Az első negyed védekezése ismét a szombati nyitó nyolc percet idézte, Vogel Somával az élen elsőrangúan szűrtük a görög támadásokat – közte három emberfórt is, ami a görögök precíziós játékát tekintve bravúrként volt elkönyvelhető.

Elöl viszont kissé szétszórtabbnak tűnt a támadásszövés – a negyed felénél Jansik Szilárd egy jó bemozgásból azért megszerezte a vezetést, hogy aztán visszaálljon a honvédő háború. Végül is 50 másodperccel a duda előtt tört meg az ellenállás (valamelyest), amikor rendezetlen védelem ellen sikerült egyenlíteniük – ám a maradék időben történt egy s más. Megkaptuk például az első fórunkat, amit Burián Gergő gyönyörűen Jansik kezére ragasztott, egy méterről könnyedén be lehetett fejezni. Majd egy jó védekezést követően még jutott egy lövés Buriánnak, s noha relatíve reménytelennek hatott a kötél közeléből, saccra tízről betalálni, az egyik blokkon kapott annyi gellert a labda, hogy eljusson a kapuig.

A második részben sem változott sokat a kép, hátul jól védekeztünk, ismét sikerült hátrányokat semlegesíteni, aztán egy szebb Vogel-védés után Soma sajnos túl hosszan indított, és a visszatámadásból a görögök újfent szépítettek. Sokáig nem kellett bosszankodni, Burián Gergő gyönyörűen tette el a blokkok között a labdát akcióból, majd Manhercz Krisztián másolta ugyanezt, kicsit távolabbról, hogy aztán a régi szép U20-as vb-aranyérmes időket idézve Tátrai Dávid szenzációs passzából Vigvári Vince pattintson kapásból a léc alá egy lendületesebb támadásból.

Itt érkezett egy kisebb fék elöl, hátul pedig egy kósza átlövés akadt meg a sarokban. S bár aztán újabb hátrányokat bekkeltünk ki, zsinórban a hetediket – közben sajnos Tátrai Dávid a blokkba püfölt egy fórt –, a nyolcadikat aztán a falból kihasználták, Kakaris révén, 5 másodperccel a duda előtt, így 2-6-ról 4-6-ig kapaszkodtak vissza a szünetre.

Tovább azonban nem engedtük őket, a harmadik negyedben Jansik fejezett be dudára egy fórt hátulról, aztán kimaradt itt is, ott is egy előny, mielőtt megint szépítettek ötösből. Kisvártatva volt labdájuk a mínusz egyhez, de jól védekeztünk, aztán Nagy Ádám kihasználta az edzők visszatérő rémálmát, hogy a centernek már nem marad igazán ereje a védekezéshez. Kakaris is nézelődött blokkolás helyett, Ádi meg elzúzta a labdát a sarokba. Újabb fórok maradtak ki mindkét oldalon, majd egy halódó előny végén Kaligeropoulos minden mindegy alapon elbombázta a rövidre, és az valahogy besurrant a kapufa és Vogel, plusz az odazuhanó védők között. 

Ám megint tartottuk magunkat hátul, átellenben végre kaptunk egy kiállítást, Varga Zsolt időt kért, felálltunk fórban, Vogel odaadta Manhercznek, aki két lóba után szemből szétlőtte a jobb alsót – hogy konkrétan ez volt-e megbeszélve, vagy sem, az jó kérdés, de végül is mindegy. Visszaállt a közte három (6-9), s mivel aztán simán levadásztuk a labdát a görögök time-out-os fórjában, igazából a plusz négyet ostromolhattuk, amihez előnyünk is volt az utolsó 15 másodpercben, de Vigvári Vendel labdájára odaért a kapus.

Sebaj, belőttük az újrakezdés után: Vismeg Zsombor ismét centerben járt, előbb hozta az előnyt, majd pazarul berakta Jansik bejátszását. Hátradőlni azonban nem lehetett, miután a szokás szerint három negyed után lehívott Vogel helyére érkező Mizsei Márton nem érezte Kalogeropoulos átlövését középről, aztán Genidounias labdája is átsurrant a hóna alatt, igaz, hátrányból – avagy 45 másodperc alatt feleződött az előnyünk (8-10). Erre kellett válasz, s érkezett is: Vigvári Vince no-look passzal lövette a negyedik gólját Jansikkal emberelőnyből – aztán Vismegék repültek be egy görög fórnál szédületesen, blokkolva a falból kilépő ember lövését – átellenben pedig Vigvári Vince barcelonetai húrokat pengetve adott szenzációs passzt Burián Gergőnek, aki kapásból állította vissza a közte négyet.

Kakaris ugyanakkor elöl azért megbízhatóan tett-vett, fórók után újabb ötöst hozott – más kérdés, hogy Mizseinek éppenséggel a büntető hárítása lett az első védése! Amire jött a második, elvégre a szöglet után rögvest fór landolt, ám Marci erre is odaért. Sajnos, a következő előnyben még az előző bekkelések árát fizettük, ezúttal nem járt annyira energikusan a labda. Mizsei egy labdát hárított, a szöglet után azonban Genidounias szemből telibe vágta a bal felsőt, de még így sem festett rosszul az állás, 3:18-nál 9-12. Az már kevésbé, hogy egy kontrafault után a blokkok nem álltak jól és Kalogeropoulos zúzta a léc alá az újabb gólt – máris feszkósabbá vált a meccs. 

No egészen addig, amíg jött egy előny, amiből Burián Gergő szerzett újabb parádés kapásgólt, ezúttal Manhercz passzából; 2:23-nál megint mentünk hárommal.

Sajnos, Papanikolaut túl könnyen engedtük be a kapunk elé, így 15 másodperc alatt szépítettek – és aztán a síp néma maradt egy tökéletes centerbejátszásnál a következő akciónknál. Ennek fényében Mizsei védése nagyon kellett, mert így lepörgött az óra egy percig, s bár aztán elöl nem kockáztattunk, a következő görög fór 0:28-nál érkezett már, time-out után persze.

Belőtték a szélről, de már csak 14 másodperc maradt – azt meg elégettük, így végül meglett a győzelem és a torna első helye is (amiért aranyérmet nem adtak, de reklámszatyrokat igen, benne sóval, halkonzervvel és reklámpólóval...).

Egy szó, mint száz, helyén értékeljük a történteket, de azért sosem rossz a magyar válogatottat egy trófea társaságában látni.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Volt a mérkőzésen egy jó periódus, amikor jobb és koncentráltabb volt a védekezés, mint szombaton – és ez a periódus jóval hosszabb ideig is tartott. A spanyolok a végén elég sok akciógólt lőttek nekünk, ezzel nyertek, ezt nyilván eliminálni kellett, mert csak úgy lehetünk sikeresek ezen a szinten, ha nem engedünk könnyű gólokat. A végén azért volt némi hasonlóság, hiszen megint kicsit sok gólt lőttek, ezen dolgoznunk kell, hogy a koncentráció ugyanolyan magas szintű maradjon az utolsó pillanatig. Azaz ha van egy meccs, amit kézben tartunk, akkor azt úgy nyerjük meg, hogy a végén ne legyen ilyen egygólos, stresszes szituáció. Mindenképp pozitívum, hogy a spanyolok elleni vereség után ma újra friss lendülettel, jól álltunk bele a mérkőzésbe, stabil védekezéssel.

Magán a tornán voltak nagyon jó periódusaink, és voltak olyanok, amikor elment a koncentrációnk, és akkor több gólt kaptunk. Összességében jól jöttünk ki belőle, mert megjött az az érzés, hogyan kell megnyerni egy tornát, utána esetleg még egyet, majd esetleg egy világversenyt. De alapvetően mégiscsak az a fontos, hogy építkezzünk, folyamatosan javítsuk a hibákat, lerakjuk azokat az alapköveket, amelyekre mindig, minden mérkőzésen támaszkodhatunk, azaz legyen egy olyan szint, amit mindig hozunk, és akkor egy adott napon kevésbé látványos támadójátékkal is tudunk nyerni.”

Trinacria-kupa, Trapani, 3. forduló

Görögország–Magyarország 12-13 (1-3, 3-3, 2-3, 6-4)

Gólok: Jansik 4, Burián 4, Manhercz 2, Nagy Á., Vigvári Vince, Vismeg

A másik mérkőzésen: Olaszország–Spanyolország 12-10

A torna végeredménye: 1. Magyarország 6, 2. Olaszország 6, 3. Görögország 3, 4. Spanyolország 3