A taljánok ellen kezdtük a világbajnokságot, pénteken emlékezetes módon ötösökkel maradtunk alul, aztán ezzel együtt is megnyertük a csoportot. A mai csatának viszont már sokkal komolyabb volt a tétje.

Ha azt mondjuk, hogy villámrajtot vettünk, azzal nagyon visszafogottan fogalmazunk. Valósággal kilőttünk a startgépből, ugyanis alig több mint három perc leforgása alatt háromgólos előnyre tettünk szert Hajdú Kata duplájával és Tiba Panna találatával: négyesünk egy távoli bombával kezdte meg a gólgyártást, majd jött két remek lefordulás, amiket Tiba, majd Hajdú fejezett be eredményesen. Az olaszoknak kellett nagyjából négy perc, hogy felocsúdjanak és megkezdjék a zárkózást. A lelátón zúgott a „Ria! Ria!”, a védekezésünk pedig az amerikai meccsen látottakra hasonlított, így plusz kettővel zártuk az első nyolc percet.

Dafne Bettini ejtésével indult a második felvonás, de ez legalább nem a magyar blokkról pattant be… És ez is csak inkább felpaprikázta a mieinket, akik ma nem ismertek elveszett labdát, mindenért megharcoltak a medencében. Irmes Rozália újabb megúszást váltott gólra, Aubéli Tekla centerben birkózott eredményesen, és a kipattanókra is úgy mentünk, mintha nem lenne holnap, az egyik ilyenből például sikerült kiharcolni egy ötméterest is, Szegedi Panni pedig ezúttal is könyörtelennek bizonyult. Eközben az olasz kezek elkezdtek remegni, a lövéseik vagy a kapufán, vagy Neszmély Boglárka kezein csattantak, kapusunk ráadásul a bejátszásokra is tökéletes ütemben mozdult ki az egész meccsen. Egyenlő létszámnál teljesen elveszettnek tűnt ellenfelünk, fórból viszont a félidei duda előtt sikerült négyről háromra csökkenteni a lemaradásukat (6-3).

Szegedi aztán visszaállította a különbséget a nagyszünet után, majd elhibázott egy ötöst, ami szikrát gyújtott az olaszoknál. Emberelőnyből kétszer beköszöntek, valamint egy kontra utáni lefordulásból is, sőt az egálért is támadhattak. A védelem és Neszmély azonban nem engedett, hogy aztán Hajdú ötösből nyugtasson a kritikus pillanatok után. És a csattanó még hátravolt, ugyanis az olaszok figyelme egy kicsit alábbhagyott, és kettő másodperccel a negyed vége előtt Varró Eszter sokkolta őket majdnem a félpályáról, amit az ellen játékosai is csak hitetlenkedve néztek. Nagyon kellett ez a részhajrá, így ugyanis 9-6-ra vezettünk.

Bettini mellett a világbajnoki bronzérmes felnőtt válogatottban is egyre komolyabb szerepet kapó Sofia Giustinire sem igazán volt ellenszerünk, az egész mérkőzésen ők szállították az olasz találatokat – és nem volt ez másképp a negyedik játékrészben sem. Lehetetlen küldetésnek tűnt megtörni őket, még akkor sem sikerült, amikor Mácsai Eszter tanári módon ejtett a kapujukba a támadóidő utolsó másodpercében. Egygólos előnnyel fordultunk az idegőrlő hajrára, viszont ezt óriási elánnal őriztük. Fél perc sem volt hátra, amikor kontrát fújtak a játékvezetők az olaszok ellen, Benczur Márton időt kért, a hidegvért és a labdát pedig sikerült megtartani a maradék időben, ami egy dolgot jelentett: pénteken, magyar idő szerint 21:00-kor a világbajnoki címért játszhatunk Spanyolországgal!

Merthogy egy napja a hollandok némi meglepetésre ötöspárbajban legyőzték az Egyesült Államokat a legjobb nyolc között és ezzel bejutottak az elődöntőbe, ott azonban Spanyolország valósággal kiütötte őket (14-4) – ami mutatja, minden eddiginél nagyobbat kell homorítaniuk lányainknak, ha meg akarják szerezni az aranyérmet.

U20-as női világbajnokság, Coimbra
Elődöntő
Magyarország–Olaszország 10–9 (3-1, 3-2, 3-3, 1-3)

Magyar gólok: Hajdú 3, Szegedi 2, Aubéli, Irmes, Mácsai, Tiba, Varró

A másik elődöntőben: Spanyolország–Hollandia 14-4