Őrült felhajtás övezte a mérkőzést – a Scandone utoljára a Posillipo Napoli fénykorában telt meg így: csaknem ötezer néző gyűlt össze a legendás nápolyi uszoda fehér márványlelátóján, hogy megnézze az olasz válogatott „visszatérését”. Merthogy a párizsi olimpia őrületét követően a világszövetség fél évre kitiltotta őket a nemzetközi színtérről – az eltiltás nemrég járt le, így most játszhattak először hivatalos meccset.

A találkozót közvetítő RAISport mindenesetre az érzelmekre erősen ható felvezetéssel indított, az olasz himnusz hangjaira játszották be az inkriminált jelenetet, amikor Condemi lövésre lendülő karja telibe találta Jansik Szilárd fejét az ötkarikás negyeddöntőben, amiért a játékvezetők – alapvetően tévesen – négy percre kiállították az olaszt. Azt nem idézték fel, hogy ennek ellenére 8-6-ra is vezettek, a negyedik negyedben 8-7-nél ötöst lőhettek (csak Vogel Soma védett), úgyhogy ezek után vesztettek büntetőkkel a végén; csak azt, ahogy utána tüntettek a következő meccsen, illetve az is kimaradt az egészből, hogy a negyeddöntő után a játékosaik inzultálták a bírókat a párizsi uszoda előtti buszparkolóban...

Mindegy, a lényeg, hogy a két gárda között ez nem hagyott nyomot (elvégre nem volt közünk a bírói döntéshez), ennek jeleként jött létre ez a mérkőzés is, no meg a többnapos közös edzőtábor.

Egyértelműen a taljánok kezdtek jobban, az első előnyük ugyan kimaradt, aztán viszont az újonc Guerrato lőtt egy bántóan könnyű gólt rosszkézről. Csoma Kristóf elnézést kért, majd elkezdte halmozni a védéseket, míg mi elöl sehogysem találtuk a bevezető utat. Nicosia védett többször is, de a blokkok is a helyén voltak; 2-0-nál, több mint hat és fél perc után aztán Burián Gergő bejátszását Angyal Dani begyömöszölte fórból, ám Cannella azonnal bombázott egyet szabaddobásból, s mivel a harmadik előnyünk is kimaradt, így 3-1-gyel zárult az első nyolc perc.

A másodikban aztán három perc alatt kaptunk még hármat: mivel elöl nemigen állt össze a kép, a lövések mentek mindenfelé, csak kapura nem, vagy ha igen, akkor ott volt a blokk vagy Nicosia. S miután 4-1-nél, 5-1-nél, majd 6-1-nél egyre komolyabb volt a nyomás, hogy végre betaláljunk, olykor kapkodósra sikeredett a befejezés, amelynek kapcsán Varga Zsolt mindig elmondja, hogyha elöl hiányzik a fegyelmezettség, azt a védekezés sínyli meg. Most sem volt másképp: lefordulásból, centerből, illetve a rendezetlen védekezésből kapott hátrányból kaptunk gólokat, ráadásul a 25-ös pályán jóval több támadás zúdult végig a pályán. Végül csaknem nyolcpercnyi csend után, Nagy Ákos törte meg a jeget, időkérés után, emberelőnyből, de ekkor már 7-2-nél jártunk. Di Fulvióra sem volt orvosság hátrányban, aztán legalább jött valami magyaros, Fekete Gergő szerzett egy tempónyi előnyt a szélen és lőtte első akciógólunkat, 25 másodperccel a duda előtt, így 8-3-ról indult a második félidő.

Picit jobban, mint amit addig láttunk: az élete első válogatott meccsére beküldött Mizsei Márton védéssel indított (egyébként Szalai Péter volt a másik újoncunk), a kontrát pedig Burián Gergő fejezte be egy remek ejtéssel – aztán viszont Guerrato három ember közül is behúzta valahogy hátrányban. Valami mozdult elöl, Vismeg Zsombor is parádésan bezúzta fej fölé a fórunkat rosszkéz hátulról. Cannella sajnos halálpontosan lőtt a fórjukban, aztán végre feltűnt a színen Manhercz Krisztián is, aki az első félidő kissé visszafogottabb lőlapja után hétről simított be egyet akcióból (10-6). Ezután néhány pontatlan támadás jött itt is, ott is, és ezúttal az olaszok lazáztak úgy elöl, amiből Nagy Ákos meglógott – a letarolásáért kapott ötöst Manhercz simán besimította. Mizsei aztán védett egy falból érkező labdát hátrányban, azaz volt egy sanszunk a mínusz kettőre, ám Angyal kintről izomból arcba lőtte Nicosiát; lassításon még látványosabb volt, ám ettől még maradt a 10-7 az utolsó nyolc perc előtt. A 2-4-es részeredmény mindenesetre azt mutatta, hogy a taljánok pörgése alábbhagyott, míg mi kezdtünk valamelyest ráérezni a ritmusra.

A negyedik rész viszont jogos olasz büntetővel indult egy centerforgatás után, amit Condemi küldött a hálóba, így visszaállt a közte négy. Mizsei védése nagyont kellett a következő hátrányban, Burián ugyanakkor elsőrangúan játszotta meg Feketét a kapufánál, 5:44-gyel a duda előtt 11-8-nál tartottunk.

A következő fórjukat már kihasználták, igaz, nálunk is simán betalált Manhercz két szép lóba után. Ők aztán elrontották az újabb fórjukat, de nagyon; ebből indultunk, és egy merész passzból Fekete káprázatos gólt lőtt, így négy perccel a vége előtt már csak kettővel mentek. Ám ismét jött egy hátrány, amelyben elég esélytelen párosítás alakult ki a kapufánál, a centeróriás Brunit Nagy Ákos nem is tudta megfékezni. Még jó, hogy Jansik egy rossz passz miatt teljesen reménytelenné vált fór végén nyolcról egyszerre verte meg a dudát és Nicosiát. 

S miután a következőt is elbaltázták, nálunk viszont egy védett lövést követően Nagy Ákos is bátran odarakta Molnár Eriknek a falba a labdát, aki két ember között visszahozott minket mínusz egyre. Sőt, egy elpattintott labdájuk után jöhettünk, és a görög játékvezető adott egy fórt, amire időkérés után mehettünk rá 48 másodperccel a befejezés előtt. Ezúttal azonban a kapásszél felé húzott passz nem volt pontos Jansiknak, Fekete még ugyan lőhetett az odapasszírozott labdából, de kábé tízfokos szögből, a kapus ott tornyosult, el is akadt benne; így ahhoz képest, ahogy 7-1-nél és 8-3-nál kinézett a meccs, még bosszankodhattunk is, mert akár az ötöspárbajt is kipasszírozhattuk volna a végén.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Az már az itteni kétkapus edzéseken is látszott, hogy előrébb tartanak az olaszok, hiszen nekik egy játékosuk volt érdekelt a BL négyes döntőben, nekünk ez a negyedik nap, hogy a teljes keret együtt van. Ezek alapján, meg az első félidő alapján azt mondom, pozitívum, hogy ebből a helyzetből tudunk egy jó mérkőzést generálni, amelynek a végén még a döntetlen is benne volt. Fontos, hogy fel tudtunk állni, tettük a dolgunkat – a tanulság egyértelmű: minden helyzetből meg kell tanulni kihozni a maximumot.

Az is látszik, hogy az új szabályokkal az 5-6 gólos vezetés nem jelenti egy meccs végét, ezt mi már megtapasztaltuk a Világkupa-mérkőzéseken. Annyival több a támadás és a védekezés, hogyha egy csapat nem kezd jól, utána viszont nekiáll jól játszani, akkor vissza tud jönni a mérkőzésbe – miként ezt ma is megmutattuk.

Az egyértelmű, hogy jobban játszottak nálunk, mi nagy szívvel csináltunk egy komoly menetelést a végén, de látni kell, hogy a számok nem minket dicsérnek, többek között sem az akciógóloknál, sem a hátrányos védekezésnél. Ugyanakkor ebben a fázisban, ebben a felállásban, bizonyos kényszerhelyzeteket is orvosolva tudnunk kell a helyén kezelni a történteket: azaz természetesen analizálni fogjuk a történteket, de messzemenő következtetéseket felesleges levonni. Ez egy épülési folyamat, amikor olyanok is kapnak lehetőséget, akik még soha nem voltak válogatottak, illetve több olyan fiatal, akik nem lesznek egyből szupersztárok, viszont a jövő érdekében igenis építeni kell őket, márpedig fejlődni, tanulni az ilyen mérkőzéseken lehet igazán.”

Felkészülési mérkőzés, Nápoly

Olaszország–Magyarország 13-12 (3-1, 5-2, 2-4, 3-5)

Góljaink: Manhercz 3, Fekete 3, Angyal, Burián, Vismeg, Jansik, Nagy Á.., Molnár