Fura előjelekkel kanyarodtunk rá a meccsre, hiszen az olaszok egészen elképesztő módon győzték le az amerikaiakat: három negyed után 7-12-re álltak a jenki ifi ellen, hogy aztán egy 6-0-ás zárónegyeddel begyűjtsék a három pontot… Szóval nagy kérdés volt, hogy melyik arcukat mutatják ellenünk…

Mindenesetre kétszer is megszerezték a vezetést az elején, közte Hajdú Kata vágta be az első fórunkat, majd elkezdődött rendeződni a játékunk. Először hátul, elvégre két előnyüket is hatástalanítottuk – gyönyörűen vadásztuk le a falembereket labdástul –, majd két dadogósabb fórt követően végre Keszthelyi Rita harmadjára zúgatott egy kapufás pipát, majd a következő támadásból Rybanska Natasa simított be egyet gyönyörűen hét méterről. A végén az idő szorításában Tiba Panna tüzelt, ám a kapufa hárított – így is vezettünk 3-2-re nyolc perc után.

Egy apróbb figyelmetlenséget góllal büntettek a taljánok, aztán egy kissé halódó emberelőnyből gyúrt gólt Pogonyi Bíbor – a labdája némi szerencsével csoszogott be. Utána ő ment ki, ám a léc velünk volt, később Neszmély Bogi szerelte le óriási érzékkel a szélről kapujára törő olaszt, ebből sikerült végigvinni egy kontrát, és Leimeter Dóra keresztpasszát remekül pattintotta be Faragó Kamilla.

Az 5-3-as vezetést azonban nem tudtuk megfejelni, holott két jó védekezésből jöhettünk rájuk, ám nem tudtunk igazán jó lövőhelyzetig jutni… Ők bezzeg egy újabb lepuhulást ezúttal egy centerpöccintésből szerzett góllal büntettek, aztán Leone használt ki egy kettős előnyt kíméletlenül, s miután a zónájuk ellen nem tudtunk igazán hihető dolgokat csinálni, hamarosan rosszkéz szélről a harmadikat lőtték zsinórban, azaz 109 másodperc alatt fordítottak. A lejtőn csak a félidei duda állította meg együttesünket, merthogy Dobi Dorina kétszer is próbálkozhatott, ám egyszer sem járt sikerrel, jóllehet ezúttal mi adogathattunk hat a négy ellen.

A felfelé indulást egy jó hátrányos blokkal alapoztuk meg az újrakezdést követően, erre gurított Keszthelyi Rita kintről egy olyat, amit csak nagyon kevesen tudnak (halálpontosan a hosszúba). Neszmély védett kétszer remekül, Keszi pedig úgy döntött, pakolja tovább a szénásszekeret – ezúttal a rövidbe zúzta be kintről, úgyhogy megint vezettünk. Sőt, jött a harmadik átlövés is, ezúttal Leimeter Dóritól – három támadás, három akciógól, 1:42 perc alatt, erre már nyilván rádudált Carlo Silipo is; segített, mert egy mutatós fórgóllal szépítettek legott. Hátul viszont megjött a lövőkedv, Leimeter a szélről pakolt be egy keresztpasszt, újfent akcióból.

A kiállításokat kapták ezután is, az elsőt megoldottuk, a következőt – amit egy bírói bizonytalankodás által sújtott támadásunk után kaptak, labda nélkül – már nem… Amikor viszont folyt a labda, nem volt menekvés, Keszthelyi Rita lépett vissza elsőrangúan, a bekkje még kereste, amikor a labda már a kapus mögött pihent… És meglehetett volna a közte három, ám Dobi szép belépésből a kapufát trafálta telibe, átellenben pedig egy szerencsés kipattanó után a második szándékból eltalálta a rövid felsőt Rosta. Node pánikra semmi ok, elvégre volt nekünk egy Keszink, aki a változatosság kedvéért hétről, szemből ejtett tökéletesen. A végére jött egy olasz löbb is, gyönyörű volt, Neszmély Bogin át is ment, csakhogy Peresztegi-Nagy Kinga földöntúli nyújtózással kihorgászta, és a VAR is mutatta, hogy épp a vonalon érte el, így kétgólos vezetésről indultunk neki az utolsó nyolc percnek (11-9).

Közepesen véleményes olasz fórral és Neszmély-védéssel indult a zárórész – aztán itt a kipattanóra dobott egy zöldet Silipo, s bár annyira nem tűnt egyértelműnek a visszarántás, befújták rá az ötöst. Belőtték, és innentől befeszülőssé vált a csata: elöl semmi sem maradt az előző negyed pazar támadásszövéséből, de legalább a következő hátrányt kibekkeltük, majd végre mi is kaptunk egyet, és időkérés után Keszthelyi Rita telibe vágta hátulról a rövid sarkot. Fellélegzés helyett könnyű olasz akciógól jött, majd egy túlhúzogatott előny, aztán egy halovány mázlival megúszott ejtés. Varró elóhéberezte centerből – mellé szállt –, közeledtünk az utolsó két perchez, 12-11-nél. Egy komolyabb belső csattanást páros cseréssel honorált a spanyol játékvezető, Cabanas (Varró és Chocchiere kapott pirosat), eztán következett egy meccslabda-szerű fór, és Faragó Kamillának helyén volt a szíve, 1:35-nél (13-11).

Legalább ennyit számított, hogy Neszmély rányúlt Gant fórból érkező lövésére, így 0:55-nél sorrendező időkéréssel igyekezett a nyugodt végjátéknak megágyazni Cseh Sándor. Még volt egy zaVARórepülés (nem rontottuk el a visszajövetelt), a lányok higgadtak maradtak, összehoztak egy fórt, s bár az kimaradt, 0:25-nél azért nem feltétlenül kellett aggódni az olasz time-out okán. Azért kaptak egy fórt, amit 0:11-nél belőttek, de ennél tovább nem jutottak – mi pedig még egy fontos lépéssel közelebb kerültünk a Szuperdöntőhöz. Már csak a fiatal amerikai csapatot kell legyőzni még egyszer – pontosabban, nem szabad tőlük kikapni, vagy ha mégis, akkor is csupán egy góllal, és legalább 12-t lőve (merthogy visszatért a régi klasszikus hármas holtverseny-szabály, nincs többé rangsorolás, majd a második és harmadik közötti egymás elleni eredmény-beszámítás).

Node a csoportmérkőzések – de főképp az erőviszonyok – alapján a cél nem is lehet más, mint egy újabb győzelem.

Cseh Sándor szövetségi kapitány

„A győzelmet is gyakorolni kell valahol... Ilyen értelemben volt igazán fontos ez a mai találkozó. Mert persze új a csapatunk, és gyakorlunk sokat, ám ennyi mérkőzés után, amikor már az utolsó két napra fordulunk, akkor az ember alapvetően nyerni akar, a hogyan másodlagos.

Végül is lőttünk tizenhárom gólt, az irammal, a felúszással nem volt gond, ez tetszett nagyon. Amikor 15 hátrányt kapsz, akkor persze nehéz kevés góllal megúszni egy mérkőzést, mégsem mehetek el szó nélkül három-négy olyan akciógóljuk mellett, amit nem lett volna szabad engedni – gyakorlatilag ennyi a negatívum, meg talán picit az, hogy amikor elkezdtek zónázni, akkor picit megálltunk elöl. Úgy gondolom, a harmadik negyedben nagyon sokat számított az, hogy mozgékonyabb lett a védekezésünk, és ha az elkezd működni, az erőt és önbizalmat ad. Meg persze amikor van egy Keszthelyi Ritád, aki magára vállalja a felelősséget, akkor a gólszerzés is könnyebbé válik. Ehhez az is kellett, hogy sokkal többet és pontosabban passzoltunk, nem akartunk mindenáron centerbe adni a labdát, ez ott komoly fordulatot jelentett. Igaz, a végén valahogy mégis magunkra húztuk őket, de most tényleg az volt a lényeg, hogy győzzünk. Ötödik nap, ötödik meccs – a vége felé bennem is csak az munkált, hogy akkor ez most egy ilyen mérkőzés, mindegy, hogyan, csak húzzuk be, és ez sikerült.”

Női Világkupa, Divízió I, Alexandropoulis

5-8. helyért, 2. forduló

Magyarország–Olaszország 13-12 (3-2, 2-4, 6-3, 2-3)

Góljaink: Keszthelyi 6, Leimeter, Faragó 2-2, Hajdú, Pogonyi, Rybanska