ekkor a görögök. Azért Kovács Péter is szállított, Fekete Gergő pedig – időkérés után, a dudát épp megverve – belőtte egy parádés járatást követően. Sajnos, a következő előnyben Zerdevas odaért Burián labdájára, avagy a görög kapus jóval többször találkozott a labdával, mint januárban, ez az eredményjelzőn is látszott. Manhercz első lövését is védte, miután Manó átbiciklizte a védőjét, szerencsére, a kipattanóból már ötös jött, és ezt a csapatkapitány kíméletlenül bevágta. Maradt még 16 másodperc, megint jött egy hátrány, de Vismeg blokkolt, azaz a gigantikus brusztolásban 8-7-es előnyt sikerült összehozni félidőre.

Sajnos, Feketének sehogysem ment, előbb centerből pattintotta el a labdát, majd lécre vágta a kontrát, amiből Argyropoulos rekontrázott. Vigvári Vince fórból súvasztotta fölé aztán itt is, ott is elment néhány támadás, mielőtt egy már kivédekezett támadásukba fújtak kontrát, majd fórt, amit időkérés után Argyropoulos váltott gólra – nem ez volt a legjobb négy és fél percünk. Manhercz lépett rá a fékre a lejtőn, kőkeményen bebombázott egy szabaddobást, ám a zónaformációnkat könnyedén átlőtte Alafragkis, és aztán elrebeghettünk némi hálát az égieknek, amikor Nikolaidis ziccerből a lécre pöccintett. Vigvári Vendel mindenesetre a létező legpontosabban pattintott előnyből a hosszúba, Gouvetsis viszont Gyapjas kezei között gyömöszölte be a szélről, és hiába jött aztán Csoma, még nem érezte Skoumpakis távoli gurítását, így először vezettek kettővel (10-12). Újabb fór ment el, Fekete pöccintésére ért oda Zerdevas – aztán ez Csomának is sikerült a negyed záró hátrányban, ám a 2-5-ös harmadik negyed okán komoly kapaszkodás várt a srácokra az utolsó nyolc percben.

A fórokban kellet volna változás (8/4 vs 7/6), meg abban is, hogy helyzetekből kaput találjunk – Batizi Benedek sajnos centerből fölé lőtt, Kakaris viszont bevonult a kapunk elél és zsákolt, azaz 11-12 helyett 10-13 jött. Nagy Ádám végre szépen besimított egy fórt, majd még egyet, csak közte Skoumpakis sem hibázott 6 a 4-ben (12-14), persze, hat perc még elvben bármire elegendő lehetett. Volna, de Argyropoulos a Fradiban látott formában lövöldözött, és nálunk sajnos a blokkok nem jöttek, a kapusbravúrok pedig elmaradoztak, centerben pedig továbbra is jöttek a hátrányok, meg a gólok, a következőt is Argyropoulos kente be (10/9). Manhercz újabb egyéni akciója hagyott némi reményt, ám az utolsó négy percre így is 13-16-tal léptünk be. És maradt is ennyi, mert bár megúsztunk egy hátrányt (kapufa), Batizi a kapusba vágta a kontrát, így 2:12-nél még mindig hárommal ment a rivális. Aztán eldőlt a meccs, Nikolaidis immár akcióból is betalált, majd még egy védett labdás kipattanóból is ők jöttek ki jobban – a végén lőttünk egy ugyanolyan kontragólt Burián révén, mint az elején, csak hát közte történt egy s más, úgyhogy maradt a bronzmeccs, meg egy sor tanulság.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

“Ahogy korábban is mondtam, nekünk ezeket a mérkőzéseket arra kell használnunk ezzel a fiatal csapattal, hogy tanuljunk és épüljünk. Ha győzünk, az is tükröt tart elénk, ha vereséget szenvedünk, az még inkább – és észre kell vennünk, hol tartunk, mit kell kijavítanunk. Ez a mai meccs sem különbözött a többitől – a statisztikákba egyelőre nem mélyednék el, egyetlen szám elmond mindent: tizennyolc gólt kaptunk, ennyit nem lehet. Ha kihagytunk négy komoly ziccert, és esetleg 18-18 lenne a vége, akkor is ezt mondanám, mert ez nem fér bele még egy ilyen erős görög csapat ellen sem. Volt két és fél jó negyedünk, amire építeni lehet, amikor látszott, hogy lépést tudunk tartani a fiatalokkal is, utána viszont elvesztettük a fonalat. Meg kell tanulni hátrányban játszani, még jobban összpontosítani, mert semmi sem mehet a védekezés stabilitásának rovására, csak akkor van esély bárhol, bárki ellen a győzelemre. Dolgozunk tovább, hosszú út vár ránk, nem ugorhatunk át fázisokat, lépésről lépésre kell haladnunk.”

Világkupa-döntő, Podgorica

Elődöntő

Magyarország–Görögország 14-18 (4-4, 4-3, 2-5, 4-6)

Góljaink: Manhercz 4, Nagy Ádám 3, Tátrai, Burián 2-2, Vigvári Vendel, Fekete, Vigvári Vince