Embert próbáló, 14 órás utazás árán jutott el Nápolyból Rijekába a magyar csapat szerdán: nyolc és fél óra vonatozás Velencéig (nem ez volt a terv, csak a Ryanair laza csuklóval átrakta a komplett társaságot a reggeli járatról estére), onnan öt és fél óra buszozás (öt lett volna, csak a sofőr eltévesztette a címet…) – ehhez képest ennek ma nyoma sem volt a játékosok teljesítményén.

Mindeközben hazaiak nem spóroltak semmivel a rijekai meccsre – ellentétben a téli felkészülési meccsel, amikor erősen kísérleti felállásban álltak fel Zágrábban, most csatába küldték az összes ászukat; nálunk a nápolyi találkozóhoz képest azért cserélődtek a sorok.

Csoma-védéssel indult, majd egy kontrafaultot követően – horvát bírók fújták – a második körből Burián Gergő remekül játszotta meg Kovács Pétert centerben, aki begyömöszölte a vezető gólt.

Erre jött egy horvát fór, ám Csoma Kristóf bemutatott két elképesztő hárítást, átellenben pedig Burián ezúttal Molnár Erikkel lövetett gólt, ezúttal hat az öt ellen. A következő hátránnyal egy brutális blokk végzett, ám aztán a hazaiak újonca, Akrap a negyed felénél végül megtörte a hazai gólcsendet, két védőnk közül talált be közelről. Sebaj, újoncunk, Szécsi Marcell fórig forgatott, Burián pedig két gólpassz után simán szétlőtte a hosszú felsőt.

A következő percekre viszont a horvátok megtalálták a ritmust, plusz Csoma ellenszerét, kétszer akcióból, egyszer pedig fórból bombáztak zsinórban hármat, míg mi kihagytuk a harmadik előnyünket. Szerencsére, a következő előnyüket sikerült lebontani, míg nálunk Jansik Szilárd kintről fejezte be az emberelőnyt, 31 másodperccel a duda előtt, így a nyitórész 4-4-gyel zárult.

Bijac mindenesetre lekéredzkedett, a világklasszis hálóőrnek nagyjából ekkorra lett elege abból, hogy a nyári napnak alkonyulatánál kellett védenie (nagyjából egyenesen tűzött a szemébe).

Popadic sem járt jobban, bár a nyitófórunkban az első labda még elhalt a blokkon, másodjára Nagy Ádám már elsimította szemből a bal alsóba. Aztán egy újabb Pazar blokk hátrányban, ebből meg Vigvári Vince spriccelt ziccerig. Hátul újabb két hátrányt bekkeltünk ki elsőrangúan, kábé egy percen belül, átellenben meg Szécsi Marcell káprázatos centergóllal ünnepelte első válogatottságát, így bő három perc alatt megugrottunk hárommal (4-7).

Az ötödik hátrányt már nem úsztuk meg, Brubnjak talált be a kapásszélről, bár Csoma rajta volt ezen is. Nagy Ádám újabb finom helyezésén viszont senki sem volt rajta. Lehetett volna közte négy is, ám a következőből Fekete labdájára odaért Popadic, Butic viszont ezúttal eltalálta a folyosót, így 6-8 lett két perccel a nagyszünet előtt. Lett aztán egy is, kontra, majd újabb hazai fór – ebben a játékrészben a hetedik –, és ezt bevágták a kapásszélről. Átellenben jutott nekünk is egy előny, Vigvári Vince pedig ismét megtalálta a sarkot az élet és a medence napos oldalán, 0:35-nél, így a félidőben 7-9 állt a táblán.

Bijac mindenesetre visszatért, mivel térfélcsere után már csak a tarkóját cirógatta a napfény – Csoma Kristófnak annyi reménye maradt, hogy már csak néhány percig kellett így védenie. Az elsőt fogta, a második nem – bár messze nem rajta múlt, időnél kapáslövést engedni… Az edzői stáb nem volt boldog.

Hátrányban viszont jól ment a pattogás, a kaput sem találták el, majd egy kontrafaultból indulva sikerült megoldani, hogy Vigvári Vendel valahogy bepasszírozza a keresztpasszt. Sajnos, egy blokkolásból újrainduló horvát fór végén Tátrai Dávid blokkjáról pattant be Bukic lövése – ez bosszantó pech volt (9-10).

Manhercz egyéni akciójára nem adtak ötöst, noha iskolapéldája volt a hátulról szerelésnek. Mindenesetre egy elsőrangú védekezésből indulhattunk, Nagy Ádám pedig szédületesen fejezte be lendületből, hatról. Nagy kár, hogy aztán a Szécsi által kiharcolt ötöst Fekete kétszer is Bijacba kente (a kipattanót is) – ezzel megint lehetett volna három… Aztán meglett – köszönhetően Csoma Kristófnak elsősorban, aki három akkorát védett két hátrányban, hogy a végén már a rijekaiak is megtapsolták. Átellenben Burián remek ütemben lőtte el, Bijac már nem tudott odaérni; a horvátok pedig érezhetően elbizonytalankodtak, az újabb fórból már csak léc sikeredett, így elég jól álltunk (9-12) az utolsó nyolc perc előtt.

Egyértelmű volt, ha az előny-hátrányt tudjuk tartani (9/7 nálunk – ők 17/4…), akkor elég jó esélyeink lesznek a győzelemre.

Ezt tovább növelte Vigvári Vendel – a különbséggel együtt –, aki eladdig picit hullámzóan játszott, most viszont egy őrületes kapufás gólt súvasztott kintről. A hazaiak érezhetően kezdtek pilledni, mi pedig időkérés után a plusz ötért támadtunk előnyben – Fekete labdájára sajnos odaért Popadic, viszont Csoma is hárított (a nap meg már lebukott). A horvátoknak kezdett sok lenni, három perccel a vége előtt Butic akaszkodott össze Feketével, majd Vrlic sózott oda Vigvári Vendelnek, amiért kénytelenek voltak kiküldeni; erre már Tucak mester is átsétált Varga Zsolthoz, hogy mindenki érje el a játékosainál a lehiggadást. Ebben maradtak, a fórt azért Vigvári Vince bekente, úgyhogy 9-14-nél legalább már attól nem kellett tartani, hogy az egyenlítés érdekében túlpörögnek a hazaiak…

Mindenesetre Jansik is blokkolt egyet hátrányban, aztán az ifjabbik Vigvári kissé elhamarkodottan tüzelt a felúszást követően, átellenben Bukic labdája végül bepattant Csoma kezéről, így hat perc után találtak be először ebben a negyedben. A végére picit veszített a feszességéből a fórunk, elment kettő is, közben Brubnjak lőtt egy szépet fej fölé kintről, ám még így is hárommal mentünk, azaz bőven belefért.

A horvátok próbáltak egy hét a hatot 0:28-nál, nem jött össze (Fatovic teljesen vakon volt az este, 11/1-gyel zárt), a szabaddobásunknál taccsra dobott labda miatt még ötöst is lőhettünk, Jansik Szili eszén azonban Popadic is túljárt; mondjuk annyi baj legyen, a rijekaiaknak is volt minek örülniük, mi meg egy 14-11-es sikerrel térhetünk haza.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Legalábbis embertpróbáló napunk volt tegnap az utazással, ugyanakkor pont az ilyen nehézségek közepette derül ki, hogy milyen a karaktere egy csapatnak, megerősíti egy ilyen kemény nap, vagy felmorzsolódik. Minden dicséret megilleti a játékosokat, hiszen humorral reagáltak az egészre, és ma már semmi sem látszott abból, amin tegnap keresztül mentek. A délelőtti kétkapus gyakorláson is jól dolgoztak, a mérkőzésen pedig nagyszerűen játszottak.

Rengeteg volt a hátrány, de erre készülni is kell, hogy máskor sem lesz másként. Fontos, hogy megmaradjon az egyensúly a védekezésben és a támadásban. Azt gondolom, hogy ma jó döntések sorozatát hozták a játékosok, összességében sokkal többet, mint a horvátok, ez volt a különbség. Minél magasabban tudjuk tartani ezt a szintet, annál sikeresebbek leszünk. Ebben a felgyorsult játékban még többször kell gyorsan dönteniük, korlátozott mennyiségű információ alapján – ma sok jó megoldást választottak, védekezésben és támadásban is, a blokkok, pontos lövések mutatták ezt. Nyilván, ez még a felkészülés eleje, de fontos, hogy minél több jó élményt tudjunk magunkkal vinni, ami itt most működött, ami pozitívum volt, azt beemeljük – és visszük magunkkal a hosszú úton tovább.”

Felkészülési mérkőzés, Rijeka

Horvátország–Magyarország 11-14 (4-4, 3-5, 2-3, 2-2)

Góljaink: Nagy Ádám 3, Vigvári Vince 3, Burián 2, Vigvári Vendel 2, Kovács P., Molnár, Jansik,