Varga Tamás az elmúlt években megfordult Debrecenben, ahol már vezetett egy igen sikeres pólósulit, és Szegeden is, ahol a női csapat edzője volt. Ám saját bevallása szerint járhatott bármerre, azért mindig az munkált benne, hogy egyszer újra Szolnokon (is) dolgozzon.

„Már két éve szó volt arról, hogy a debreceni suli mintájára elkezdjek bedolgozni, mert az alsó bázisban picit nagyobb az űr a városi vízilabda életében – míg az ifi, serdülő, gyermek-szinten vannak remek eredmények, lejjebb nincsenek annyian, és ezen esetleg lehetne segíteni – mondja ennek kapcsán Athén és Peking aranyérmese. – Végül a konkrét megkeresés a várostól érkezett, így kezdtünk közösen dolgozni egy új utánpótlás-bázis, a Varga Tamás Pólósuli elindításán.”

A mindenki által csak Csuviként ismert egykori kiválóság az Invictus keretein belül valósítja meg a sulit – hogy legyen egy klub, amelyik mögötte áll –, de mint mondja, nem kívánják a város ékkövének számító Szolnoki Dózsa konkurenciájává kinőni magukat. „Mi az alsó korosztályokkal akarunk foglalkozni, előbb tábort szervezünk most nyáron, egy vízilabda és honvédelmi tábort, aztán jön a toborzás. Aztán ha beindulunk, és kinevelődnek olyan tehetségek, akik országos bajnokságban akarnak játszani, és ezért átmennek a Dózsába, akkor mi leszünk a legboldogabbak. Nem felnőttcsapatot akarunk csinálni, hanem egy pezsgő utánpótlás-bázist. Még csak szerveződünk, de már most nagyon sokan jelentkeztek, a MÁV-strandon adott a vízfelület, azaz minden együtt van, hogy valami nagyon jó kerekedjen ki ebből.”

Varga Tamás egy másik korábbi szolnoki klasszissal, Mohi Zoltánnal együtt, városi és megyei támogatással indítja el a pólósulit. „Imádok gyerekekkel dolgozni, amikor ott vagyok az edzéseken, bemegyek közéjük a vízbe, mert csak így érdemes. Egyébként pedig a régebbi suliban is hamar össze tudtunk hozni jó csapatokat, nyertünk HaBaWaBa-fesztivált az olaszoknál, százas tornát Montrealban. De persze a lényeg mégiscsak az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, sportoljanak, elsajátítsák az alapokat – nekem meg az jelenti a legtöbbet, ha látom a fejlődést, látom a mosolyt az arcukon. Számomra ez legkevésbé a megélhetésről szól, sőt. Van elég vállalkozásom, a személyes motiváció egyértelműen az, hogy visszaadhassak valamit Szolnoknak, a szülővárosomnak és a magyar vízilabdának.”