cover image
Női
Felnőtt Válogatott

Női Vk-selejtező: egy régóta tartó átok megtörése

2025. január 16. 15:44

Értékes győzelmet aratott női válogatottunk a Világkupa Divízió I-es tornájának harmadik játéknapján: 2012 januárja, az eindhoveni Eb óta csupán másodszor sikerült legyőzni Spanyolországot. Most egy másodpercen múlt, hogy a rendes játékidőben nyerjünk, de végül büntetőkkel csak összejött (14-14, 4-3). Mindez annak fényében még értékesebb diadal, hogy míg ők nyolc olimpiai bajnokkal álltak fel, addig nálunk a két legrutinosabb játékos, Keszthelyi Rita és Leimeter Dóra pihenőt kapott, azaz tényleg a lehető legfiatalabb csapattal vettük fel a harcot – és a kesztyűt.

Míg a spanyolok nyolc olimpiai bajnokkal vonultak fel a zárókörre, addig mi még lejjebb toltuk a csapat korátlagát azzal, hogy Cseh Sándor erre a meccsre nem nevezte a mostani keret két legrutinosabb tagját, Keszthelyi Ritát és Leimeter Dórát. Miután a hispánok hattal verték meg a görögöket, szürreális, minimum ötgólos siker kellett volna a továbbjutáshoz (vagy hogy az amerikai csitrik legyőzzék később a görögöket), azaz nem ment annyira vérre az összecsapás, mint egyébként a két együttes viszonylatában megszokhattuk (a végkimenetelt tekintve is sajnos eléggé egyoldalú trendnek lehettünk szemtanúi 2012 óta - egy 2021-es Világliga-sikert leszámítva mindig kikaptunk tőlük).

Mindenesetre fiataljaink komolyan beleálltak a meccsbe, Faragó Kamilla rögtön vezetést szerzett emberelőnyből, ami még kétszer megismétlődött, előbb Baksa Vanda akcióból, majd Sümegi Nóra egy újabb fórból talált be. Elena Ruiz kétszer egyenlített, 3-2-nél viszont Sümegi kétszer is próbálkozhatott egy kontraféleség végén, ám mindkétszer védett Terre. Ami azért volt fájdalmas, mert így 4-2 helyett 3-3 lett az első nyolc perc eredménye, miután 0:09-nél Moreno a szélről egyenlített.

Ruiz aztán egy távolival már a spanyoloknak szerzett vezetést, ám tőlünk is hamar jött a válasz, egy kivédekezett hátrányt követően Hajdú Kata rámolt be egy fórt. A negyed felénél a balkezes Prats használta ki az ajándékelőny adta lehetőségeket, utána viszont egy időkérést követően Dobi Dorina épp a dudaharsanás előtt vágta be a léc alá a labdát kapásból létszámfölényben.

Egy-egy rontott fórt követően a Leitonról menetrendszerűen befújt előnyt épp a center tett be a falból, Varró Eszter viszont kellő helyet csinált magának az első klasszikus centergólunkhoz. A maradék 41 másodpercben kissé megbolondult a pálya egy kontrafault után, ők elhibázták a három az egyet, így a rekontrából Hajdú Kata ziccerezhetett, így 7-6-os vezetésről indíthattuk a második félidőt.

Bár az addig rádiócsendben pólózgató Bea Ortiz – a WA-nál az év legjobbja 2024-ben – villant egy derűset az újrakezdés előtt, ezt követően egy jó védekezést követően Tiba Panna pörkölhetett el, és ő sem hibázta el. Volt egy félhelyzet, amiből nem lett gól, ők viszont kaptak egy kiállítást, amiből újfent egyenlítettek. Sajnos, egy kontra után ők jöttek el a szélen, viszont egy dadogósabb fór után a következőből Faragó Kamilla rossz kéz szélről bepasszírozta a rövid kapufánál a labdát Terre keze alatt. Pratsról lecsúsztunk sajnos, Hajdú Kata viszont elsőrangúan süllyesztette el a kapust egy lóbával, mielőtt értékesítette a fórunkat (8/6-nál jártunk ekkor!), így 10-10-ről indult a zárórész. 

Amelyben elsőrangúan indítottunk, Faragó Kamilla tört be ötöst érően, Hajdú mattolt, majd egy elsőrangú védekezést követően Dömsödi Dalma kijátszásából Baksa Vanda ejtett szédületesen, így már kettővel mentünk (12-10). Rontottak fórban, úgyhogy a plusz háromért mentünk, ám most ők szereltek centerben és ők vitték ötösig az ellenakciót. Emberelőnyben továbbra is elsőrangúan ment, ezúttal Tiba fejezte be rosszkézről, ám ezt követően a spanyol klasszisok villantak, és nem kicsit. Leiton négy védő közül emelte ki a labdát, majd be – Cseh Sándor nem volt boldog… Aztán Bea Ortiz a szélen varázsolt, az edzőnk “belechallenge-elt”, bár inkább az egyenlítés okozta sokkot oldandó; a 13-13 nem változott, az viszont igen, hogy a következő két fórunkat nem sikerült befejezni a kapásszélről – közte viszont a VAR legalább elvette a hispánok gólját (időn túl esett). Ők elrontották a támadást, 0:47-nél időt kértünk, ebbe belefért egy lövés, egy begyűjtött kipattanó, egy fór, és egy higgadt Hajdú-befejezés (Katának ez volt az ötödik gólja!) – amivel mi vezettünk ismét. Maradt még 16 másodperc, időkérés után jött oda is egy előny, és Ruiznak maradt annyi helye, hogy a duda előtt egy pillanattal, a hatodik góljával egyenlítsen.

Úgyhogy büntetőkkel dőlt el a meccs – mégpedig a javunkra, miután ők elrontották az elsőt és az utolsót, nálunk viszont csak Faragó Kamilla hibázott, míg az utolsó körben a spanyol kapufa után Dobi higgadtan a sarokba simította a labdát.

Akárhogy is nézzük, ettől a fiatal csapattól ez a téttől függetlenül óriási fegyvertény!

 

Cseh Sándor szövetségi kapitány

„Kettősség van bennem, mert egyfelől dolgozunk, tesztelünk, gyakorlunk, másfelől viszont amikor a sípszó elhangzik, az ember azonnal vált és nyerni akar. Ma sem volt másként, közel is álltunk hozzá, ráadásul egy iszonyatosan erős csapat ellen. Legbelül van bennem egyfajta boldogság, elsősorban a játékosok miatt, edzőként azonban most is azon forog az agyam, hogy egyes szituációkat legközelebb miként oldjunk meg, például hogyan igyekezzünk megnyerni egy ilyen meccset a rendes játékidőben. De ahogy a görög mérkőzés miatt sem szomorodtam el túlzottan, ez a boldogság sem tart sokáig, hiszen holnap megint mérkőzés, dolgoznunk kell tovább.

Eleve úgy terveztem, hogy Keszthelyi Rita és Leimeter Dóra kap pihenőt a torna közepe felé, hiszen hat nap alatt kell hat mérkőzést lejátszanunk, ne adjunk esélyt annak, hogy a végére elfogyunk, bármilyen helyezésért is kell majd játszanunk. Mindez egyáltalán nem jelentette azt, hogy feladnánk bármit – és nyilván nem fogom magamat sem becsapni, hiszen pontosan tudjuk, milyen fontos szerepe van Keszinek és Leiminek ebben az együttesben. Viszont úgysem akartam végigcsinálni ezt a hetet, hogy a hat mezőnypozícióból kettőt ők visznek az idő nyolcvan százalékában – négyéves ciklus vár ránk, sok feladattal, amihez sok játékost kell látnom éles helyzetben.

Az a része különösen tetszett a mérkőzésnek, hogy mindenki sokkal jobban beleállt abba a szerepbe, ami várható az egyes játékosoktól a válogatottban, mint eddig bármikor – akár a védekezésről, akár támadásépítésről, akár emberelőnyről volt szó. Ami pedig még nagyon komoly tanulság, hogy nekünk idővel el kell jutnunk oda, amikor ez a játék lesz az alap. És hogyha kell, akkor ezt a szintet tudjuk nyújtani két hét alatt hatszor, mert a világversenyeken csak azok tudnak eredményesek lenni, akik ilyen teljesítményt hoznak a fontos mérkőzéseken.

Ettől még nem vakít el ez a meccs, arra viszont kiváló, hogy tavasszal és nyáron erre mutogathassunk a stábbal: látjátok, ezért kell keményen dolgozni, hogy minél többször tudjunk így vízilabdázni.”

 

Női Világkupa, Divízió I, Alexandropoulis

A-csoport, 3. forduló

Spanyolország–Magyarország 14-14 (3-3, 3-4, 4-3, 4-4), büntetőkkel: 3-4

Góljaink: Hajdú 5, Faragó 2, Baksa 2, Tiba 2, Sümegi, Varró, Dobi