Tizenegy év, tíz meccs a különböző világversenyek egyenes kieséses szakaszában – 10 spanyol győzelemmel. Nagyon úgy voltunk vele, hogy ennek most már véget kell szakítani, pláne, hogy egy éve saját kémünk van náluk, a Mataróban játszó Keszthelyi Rita személyében. Más kérdés, hogy a két gárda túl jól ismeri egymást, azaz rettenetes meglepetésekre aligha lehetett számítani – kizárólag azon múlt minden, hogy aktuálisan ki tud precízebben játszani elöl és hátul.

Magyari Alda védésével indult, nézegették becsülettel, de végül nem lett hivatalos VAR-ozás, majd a mi lövésünk ment blokkról a lécre. Egy blokk és egy Alda-hárítást követő szöglet után sajnos Judith Forca szokásához híven nagyon eltalálta a pipát – a lécről pattant be a labda –, majd egy második centerbejátszás is a pontatlan passzon ment el. Egy újabb blokk után kontrajelleggel zubobtunk át a pályán, és Parkes beszántásért megkaptuk az ötöst, amit Keszthelyi Rita szépen a léc alá küldött (1-1). 

Jó védekezés és védés után az első fórunk labdavesztésbe fulladt, kár volt érte, mert átellenben a visszarendeződés nem sikerült jól, és Elena Ruiz négy méterről vágott egy újabb kapufás gólt. Aztán Bea Ortiz is pattintott egyet egy gyorsan megjátszott előnyből, szerencsére aztán Magyari jól lépett ki a labdával forgolódó spanyolra. Fontos volt, közte három helyett visszajöttünk 2-3-ra, miután Garda Kriszta rosszkéz hátulról pattintott egy egészségeset a következő fórunkból. A zónánk jól működött, kétszer is sikerült eltakarítani a labdát a center elől, viszont mi sem tudtunk visszajönni ikszre, Keszthelyi lécre ejtett szabaddobásból, aztán kontra jött a legvégén.

A második nem indult jól, kontrafault után eljöttek, nem volt klasszikus lefordulás, mégis belőtték. A miénk meg klasszikus fórmegjátszás volt, ám Parkes a karok erdejéből félmagasan húzta a labdát, és Terre levadászta. Kezdett még rosszabbra fordulni minden – egyperces támadásuk végén Forca megint eltalálta a felsőt (ez van, ha nincs előtte blokk), a mi fórunk pedig egy újabb rossz bejátszáson ment el. Hogy picit jobb legyen a szánk íze, egy blokk után (na ugye) jöhettünk, és megint sikerült ötösig tolnia Parkesnak, Keszthelyi pedig másodszor sem tévesztett (3-5). A spanyolok is kaptak egy előnyt, és Forcát megint nem tudtuk megoldani – nálunk viszont Garda Krisztának volt a helyén a szíve, azaz látótávolságban „tartózkodtunk” továbbra is (4-6). Aztán Gurisatti blokkolt óriásit hátrányban, hogy aztán egy-egy kontra után Leimeter lóbáljon s trafálja telibe a felső lécet. A bírókra nem lehetett panasz, nem tolták a spanyolokat előnyökkel, mi kaptunk még egyet, de Leimeter keresztpassza a kötélen landolt...

Amiben csak az volt a frusztráló, hogy a védekezés többé kevésbé rendben volt, a kiállítási arány 8-3-nál tartott (ide), ám a spanyolok elleni meccsek szokásos forgatókönyvéhez képest nem az nem ment, hogy túllőjük őket, hanem a támadásszövés akadozott erősen.

Ráadásul a negyednyitó hátrányból újból elléptek hátrányból – Forcát egyszerűen sem a blokk, sem Magyari nem érezte. Mi meg az előnyöket, sehogysem állt össze a mozgás, plusz a hispán hölgyek is elég jól zizegtek. Úgyhogy a következőt már időkérés után játszottuk meg – az előző két támadásukat sikerült jól levédekezni –, és Leimeter Dóra végre úgy tüzelt, ahogy várjuk tőle (5-7). Erre jött egy idióta gól, a szélső elejtette a labdát, rácsaptunk, de nem sikerült levadászni, közben a bekkek lepuhultak a centerről és Camus könnyedén állíthatta vissza a háromgólos különbséget. 

Ami négy lett, egy elpasszolt labda után Forca nyolcról is betalált két másodperccel a támadóidő lejárta előtt (ez volt az ötödik gólja) – ekkor érződött igazán, hogy ez ma sem fog menni. Mahieu ötösig forgatott, Garda belőtte, hogy legyen némi remény (6-9, 2:07) – ám amíg elöl nem tudtunk igazán fogást találni rajtuk, addig hiába semlegesítettük elsőrangúan a centereiket. Hajdú próbálkozott kintről, de a lécet találta el, cserébe kiküldték, s bár hátulról indultak, elvitték a falig Camushoz a labdát. Keszthelyi 0:04-nél bevágott egy szabaddobást, csakhogy így is nagyon messziről (7-10) kellett nekivágni az utolsó nyolc percnek.

A sporikra továbbra sem lehetett panasz, minden véleményes centerszerelést elengedtek, az egyikből Szilágyi Dorka ment újabb ötösig, Garda Kriszta pedig mattolt (8-10). A csereként beállt Neszmély Bogi két védéssel mutatkozott be hátrányban, aztán jöttek az idegbaj, a spanyolok egyszer, mi kétszer zúztuk telibe a lécet fórban, a második fájt igazán, mert a kipattanó után már-már üresnek tűnt a kapu. Aztán egy újabb fórból újabb kapufa, majd némi tili-toli után egy gólba fújt kontra, mondván, visszatartottuk a védőt – ez volt az igazán sokk, mert átellenben Anni Espar gólig lopta magát kapásszélen, és 3:30-cal a vége előtt egy helyett megint három lett a differencia (8-11). És innentől már ők játszottak sokkal nyugodtabban, meg is látszott a következő fórjukon, simán mattoltak a falból, végképp eldöntve a mérkőzést. A végefelé Keszthelyi Rita két lövéséből sem lett gól sajnos, Gurisatti Gréta szép lövése a szélről pedig 43 másodperccel a duda előtt már nem számított sokat.

Mint ahogy nagyjából az sem, hogy ezek után hányadik helyen végez a csapat – olimpiai kvótát már csak jövőre lehet szerezni. 

Világbajnokság, nők, Fukuoka

Negyeddöntő

Magyarország–Spanyolország 9–12 (2–3, 2–3, 3–4, 2–2)

Gólok: Garda 4, Keszthelyi 3, Leimeter, Gurisatti, ill. Forca 5, Ruiz, Camus 2-2, Espar, Ortiz, Garcia

További eredmények

Olaszország–Egyesült Államok 8-7 (!!!), Hollandia–Kanada 17-10, Görögország–Ausztrália 8-9

Szerdai program

Elődöntők: Olaszország–Hollandia, Ausztrália–Spanyolország

Az 5-8. helyért: Görögország–Magyarország (8.30), Egyesült Államok–Kanada