Ahogy Nagy Sándor, a csapat vezetőedzője megjegyezte a horvátok elleni, keddi sikert követően: „Persze, örülünk, de kábé mintha mi sem történt volna.” Mert hiába végeztünk 3/3-mal a csoport élén, a negyeddöntő ettől még ugyanolyan keménynek ígérkezett, mintha történetesen három vereséggel vágunk neki ennek a kritikus meccsnek. Elvégre egy olaszok elleni mérkőzés akkor sem lehet könnyű, ha éppenséggel a riválisunk érkezett a nyolc közé három vereséget – plusz a keresztbejátszások során az ausztrálok elleni könnyed győzelmet – követően. Egyébként a taljánok három kőkemény meccsen maradtak alul, azaz egyszer sem mosták fel velük a medence fenekét: 13-16 a spanyolok ellen (úgy, hogy volt egy négyperces emberelőnyük, de azt csak 2-1-re hozták), 17-18 a görögökkel szemben és 12-14 a szerbek ellen egy piros lapoktól hemzsegő mérkőzésen. Avagy az látszott, hogy bár nincsenek olyan klasszisaik, mint néhány másik együttesnek, a különbséget a szokásos, olykor túlzásba vitt agresszióval és a kapcsolódó színházi produkcióval igyekeznek ellensúlyozni.

Nagy Sándor mindenesetre a „Bunyózni tudunk?” kérdésre tömören felelt: „Igen, de mi vízilabdában szeretnénk jobbak lenni.”

Az első támadásban ezt azonnal jeleztük is, Leinweber Olivér tűpontos bejátszásával Lugosi Csongor forgott gólig. A következőből dettó: Olivér egy kapufás pipát zúdított gyenge nyolcról – az első hátrányt már-már kivédtük (Szitás odaért az első lövésre), a szöglet után azonban még szorosabban kellett volna kimenni a kapásszélsőre. Egy-egy kibekkelt támadás után aztán Tóth Martin hozott ötöst, Leinweber pedig olyan erőset lőtt, hogy bár a kapus két kézzel ment a jó irányba, mégsem volt esélye. Két labdánk volt a plusz háromhoz, de sokat nem épültünk, és egy újabb apró kihagyásunknál egy bemozgásból Casavola szépített. Majd jött egy apróbb pontatlanság támadásban: túl magas volt a bejátszás Tóthnak, bezzeg náluk épp úgy jött be a labda, hogy arra ötöst adhassanak, és máris egyenlítettek három perccel az első rész vége előtt.

Szitás védése kellett, mint egy falat kenyér, így Balogh Botond zseniális átlövésével ismét vezettünk.

Egy jó blokk érkezett hátrányban, elöl viszont az első fórunkból Leinweber lécet trafált, Varga Vince pedig randán fölévágta a második lehetőséget, így egy-egy kevesebb vizet zavaró akció után 4-3-nál mentünk szusszanni egyet.

A második negyed is jól indult, gyors fórmegjátszás végén Tóth Martin pattintott közelről. Mivel az egypasszos megoldás kissé véleményes volt, Tóth nem kapott ötöst a következő forgatásra, Szitást viszont nem nagyon tudták meglepni a kinti lövésekkel. Azokból akadt dögivel, volt egy olasz támadás, amely több mint egy percig tartott öt (igen, 5!) lövéssel, ebből hármat fogott Dávid, egy blokkba ment, egy meg mellé. Sajnos, a következő fórban járatás helyett inkább a lövőerőre mentünk, de az nem ütötte át a falat. Ami azért volt baj, mert a következőben két lövés után harcoltak ki fórt, és azt elég jól bepasszolták a falba, így plusz három helyett megint egyre olvadt a különbség (5-4). A következő előnyben már járt a labda, Varga azonban belepüfölte középről a kapusba, avagy ama bizonyos egypasszoson kívül négyszer nem tudtuk befejezni kintről a hat az ötjeinket. Mondjuk változott a helyzet, amikor Balogh kezébe került a labda – Boti már nem tévesztett, 50 másodperccel a duda előtt 6-4-re alakította az állást. Sajnos, ebbe belefért egy újabb falból befejezett talján előny: pedig ott voltunk Giacomone nyakán, de nem eléggé.

Lehetett volna azért kettő, de Benedek túl éles szögből vállalta el az utolsó fórt, a labda a lécről az az oldalkötélen túlra zúgott, azaz továbbra is minimális különbséggel vezettünk (6-5). Mindezt úgy, hogy 12-3 volt a védések aránya, igaz, a kaput eltaláló lövéseké meg 9-17 (mindösszesen 14-26), avagy ők tüzeltek, mi kerestük a lehetőséget, de elsősorban a fórokban nem sikerült igazán higgadt befejezésekkel operálni.

Hanem Benedeket olyan fából faragták (...), hogy attól még, hogy az előző nem ment be, elvállalja a következőt is – neki volt igaza. Sajnos, egy felesleges kinti arcmasszázsból keletkezett hátrányt ezúttal kintről fejeztek be igen szépen, cserébe Nagy Zalán akcióból lőtt bitang nagy kapufás gólt – amit két jó védekezés követett, aztán egy remek Varga-bemozgásból fór, és Leinweber végre tökéletes higgadtsággal tette a lasztit a hosszúba; a negyed felénél először lett meg a közte három (9-6). Tóth András tökéletes blokkja után újabb fórt kaptunk, Nagy Sándor óriási érzékkel intett a kispadnak, hogy meg ne nyomják a time-out gombot, így Pörge Zsombor bezúzhatta a tizediket.

Sajnos, egy kettős előnyt csak belőttek, majd kicsit kapkodtunk támadásban, így 1:35-tel a duda előtt időkérésből ők jöhettek fórban. Meg kell hagyni, jól csinálták, ahogy a kapásszélső a kapufáig lopta magát, így feleződött az egyszer már megnyugtatónak tetsző különbség (10-8). Na jó, csak addig, amíg Balogh az előző, bántóan laposka lövés után bedobta a trademark rövidfelsős pattintását rosszkéz hátulról – és tényleg bedobta. Így azért mindjárt jobban festett a tábla a zárórész előtt: 11-8-cal indultunk neki.

Amely a centerszerelések jegyében indult – amúgy korrekten fújt a spanyol-horvát bírópáros –, hogy aztán Leinweber megvillantsa zsenialitását, valami szédületes érzékkel ejtett kintről. Kár, hogy a következő hátrányt nem tudtuk kivédeni, bár kézről pattant be a labda. A következő már megvolt, Nagy Zalán blokkolt egy őrületeset – eztán jött egy VAR-ozás, Benedek akadt össze egy olasszal, amire a kapitányuk még zászlót is dobott; végül cserést ítéltek Mór ellen, de így is fórból jöttek 3:38-cal a duda előtt. Megint a fát keresték, Varga Vince azonban felnyúlt és levadászta a labdát. Kisvártatva egy kontra és egy újabb olasz előny szerepelt az étlapon, ezt meg Balogh tartóztatta le. Ekkortájt a játékvezetők a kelleténél jobban díjazták a színházat, 1:48-nál az ötödik hátrányt kaptuk a kinti fejdobálás után – és ezt az időkérés után Nuzzo szépen belőtte ballal a szélről; maradt két gól és 107 másodperc. A történtek fényében egy jó bemozdulás és egy pontos passz kellett, megvolt mindkettő, a horvát játékvezető adta is az amúgy jogos előnyt, 1:17-nél időkérés után jöttünk a meccslabdával. 1:02 állt a táblán, amikor Zeman Marci bejátszásánál letépték Tóth Zétényt, úgyhogy Leinweber Olivérnek csak be kellett lőnie az ötöst. Megtette – pontot téve a meccsre. 

Nem volt könnyű, ám 18-20 éves srácoktól igenis lenyűgöző volt az a profi higgadtság, amivel végül lehozták a meccset úgy, hogy 65 másodperc után elmentek kettővel, és onnantól végig vezetve hajóztak az elődöntőig.

Azaz 2025 ott folytatódik, ami 2023 óta tart – az elmúlt két évben 12 világversenyen 12-szer kerültek korosztályos válogatottjaink a legjobb négy közé; ennek a csapatnak viszont a tavalyi, burgaszi negyedik hely miatt esze ágában sincs hátradőlni.

U20-as világbajnokság, Zágráb

Negyeddöntő 

Magyarország–Olaszország 13-10 (4-3, 2-2, 5-3, 2-2)

Góljaink: Leinweber 5, Balogh 3, Lugosi, Tóth M., Nagy Z., Pörge, Benedek