Az egy héttel ezelőtti, margitszigeti felálláshoz képest kapusfronton történt változás: míg a Domino Trans Kupán játszatták az olaszok az ő 13-asukat, Nicosiát, most mi kezdtünk Bányai Márkkal, míg náluk az 1-es, del Lungo nyúlkált a labdák után. No meg visszatért Vámos Marci – így először játszhatott az olimpiai tizenhárom.

Nem feltétlenül erre fognánk, sokkal inkább az eltelt időre és a közben elvégzett edzésekre, de hogy a meccs nyomaiban sem emlékeztetett a budapestire, azt az első nyolc perc tökéletesen tükrözte. Múlt szombaton az 1-5-ös kezdés után egy reménytelen üldözőversenybe gabalyodtunk – most 3-3-ra álltunk a nyitónegyed végén. Bár nehezen indult be a támadás, ám aztán egy szépen kihasznált fórból (Vámos) és két ötösből (Fekete Gergő, majd Manhercz Krisztián) megérkeztek a góljaink, kár, hogy a hajrában Bruni centerezéséről lemaradtunk hátul.

A második negyedben viszont fordult a kocka, hátul nagyon szervezetten melóztak az urak, egyre-másra bekkelték ki a hátrányokat – az olasz játékvezetők olyan fél-szicíliai hazai pályát fújtak ekkortájt, oda három, ide kettő, nagyjából –, Bányai Márk ért oda több labdára is, továbbá nagyjából öt perc alatt többet blokkoltak a srácok, mint a budapesti meccsen összesen.

Elöl pedig előbb Zalánki Gergő, majd Varga Dénes értékesített egy fórt és 3-5 után a félidőig őriztük is ezt az előnyt. Bár a hazaiak mindig közelebb jöttek, ám rendszeresen mi lőttük a következőt, Jansik Szilárd előnyből a fától, majd közvetlenül a duda előtt is sikerült lőni egyet Vámos révén, így a szünetben 5-7 állt a táblán.

A harmadik biztatóan indult, egy Bányai-védés után Vigvári lógott meg, ám az őt üldöző olasz védő elé raktuk a labdát Vince helyett – ebből visszajöttek, fórig, amit Condemi bepüfölt, így közte három helyett 6-7 lett. Hamarosan meg iksz, miután kaptak egy ránézésre 65 százalékos büntetőt. Vámos Marcit ez kevésbé izgatta, keményen beverte a következő előnyt – és innentől egy komolyabb ütközet vette kezdetét, melyben továbbra is igen jól állt a lábán a védelmünk.

Kicsit több mint két perccel a negyed vége előtt a bírók megunták az apróbb matekozásokat és Vámost, valamint Iocchi Grattát kiszórták piros lappal (korábban volt már egy komolyabb összesereglés Fekete Gergő környékén, de akkor a két kapitány, Sandro Campagna és Varga Zsolt sebtiben ott termett, és végül egy szimpla kiállítás lett a dolog vége – most a két cseréssel a további provokációknak akarták elejét venni). Öt az ötben sikerült előnyt kiharcolni, mivel azonban a páros épp letelt, és az olasz ugyebár sokkal közelebbről érkezett, Zalánki Gergő inkább bevágta del Lungo szeme közé a labdát, így a zárónegyedre maradt a kétfás vezetés (7-9).

Hamarosan meglett a három, Zalánki ugyanis egy káprázatos ejtéssel indította a negyedik periódust, ám erre azonnal jött a válasz. Aztán egy újabb remek blokkot követően Hárai szállított előnyt, az időkérés után azonban Manhercz lövésére odaért del Lungo. Kár volt érte, mert egy már-már elhaló, szöglettel fűszerezett hazai támadás végén Condemi elég éles szögből találta meg a hosszút; Bányai eladdig halmozta a bravúrokat, tán ő sem tudta, pont ez hogy suhant el a kezei mellett.

A támadás picit megállt, viszont megúsztunk egy hátrányt (összességében 12-ből 9-et sikerült hatástalanítani!), majd egy centercsavarba tudtunk beleblokkolni (!). Varga Dénes ejtése lejött a lécről 1:50-nél, Cassiát viszont nem vette komolyan Molnár, és előbbi 1:33-mal a vége előtt egy pattintott bombával egyenlített. Mi tagadás, hat perce nem lőttünk gólt – erre aztán egy újabb előnyből nyílt esély, 1:06-nál kaptuk, és megint időkérést követően kanyarodtunk rá. Nem ment be, Vigvári lövése elakadt del Lungo karjában, aztán egy Bányai-védést követően még Varga Dénes próbálkozott szabaddobásból, ám ezt is védte az olasz, úgyhogy jöhetett megint egy ötöspárbaj.

Az első három körben senki sem hibázott, aztán Fekete Gergő a kapufára bombázott – del Lungo kezet nyújtott neki, mert mindezt a másik sarokból nézte… –, és ez döntött, mivel az utolsó három ötösre érkező Vogel Soma hidegen ezúttal nem tudott csodát tenni.

Varga Zsolt szövetségi kapitány:

“Abszolút más volt a képe a játéknak a múlt héthez képest – ezzel a túrával elégedett vagyok eddig, rendkívül hasznosnak éreztem a meccs előtti gyakorlásokat, a japánok elleni két negyedet, vagy a csütörtök esti olaszok elleni kétkaput. Rosszul kezdtünk, fordítottunk, ma délelőtt volt kis fórozás is – és most a meccs is sokat adott. Igaz, nagyjából mostanra elérkezett oda a két csapat, hogyha még egyszer játszanánk, szerintem nem úsznánk meg komolyabb összetűzések nélkül – persze, mint mindig, amikor ennyit edzünk és meccselünk az olaszokkal, beleértve a Budapesten együtt töltött időt is, akkor ez benne van a pakliban.

Igen, ma már a védekezésünk is kezdett összeállni, de kellettek ezek a gyakorlások, hogy egyre feszesebbé váljunk hátul, kialakuljon a játékosok közötti kommunikáció, és így egy jó, biztonságos védekezést tudjunk csinálni. Hogy az utolsó hét percben miért nem tudtunk gólt lőni, illetve az, hogy a meccs miért alakult így… Nos, mindig vissza kell nézni, ami történt, nem akarnék komolyabb minősítéseket tenni, de a hazai játékvezetők azért elég komolyan beleszóltak a meccs történetébe, amikor be kellett volna avatkozni, nem tették, amikor nem kellett volna, egy apró huzavonáért kiküldték Vámos Marciékat…

A lényeg azonban az, hogy ezt a nyomást elbírva, jó blokkokkal, jó védésekkel haladtunk előre, volt erő a csapatban – és a folytatásban is mindent megteszünk, hogy történjék bármi a parton, a vízben még erősebbek legyünk.”

Felkészülési mérkőzés, Syracusa

Olaszország–Magyarország 10-10 (3-3, 2-4, 2-2, 3-1) – ötméteresekkel: 5-4

Gólok: Zalánki 3, Vámos 3, Manhercz, Varga Dénes, Jansik Sz., Fekete