Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Nehéz mérkőzés volt, mindkét csapatnak gratulálok, hatalmas szívvel játszottunk. Lett volna lehetőségünk megnyerni a meccset, de a végén már azt éreztem, hogy nagyon döntetlenszagú a dolog, és már azon gondolkoztam, ki fogja lőni az ötmétereseket. Erre természetesen mindig készülünk külön is, hiszen saját tapasztalatból tudjuk, milyen fontos mérkőzések dőlnek el ötösökkel, több komoly mérkőzés dőlt el már ezzel. Vogel Soma külön fejezet ebben – ez a történet úgy indult, hogy először elvesztettünk két fontos mérkőzést is így, utána viszont elkezdtünk hatékonyabban foglalkozni azzal, hogy ötösökkel ne bukjunk el máskor. Akkora teher nehezedik a játékosokra, hogy ezt edzésen is gyakorolni kell.

Az olaszok legyőzése hatalmas fegyvertény, előzetesen őket és a spanyolokat is a legjobbak közé soroltam. Különleges volt ez a meccs, azt éreztem, az olaszok tompábban, fáradtabban kezdenek a szokásosnál, kicsit precízebb játékkal komolyabban megfoghattuk volna őket az elején. Aztán jött a négyperces, amit ők igazságtalannak tartottak, és amiből komoly erőt merítettek, átbillentette őket, és attól fogva sokkal agresszívebben, sokkal intenzívebben játszottak, ahogy ők tudnak. Ekkor nem is nagyon tudtuk lekövetni őket, és elsősorban a szívünkre volt szükségünk, hogy visszajöjjünk kétgólos hátrányból.”

Vogel Soma

„Készültünk az ötösökre a nyár folyamán, mint eddig is tettük a nagy események előtt. Örültem volna persze, ha a rendes játékidőben lezárjuk, de összességében így is ugyanúgy tudok vigyorogni és örülni a győzelemnek köszönhetően, mintha ötméteresek nélkül jutottunk volna el az elődöntőbe. Éreztem, hogy az olaszokban ott lesz majd a félsz, miután a meccs közben is kivédtem két büntetőjüket, mi meg belőttünk kettőt. Ilyen szempontból a mentális állapotnak nagy jelentősége van: a lövő játékosok és a kapusok fejében is ott van az ennyire közvetlen előzmény minden ilyen párharcnál. Azt gondolom, ez most a mi javunkra szólt. Hogy mitől megy még ilyen jól? Statisztikák, reflexek, megérzések, ezek elegye, illetve az, hogy bízom a lövőinkben, hiszen nálunk játszanak a világ legjobbjai. Az ad egy plusznyugalmat, ami sokat segít, hiszen tudom, ha éppen csak egyet fogok meg, az is elég lehet.

Érződött a négyperces kiállítás végén, hogy az a lélektani fölény, ami a jó kezdésnek köszönhetően a meccs elején nálunk megvolt, az átfordult az oldalukra. Ők voltak hangosabbak, agresszívebbek, gyorsabbak 4–2 után. De ezt szépen vissza tudtuk hozni, megint fel tudtunk állni a gólok számában és mentálisan is. Hazudnék, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy bajban vagyunk, de ezt sikerült elhessegetni, és a végsőkig hittem abban, hogy meg tudjuk majd oldani a helyzetet. Boldog vagyok, hogy így lett.”

Manhercz Krisztián

„Nem tudnék választani, melyik a kedvesebb élmény, a hét gól a horvátoknak Tokióban, vagy ez az öt az olaszoknak most, a lényeg, hogy mindkettő elődöntőt ért. A legkedvesebb inkább ne is egyik vagy másik teljesítményem legyen, legyen inkább Vogel Soma. Nagyon hektikus meccs volt, örülök neki, hogy a harmadik negyed után tudtunk még egyet váltani. A végén még az olaszoknak kellett támadniuk az egyenlítésért, aztán a kezünkben volt a labda, hogy lezárjuk a rendes játékidőben... Nem sikerült, de így, hogy Vogel Soma velünk van, kicsit mindig nyugodtabban várhatjuk az ötmétereseket. Ez a szív diadala volt, a csoportmeccseken nem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, amit mi és mások is elvárnak tőlünk, de a mai alapján megérdemelten jutottunk az elődöntőbe.

Lélektani fordulópontot jelentett, ami Jansik Szilárddal történt. Nem tudtunk megfelelően válaszolni az utána kialakult helyzetre – talán a harmadik negyed végére sikerült nyugvópontra lelnünk. Fontos volt, hogy a negyedik negyednek gyakorlatilag tiszta lappal tudtunk nekimenni, köszönhetően az egygólos hátránynak. Ami pedig szintén sokat ért, az a tény, hogy Soma már a rendes játékidőben is két büntetőt kivédett. Nagyon kellett a csapatnak az a tartás, amit ő adott.

Varga Dénes

„Lassan az a kérdés, miért ment be egyáltalán az az egy olasz ötös a párbajban... Somának mindenesetre megköszöntem, hogy rögtön korrigálta azt, amit én elrontottam. Fizikálisan és mentálisan is nagyon megterhelő volt ez a meccs, fontos, hogy a lehető leghamarabb továbblépjünk, és kezdjünk hangolódni az elődöntőre. Ha ebből a meccsből kell erőt meríteni, az nem lesz könnyű, mert nem játszottunk igazán jól. A tény a fontos, hogy ott vagyunk a legjobb négy között. Van egy napunk ezt feldolgozni, nem, inkább nem is kéne egy napot rászánni, inkább még ma este le kell zárnunk magunkban ezt a mérkőzést, és el kell kezdenünk reggeltől az elődöntővel foglalkozni. Felemás a horvátok játéka a számunkra, mert nagyon stabil teljesítményt nyújtanak. Amikor nyerünk ellenük, általában rés van a pajzson, vagy nincs meg a megfelelő kapusteljesítmény, vagy hamar kipontozódik egy-két fontos emberük. De amikor összeállnak, akkor nagyon stabilak.”

Jansik Szilárd

„Érzelmi hullámvasúton vagyok. A végén eldönthettem volna a mérkőzést, de nagyon örülök, hogy megmentett a csapat. Ezért vagyunk nagybetűs csapat, mert ha valaki hibázik, akkor a másik ki fogja javítani a hibáját. És ez fog minket végig előre repíteni. A csoportban voltak hullámvölgyek, hullámhegyek, de akkor kell igazán teljesíteni, ha már kieséses szakasz van.”