Az 1973-as világbajnokság és az 1976-os montreali olimpiai magyar válogatottjának klasszisa egyre többet jár az uszodába, de most nem a vízilabda, hanem unokája miatt. Úszóedzésre viszi az utódot.

„Főállású nagypapa vagyok, a nagymamával együtt. Kemény a harc, embert próbáló. Mikor elmentem nyugdíjba, azt hittem, hogy hátradőlök a székben, lógatom a lábam, de nem ez történt, hála Istennek” – mondta a riport elején Molnár Endre, akinek legidősebb unokája lassan tízéves lesz, és a nagypapa szerint illik megtanulnia úszni.

„Az uszoda nevel, sok mindenre, itt azért nehéz simliskedni” – véli Molnár, majd a siker titkairól is beszélt: „Szeretni kell azt, amit csinál az ember, bár ez tőlem elég hülyén hangzik, hiszen ’fejbe lőttek’ naponta tízszer. Régen, ha vége volt az edzésnek, még két-három órát itt voltunk az uszodában. Mindenféle játékokat kitaláltunk magunknak, maga a környezet miatt maradtunk. Manapság az edzés vége után három perccel már nincs senki az uszodában”.

Molnár Endrét a Laky Károly Uszodában is faggatta a Digi Sport stábja, a kapus ugyanis a BVSC-vel lett sikeres vezetőedző, kétszer lett bajnok a zuglóiakkal.
„Az edző sose éreztesse azt, hogy felsőbbrendű, próbáljon meg a játékosaihoz minél közelebb kerülni. Érezzék úgy, hogy ő is egy csapattag, és akkor nagy baj már nem legyen” – árulta el Molnár Endre, aki később a Tunsgrammal is bajnok lett és Kuvaitban is dolgozott, majd a pekingi olimpia előtt Gergely István felkészítésében vett részt.

A teljes interjút az alábbi videóban lehet megnézni.