Túl nagy tétje nem volt a csoportkört záró, házigazdák elleni mérkőzésnek: a negyeddöntős helyét mindkét csapat bebiztosította az első két körben aratott győzelmekkel. Leginkább a presztízs és a játék csiszolása tűnt fontosnak – továbbá az, hogy senki se sérüljön meg, és még véletlenül se fussunk bele valami eltiltással végződő hergelődésbe. Utóbbi a szerb–olasz meccsen történtek fényében tűnt lényeges szempontnak, avagy a kétdivíziós formulának egyfelől nagy előnye, hogy fent is, lent is izgalmasabbak csaták, viszont az elitben három kőkemény meccs három nap alatt zabálja az energiát, és ez olykor visszaüthet. A szó szoros értelmében is: az adrenalin komolyan dolgozott a srácokban, a negyedik negyed elején a szerbeknél négyen, az olaszoknál ketten álltak a „zsöllyében” (azaz a lelátón) – ők voltak a piros laposak. A kör a meccs vége felé bővült, ráadásul az egymás gyepálása az olaszokat kísérő szülőknél kiverte a biztosítékot, így bár a játékosokat sikerült a duda után szétválasztani, hamarosan új front nyílt mutogatással és vizes palack dobálással; szerencsére, itt végül elmaradt a tettlegesség…

Amúgy a szerbek behúzták (már a három pontot), így igazából annyit lehetett sejteni a horvát–magyar előtt, hogy aki a mi meccsünket nyeri, az minden bizonnyal az olaszokkal találkozik a nyolc között (már ha a taljánok szerdán legyűrik a második divízióból érkező kihívót). Ugyanakkor a második helyezett, azaz a vesztes potenciális vetélytársát még csak sejteni sem lehetett (az utánunk következő spanyol–görög találkozó győztese). Így vagy úgy, számolgatni feleslegesnek tűnt – játszani kellett egy jót; csakis ez lehetett a cél.

Az első hátrányt kissé kalandosan úsztuk meg, Szitás Dávid védett egy óriásit, aztán a horvátok a kipattanót kétszer sem tudták kapura terelni uszkve egy méterről. A másodikat már tisztán védtük ki egy jó blokkal – ebből meg Tóth András fordult úgy, hogy a vége ziccer lett. Aztán egy sima átlövés beakadt Pavlic révén, viszont az első fórunkat Pörge Zsombor gyorsan és hatékonyan fejezte be rosszkézről.

Eztán Szitás a harmadik hátrányt is letartóztatta, majd a negyediket is... Ebből meg Varga Vince indult meg úgy, hogy végül pont maradt egy bombányi helye, úgyhogy öt perc alatt elmentünk 3-1-re. Sőt, lett 4-1 is, Cseh Maxim eszményi bejátszását Haverkampf Bence pöckölte be fórból egészen szenzációsan, erre már Bajic maestro is rátenyerelt a time-out dudára, mert elég siralmasan festett az összkép az ő szemszögéből. Sokat nem használt, a következő fórjuk már kapura sem ment, és csak Tóth Martinon múlt, hogy nem lett 5-1, de két közelijére is odaért a tavalyi U19-es Eb-hőse, Cubranic.

Aztán még védett kettőt – előtte Lugosi Csongor szerzett labdát –, aztán a Benedek Mór által szállított újabb fórt Cseh már a szeme közé lőtte a szőke horvátnak, így meglett a közte négy. Maradt is, újabb horvát előny akadt el Szitásban (6/0-nál jártak ekkor...), Balogh Boti viszont törölt egy olyan kapufásat hátulról, hogy azt már az értőbb hazai nézők is megtapsolták. Végül egy kontrafaultból lövetett ötössel tört meg a horvátok 8:50 perce tartó góltalansága. Ötöst aztán mi is kaptunk, de Cubranic betakarta Leinweber Olivér labdáját – aztán egy fór is elakadt benne, mégsem kerültek közelebb, mert Szitás bravúrt bravúrra halmozott, többek között megfogott egy egy az egyes ziccert is. Aztán egy újabb hátrányban hárított két közelit, majd az argentin bíró befújt a fröccsbe egy ötöst, Nagy Sándor ugyan megnézette, de maradt az ítélet – úgyhogy Szitás szolgáltatott igazságot azzal, hogy ezt is kivédte!

Kapusunk nem evilági magasságokban, 84 százaléknál járt ekkor – nyilván túl szép volt, hogy így maradjon; igaz, még a nyolcadik hátrányban is odaért a labdára, a kipattanóból viszont, hat a hat ellen, csak vágtak egy kapufásat. Elöl kellett végre valami megoldás, hiszen hat perce nem lőttünk gólt, és ezt Pörge szállította: fórból megint rosszkézről zúgatta meg a harangokat, 19 másodperccel a duda előtt, így 7-3-ra vezettünk félidőben.

Nem indult jól a harmadik rész, a blokk megvolt, de a lepördülőből megoldották a fórjukat, ráadásul Leinweber, Nagy Zalán és Haverkampf után Balogh is begyűjtötte a második hibáját. A grúz bíró is tolta őket, rossz bejátszásra fújt ötöst a következő előnyükben, azaz két perc alatt feleződött a négygólos differencia (a centerbejátszásokkal egyébként nem igazán tudtunk mit kezdeni: csapatunk, mi tagadás, híján van az igazán masszív bekkeknek). A grúz aztán visszaadta a büntetőt, amit a horvát edző zöldzászlózott meg, hiába – Benedek meg elképesztő higgadtsággal varrta be a nyolcadik gólunkat. Sajnos, a tehetséges kapásszélsőjük, Susic négy rossz lövés után ötödjére már eltalálta a pipát fórban, míg mi túlhúztuk a miénket. Azért Haverkampf egy zseniális felnyúlással megállította a horvát zárkózást, elöl viszont kintről nem igazán tudtuk átjátszani őket – és Susic aztán hat a négyben 8-7-re hozta vissza őket. Az egyértelmű volt, hogy ezt a végéig nem lehet bírni: 14 hátrányt kaptunk eddig, azért ennek a kivédése még felnőttcsapatokat is felőröl – avagy Szitás sem tudott a tiszta lövéseknél csodát tenni. Hamarosan egyenlő lett, Jerkovic akcióból talált be, hogy aztán egy visszalopott labdából Balogh Boti egy bődületes felsősarkossal fékezze be a lejtmenetet. Némi mákkal úsztuk meg az újabb hátrányt, ziccerből lőttek két kapufát, Tóth Andris viszont köszönte szépen, és a nyakán vízisíző védők sem zavarták, hogy leheletfinoman eltegye a labdát a kapus mellett a kontra végén, 12 másodperccel a duda előtt, így csak vezettünk kettővel az utolsó negyed előtt (10-8).

Ami viszont trenddé vált, hogy az első félidőben 15/12-vel emberfelettit produkáló kapusunk a másodikban addig nem ért labdához: a harmadik negyedben 5/0 volt, és aztán egy újabb pattintás akadt meg Dávid mögött. A forrósodó helyzeten ismét Benedek hűtött, a halódó fór utolsó másodpercében lőtt egy döbbenetes kapufás gólt – aztán a horvát fórban szereltünk, a zsűriben viszont újraindították az órát, így jutott idő a gólra; megnézték, bár nem látszott, hogy mit, úgyhogy inkább megadták, vagyis megint egyre olvadt a különbség.

Kaptunk azért fórt, de Nagy Zalán sajnos blokkba püfölte, viszont Lugosi hihető szerelését elengedték centerben. A következő előny is kimaradt, avagy úgy tűnt, egyre vékonyabb jégen táncolunk; persze, fáradtak ők is, avagy hátrányban megint levertük a kézről a rossz bejátszást. Sőt, Balogh Botond megint bevállalt egy rosszkéz hátsót akcióból, ezúttal pattintott, mégpedig eszményien – a következő hátrányt viszont el tudták lőni pontosan, azaz 2:39-nél 12-11-nél jártunk. Jó, de nekünk meg volt Baloghunk – nem hitték el, hogy megint megpróbálja kintről, ugyanonnan, ugyanúgy; Cubranic speciel a kezét sem bírta kiemelni. A grúz becsületére legyen mondva, befújta a kontrát a szabálytalan szabaddobásgóljukra, majd ezt megfejelte egy ötössel, Leinweber Olivér meg nem szokott egy meccsen kétszer hibázni – ez meccslabdának tűnt, hiszen 14-11 lett, 1:48-cal a zárás előtt.

Bónuszként visszatért az „igazi” Szitás Dávid, avagy hátrányban védett, Pörge Zsombor meg nagyon randán átejtette a horvát kapust. Így a vége kedélyes levezető úszkálás lett, hiszen a harmadik meccsét is megnyerte a válogatott; leginkább a 19/6-os hátránymutató impozáns, már csak az a kérdés, kitarthat-e ez a torna végéig. Ha igen, ezt a gárdát senki sem fogja megállítani.

U20-as világbajnokság, Zágráb

A-csoport, 3. forduló

Magyarország–Horvátország 15-11 (4-1, 3-2, 3-5, 5-3)

Góljaink: Balogh B. 4, Pörge 3, Tóth A. 2, Benedek 2, Varga V., Haverkampf, Cseh, Leinweber

A másik mérkőzésen: Egyesült Államok–Montenegró 16-10

A csoport végeredménye: 1. Magyarország 9, 2. Horvátország 6, 3. Egyesült Államok 3, 4. Montenegró 0

Válogatottunk két pihenőnap után csütörtökön játszik negyeddöntőt.