Mielőtt a kiváló előadások elkezdődtek volna, a délelőtt tán legfontosabb bejelentése is elhangzott a Groupama Arénában: elnöki köszöntőjében Madaras Norbert azt az örömhírt osztotta meg az érintett edzőkkel, hogy az MVLSZ égisze alatt zajló edzőképzést sikerült mind az itthoni felsőoktatási hatóságokkal, mint az Európai Úszó-szövetséggel (European Aquatics) elismertetni, azaz mindenki, aki elvégezte vagy ezután szerez végzettséget, az akkreditált diplomát vehet át, amennyiben eredményesen zárja tanulmányait.

Először az utánpótlásban dolgozó edzők számára kötelező gyermekvédelmi prezentációra került sor. Szarvák Mónika beszélt arról, milyen módon ismerhető fel a bántalmazás által érintett kiskorú és mi a teendő, ha egy sportszakember azt észleli, hogy feltehetően abúzus érte tanítványát.

Ezután Topál József professzor az idegrendszer működéséről tartott sportspecifikus előadást, amelyben azt vázolta fel a trénereknek, milyen módon fejleszthetők a fiatal játékosok motorikus és kognitív képességei. A professzor jelezte, ugyan a 21. századi technológiának köszönhetően laboratóriumban is tesztelhetők ezek a képességek, akadnak fejlesztési lehetőségek is, ám mind több tanulmány mutatja, hogy az ilyen, számítógépek és programok által végzett fejlesztés nem csapódik le a versenysportoló teljesítményében. Különösen a csapatsportokban továbbra is az edzések jelentik a legfontosabb eszközt, a tudomány ugyanakkor a legújabb felfedezésekre alapozva komoly támogatást képes nyújtani az edzőknek ahhoz, mely módszerekkel érhető el kézzelfogható előrelépés (például fontos, hogy a két területet – kognitiv és motoros képességek – lehetőleg egyszerre fejlesszék a különböző gyakorlások során; hiába bontható fázisokra egy mozdulatsor, az egyes részek külön gyakoroltatása nem segít, csakis egyben érdemes, mert az idegrendszer, az idegsejtek akkor működnek optimálisan).

Végül egy év után újra visszatért az előadói színpadra Steigervald Krisztián generációkutató, aki a tavalyi, nagysikerű előadást most még több részlettel egészítette ki, egyszersmind megosztotta a hallgatósággal a vízilabdás szülők és edzők körében végzett kutatásának eredményeit.

A fantasztikus, akár produkciónak is beillő, ugyanakkor igen komoly problémákat feszegető gondolatsort röviden összefoglalni szinte lehetetlen – érdemes honlapunkon visszanézni ezt is, és az összes többi előadást is. Legyen elég annyi, hogy a mai utánpótlás gerincét alkotó Z- és Alfa-generáció teljesen másképp van úgymond „behuzalozva”, mint a velük foglalkozó edzők többsége. A gyerekek nagyon másképp szocializálódtak, épp ezért teljesen másképp kell közelíteni hozzájuk, mint akár az X- vagy az Y-generációk tagjaihoz kellett egy-két évtizeddel ezelőtt. Másképp kell dicsérni, másképp kell kritizálni őket, hiszen míg a manapság edzőként dolgozó egykori kiváló játékosok még úgy kerültek be a csapataikba, hogy „örülök, hogy végre a csapat tagja lehetek”, addig a jelen fiataljai már „örüljetek, hogy ennek a csapatnak tagja vagyok” alapállás szerint működnek; az énközpontúság váltotta fel a kollektív érdekek mentén szerveződő közösségeket.

Sőt, Steigervald Krisztián jelezte az edzőknek, hogy a jelen kutatásai szerint a kései serdülőkor olyannyira kitolódik, hogy bizonyos, a lelkekben gyermekinek számító tulajdonságok akár 28 évesen is azonosíthatók, azaz a bőven felnőttként kezelt játékosoknál is simán előfordulhatnak teljesen gyerekes attitűdök.