Kissé kaotikusan indult a meccs, az első emberfórunkat amúgy remekül megjátszottuk, „még három!” hallatszott a lövés pillanatában, igaz, ugyanazzal a lendülettel a duda is felharsant. Végül némi tanácskozás után megadták Garda Kriszta gólját – hogy aztán a következő percek a kihagyott előnyök jegyében teljenek. Ők egy támadáson belül hagytak ki kettőt – Magyari Alda remekelt –, mi kettőt vertünk bele a blokkba, aztán Lekness révén a kanadaiak centerből egyenlítettek a negyed közepén.

Egy szép kontrából jött egy ötös, amit Keszthelyi Rita küldött a helyére, ám a kanadaiak is elég pontosak voltak a következő fórjukban. Ez a miénkre újfent nem volt elmondható, de legalább Magyari is a helyén volt az újabb hátrányban. Ezt a játékelemet ötödször is gyakorolhattuk, és megint jól ment – Hajdu Kata pedig az idő szorításában is elsőrangú kapáslövéssel juttatta előnyhöz csapatunkat 15 másodperccel a duda előtt (3-2).

Amilyen jól zárult az első, olyan jól indult a második: Parkes Rebecca szenzációs óhéberézésével dupláztuk az előnyt, majd újabb hátrányt bekkeltünk ki. Némi „mezőnyözést” követően Horváth Brigitta végre gólra váltotta a fórunkat (remek pattintás zúdult a léc alá kapásból). Hátul nagyon hatékonyan ment a rombolás, újabb két hátrányt intéztünk el, kicsit határozottabb támadójátékkal már szünetre eldőlhetett volna a meccs – ehelyett egy apró védelmi megingást Wright használt ki, s lőtt egyet fél perccel a duda előtt. Ezért kár volt, bár így is 5-3-ra vezettünk félidőben.

Parkes mindenesetre a harmadik játékrészt is centergóllal nyitotta – a mártogatós fajtából –, fél perccel később pedig Keszthelyi Rita jutott némi területhez a szélen, ami neki általában elég a gólhoz. Még jött egy fór a plusz öthöz, de túljátszottuk, a kanadaiak viszont egy egypasszossal zárkóztak (7-4). Mondjuk ebből a szempontból Hajdura sem lehetett panasz, blokkal és kapussal együtt vágta az előnyünket, majd Vályi Vanda egészen szenzációs megúszásgóllal kezdte végleg rendbetenni a meccset. Gurisatti előnygólja pedig nagyjából a pontot (hármat) jelentette, ezzel már 10-4-re vezettünk.

Akárcsak egy hete, Gödöllőn, a kanadaiak a harmadik negyedben omlottak be, a centerbejátszásaik már nem ültek, a védőink és a blokkjaink csak a kapusuk és a kapufa mentette meg őket egy még durvább részeredménytől (meg mi sem voltunk pontosak, több fór maradt ki a hajrában is). Persze, az 5-1-es száguldás így sem festett rosszul (6-0 volt legutóbb).

Kivételesen kanadai előnygóllal indult a negyedik rész – mondjuk kivételesen pontosan eltalálták a pipát –, viszont újfent centerből jött a válasz. Mondjuk kissé kalandosan: Mahieu Geraldine leszerelését épp elengedni készült a bíró (a mai felfogás szerint amúgy az ötös minősített esete volt), más kérdés, hogy a kanadai bekk olyan elánnal paskolta el a labdát, hogy az kikötött a kapujukban.

Picit enerválttá vált a meccs, úgyhogy Mihók Attila időt kért, picit vissza is élesedett a játékunk, ám megint nem sikerült a kapuson átpasszírozni a labdát emberfórokban; azaz az „öngólt” leszámítva megint nem sikerült betalálni a zárórészben, akárcsak az ausztrálok ellen. Igaz, ez most nem számított, bár reméljük, a görögök elleni vasárnapi zárómeccsen azért az utolsó nyolc percben is ugyanolyan intenzitással tudunk játszani, mint most az első három negyedben.

Thetis-kupa, 3. forduló

Magyarország–Kanada 11-6 (3-2, 2-1, 5-1, 1-2)

A magyar gólszerzők: Keszthelyi 2, Hajdu 2, Parkes 2, Garda, Horváth, Gurisatti, Vályi, Mahieu