A szabályreformok mellett a versenyrendszer átszervezése volt a Molnár Tamás vezette World Aquatics vízilabda-bizottság egyik fontos lépése: megszüntették a Világligát, és az egyre kevésbé érdekes, négyévente megrendezett, 1979-ben útjára indított Világkupából kreáltak éves, pénzdíjas eseményt – amely ugyanakkor komoly szereppel bír a vb-kvalifikáció szempontjából.

Igaz, miután még a Covid-havária folyományaként a dohai vb ott ragadt 2024-ben, tavaly mindjárt el is maradt a Vk azután, hogy 2023-ban elindították; akkor nyáron, Los Angelesben rendezték a döntőt, ahol a görögöket megvertük egy igen küzdelmes meccsen, a spanyolok viszont elég simán behúzták az elődöntőt. Az amerikaiakkal vívott bronzmeccs emlékezetesre sikerült: büntetőkkel nyertünk, ám egy zsűri-játékvezetői közös műhiba miatt a buszmegállóból tapsolták vissza a csapatot, és az utolsó percek újrajátszásából az amerikaiak kerültek ki győztesen. (Ironikus, de hetekkel később, a fukuokai világbajnokság egyenes kieséses szakaszában épp e három csapattal szemben menetelt aztán aranyéremig a magyar csapat.)

A 2025-ös finálé kevésbé attraktív helyszínen esedékes: Montenegró fővárosában, Podgoricában. Igaz, eredetileg az ország vízilabdás szívcsakrájának számító tengermelléken, Kotorban rendezték volna az eseményt, csakhogy hiába ért véget a délszláv háború harminc éve, az árnyéka túl hosszú még mindig. A vadiúj, pompás kotori uszodát ugyanis a moszkvai olimpián a jugoszlávokkal ezüstérmet nyert Zoran Gopcevicről nevezték el – ám hiába volt kiváló játékos, később, a háborúban legalábbis ellentmondásossá vált a tevékenysége a jugoszláv hadsereg tagjaként. A horvátok konkrétan háborús bűnösként tekintenek rá, és közölték: nem hajlandók a kotori uszodában játszani – ha ott marad az esemény, akkor inkább lemondják. (Az ex-jugó országok klubjainak kiírt Regionális Ligában a kotori Primorac és a horvát csapatok oda-vissza semleges helyszínen találkoznak, azaz valóban igen mélyen gyökereznek a sebek…)

Elkerülendő a nagyobb botrányt, a montenegróiak a fővárosba költöztették a finálét – más kérdés, hogy az itteni uszodát úgy kell elképzelni, mintha félbevágnák a Komjádit, hosszában és keresztben is. Lelátó csak az egyik oldalon, alant egy 33-as medence, mögötte néhány méterre már fal, azaz kissé beszűkült térben mérkőzik meg a fináléba került nyolc együttes.

Bár az olimpiai bajnok szerbek fiatal csapata elhasalt a bukaresti selejtezőn, akárcsak a párizsi bronzérmes amerikaiak, azért öt igen erős gárda így is itt lesz, köztük a magyar is – a tét pedig komoly, hiszen a horvátok kivételével még mindenkinek küzdenie kell, hogy jobb kiemelést kapjon a jövő heti vb-sorsoláson, ehhez pedig az első háromban kell végezni. (A vb-kvótánk egyébként biztos, miután az olimpiáról és innen kijutó nációk mögött a 2024-es Eb-mezőnyből a legjobb, még nem kvalifikált három csapat is szingapúri résztvevő, az ott elért 4. hely pedig garancia a kijutásra.)

A negyeddöntők párosítása alapján három továbbjutó nagyjából borítékolható, legalábbis nehéz elképzelni, hogy a spanyoloknak a németekkel, nekünk a hollandokkal, a görögöknek pedig a japánoknak gyűljék meg a bajuk. Ugyanakkor a negyedik meccs kőkemény csatát ígér a montenegróiak és a horvátok között, a létező összes szempontból.

Ami a mi válogatottunkat illeti, Varga Zsolt a megfiatalított együttes gerincét megtartotta Bukarestből, sőt, még egy picit lejjebb is vitte a korátlagot azzal, hogy Angyal Dániel helyett ezúttal az újonc Batizi Benedeknek szavazott bizalmat – és azzal sem gyengült a gárda, hogy visszatért a januári tornát kisebb sérülés miatt kihagyó két világbajnok, Fekete Gergő és Vigvári Vince.

A második divíziós tornát megnyerő negyeddöntős riválist, a hollandokat kevésbé ismerjük, hét éve nem találkoztunk velük – 2018-ban a még oly rémesen sikerült barcelonai Eb-n is sikerült legyűrni őket 12-9-re, igaz, előtte a téli Világliga-selejtezőben 13-1-gyel intéztük el őket Debrecenben.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy akármennyire ismeretlenek, minőségi különbség van a két együttes között, aminek pláne a huszonötös pályán játszott, szuperpörgős játékváltozatban még inkább ki kell jönnie.

A visszatérő Vigvári Vince mindenesetre arról beszélt, hogy “a hollandoknál egyértelműen jobb játékosok vagyunk, de egyébként is nagyon pozitív energiák vannak a csapatban, ennél nincs is fontosabb egy ilyen újjáépülő válogatottnál. Ez azért már komolyabb torna lesz, mint a januári, azért változtak a keretek, kevésbé kísérletiek, mint az előző alkalommal, de elég erősek vagyunk ahhoz, hogy felvegyük a versenyt.”

A magyar válogatott hollandok elleni meccse pénteken 16.10-kor kezdődik – a találkozó győztese a görög–japán párharc nyertesével találkozik a szombati elődöntőben.