Az U23-asoknak rendezett Komjádi-kupában minden megtörténhet és mindenki legyőzhet mindenkit. Ezek Juhász Zsolt, a Szeged edzőjének gondolatai, akinek a torna négyes döntőjének első napi elődöntőjében korábbi mesterét, Vidumanszky Ladislavot és csapatát, a Miskolcot kellett legyőznie. Az MVLC tulajdonképpen ékes példával támasztotta alá Juhász szavait, hiszen egy piszok nehéz csoportot nyert meg, amelyben megelőzte a tavalyi ezüstérmes Egert, valamint a címvédő Ferencvárost, utóbbi ráadásul ki is esett. A negyeddöntőben jött a Szolnok, amelyet magabiztosan ejtett ki a sorozatból a borsodi gárda.

A Szeged hibátlanul vette a csoportkört, aztán a legjobb 8 között az UVSE-t győzte le 9–8-ra, így kvalifikálta a magát a február végi négyes döntőbe.

Jól kezdték az elődöntőt a déliek, akik Leinweber Olivér létszámfölényes megúszásából szerezték meg a vezetést, de alig három perc elteltével a miskolciak is feliratkoztak a táblára Varga Bence bombájával. Sok kontra és védés jellemezte eleinte a meccset, Danka Benedek és Sipos Bendegúz is remek formában kezdett, igazi, előbbin kifogott Dubinák Szabolcs ötméterese. Oltean Sebastianét viszont hatástalanította a hamar extázisba kerülő szegedi kapus, aki ezután Bóbis Botond egyenlítésének is tapsolhatott, a négyes döntő első negyede rögtön első osztályú csatát és küzdelmet hozott. 

A folytatásban is lubickoltak a kapusok, akiknek persze a védekező mezőnyjátékosok is megkönnyítették a dolgukat a jó helyre ültetett kéz- és blokkerdővel. A hosszú gólcsendet egy gyors befordulással Dubinák törte meg akcióból, miközben a szegediek fórból sem találták a megoldást. Ez egészen a félidő utolsó percének közepéig volt igaz, amikor Sziládi Kristófra már nem jutott ember, ő pedig közelről a kapu hátsó vasára pattintott, egálra módosítva az állást.

A második félidőben felpörgött a góltermelés, bő egy perc alatt Leinweber ötösből, Várkonyi Ádám pedig távolról volt pontos. Utóbbi aztán összehozott egy ötméterest a saját kapuja előtt, csakhogy Sipos ebben is felvette a kesztyűt Dankával és védte Bóbis büntetőjét. Ezzel azonban nem hárult el a veszély, a sarokdobás után Leinweber tökéletesen ejtette át Sipost, viszont az egyenlítés sem váratott sokat magára, Nagy Norbert húzott a kapuba egy szépen megjátszott fór végén. Sziládi sem akart lemaradni Leinweber mögött a gólgyártásban, majd Bóbis is duplázott a játékrész vége felé, azaz először vezetett kettővel az egyik együttes. De nem sokáig, Krasznai Bendegúz egyből közelebb hozta a Miskolcot, ám ezt nem hagyta annyiban a Szeged, Pörge Zsombor értékesített egy létszámfölényes szituációt, majd Siposnak kellett bemutatnia egy védést az utolsó másodpercben, hogy ne hízzon háromra a különbség.

Ezt is csak elodázni tudta, ugyanis pont két perc telt el a negyedik etapból, amikor Horváth Bence villant centerből, nehéz helyzetbe került a Miskolc, a borsodiak helyzete pedig tovább romlott, amikor Sziládi is átejtette Sipost. Közte négy és ugyanennyi perc volt hátra, Danka pedig már a 15. védését mutatta be, a miskolciak részéről semmi nem ment be. Nem úgy odaát, Klár Gergely centergólja eldöntötte az első elődöntőt, míg Hok Benedek találata csak szépségtapaszt jelentett. A vége 11–7-es szegedi győzelem, amivel Juhász Zsolt együttese jutott be a fináléba, a Miskolc pedig a bronzért küzdhet. 

Komjádi-kupa
első elődöntő
Szegedi Vízipóló Suli–PannErgy-MVLC-Miskolc 11–7 (2–2, 1–1, 5–3, 3–1)

(az eredményre kattintva részletes jegyzőkönyv nyílik)

Juhász Zsolt: 

„Én nagyon hiszek a kemény fizikai felkészítésben, mert anélkül ez nem megy. Hogy a meccsen ki nyer, az nagy részben a mentális tényezőkön múlik, ki megy be a vízbe boldogabban, kivel tudom elhitetni még azt is, ami nem feltétlenül igaz – de a fizikai alapok nélkül ez nem érvényesülhet. A mai meccsen is ez döntött talán: megmondtam a srácoknak, hogy a Miskolc kezdősora nagyon erős, kábé az ob I-es csapat, azaz ha a félidőben még ők vezetnek, akkor sincs baj, de a második félidőben felőrlődhetnek, hiszen szinte csak a kezdők játszanak. Végül is ez történt – arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy mi kilenc ifivel jutottunk el a döntőig.”

Vidumanszky Ladislav: 

„Sajnos nagyobb ambíciókkal jöttünk, de csak a harmadik helyért játszhatunk. Nem tudtunk mit kezdeni a Szegeddel, kénytelen vagyok gratulálni nekik, jobb csapatnak bizonyultak a második félidőben, ezért játszhatnak a döntőben. Mi pedig megteszünk mindent a bronzért."

Az első nap végére maradt a fővárosi derbi, a mindig minden kiírásban pikáns Vasas–Honvéd rangadó. Bóbis Máté tanítványait még a résztvevők is kikiáltották a torna esélyesének, a Honvéd részéről viszont Szivós Márton úgy fogalmazott, meg akarják lepni a Vasast. Egy biztos, ez a meccs méltón kerül be a két csapat közös történetébe.

Szabó Bence fejes védése adta meg az alaphangot, más kérdés, hogy Lakatos Soma lökete becsusszant a hóna alatt nem sokkal ezután. Hamar érkezett az egyenlítés Kevi Bendegúztól, aztán Ekler Zsombor úszott meg, akit csak szabálytalanul tudtak megállítani, a megítélt büntetőt szintén Kevi értékesítette. Sudár Levente hatalmas bravúrral tartotta tartotta meg az egygólos különbséget, ám Hessels Sebastian kapására már nem ért le a rövid alsóhoz. Kettővel meglógott a Honvéd, sőt az utolsó percben Ekler háromra növelte a csapata vezetését, de Gábor Lőrinc is gólra váltott egy vasasos létszámfölényt. Az utolsó szó azonban Hessels Sebastiané volt, aki három másodperccel a negyed vége előtt kipókhálózta a hosszú felsőt.

Ekler egészen pontos átlövése már plusz négyet jelentett a Honvédnak a második negyed elején, nagyon kellett Gábor fóros pattintása a Vasasnak, hogy ne kezdjen égni a ház. Eklerre azonban nem volt ellenszer, aki megállíthatatlannak bizonyult, az előnyöket viszont hatékonyan abszolválta a Vasas, Batizi Benedek is betalált, csakhogy átellenben Kevi már triplázott, nem igazán tudtak zárkózni a piros-kékek. Konarik Ákosnak azért elsült a keze, miután Batizi kikaparta a gesztenyét egy összeszedett kipattanóval, majd néhány elpuskázott támadás után újfent a Vasas kapitánya csengetett, már csak kettő volt a differencia. Hessels Benjamin lendített egyet a Honvéd szekerén, Peőcz Ádám egyből válaszolt rosszkéz oldalról kapásból, az utolsó percre pedig egyre olvadt a Honvéd előnye, Ragács Benedek fejezett be egy lefordulást. Ám a negyed vége ekkor is a kék sapkásoké lett, Ekler három másodperccel a duda előtt visszaállította a közte kettőt. 

Lakatos ebből megint lecsípett a harmadik negyed legelején, persze Ekler ezt sem hagyta szó nélkül, aztán Batizi is beköszönt, Tóth Martin fóros gólja pedig már egyenlítést ért a piros-kékeknek. És itt nem is álltak le, Konarik büntetőjével átvették a ezetést, aztán Ekler kapásoldalról nyugtatott: az eddigi 12 Honvéd-gólból hatot ő jegyzett… Az újabb fordulatot Szépfalvi Gergely közeli húzása hozta meg, amivel megint Szivós Mártonék jártak előrébb, egészen Batizi előnyös találatáig. Ragács a szélről ragasztott egyet, Hessels Benjamin átlövésből, nem akart elállni a gólzápor, csak a duda vetett neki véget.

14–14-ról indult az utolsó negyed, az első elődöntő a védekezésről és a kapusokról, a második az ipari mennyiségű lövésről és gólról marad majd emlékezetes. Ehhez képest szinte sokkoló módon nem született gól a periódus első másfél percében, Konarik igencsak furcsa találata törte meg a szokatlan gólínséget. Peőcz erre rátromfolt azzal, hogy fejbe lőtte Hessels Sebastiant, akiről bevágódott a labda, aztán pont ő volt az, aki új lendületet adott a Honvédnak két góllal, és ezzel megint utolérték a Vasast. Sőt, Ekler ötösből megszerezte saját maga hetedik, csapata tizenhetedik gólját, az utosó percre 17–16-os Honvéd-előnnyel fordultak rá a felek, ráadásul a Vasas hibázott, fél perccel a vége előtt a plusz kettőért támadhatott (volna) a Honvéd. Ők aztán a labdatartásra szavaztak, 10 másodperce maradt a Vasasnak, Bóbis időkérése után 7 a 6 ellen ment az offenzíva, Lakatos pedig két másodperccel a lefújás előtt egálra mentett!

Ötöspárbajra került a sor, amit Hessels Sebastian kezdett – góllal. Konarik sem hibázott, ahogy Kevi, Tóth, Pintér Noah, Lakatos, Hessels Benjamin, Peőcz Ádám és Ekler sem. Batizinek mindenképpen be kellett lőnie, hogy folytatódjon a csata, és ezt meg is tette, jöhetett megint az első páros. Hessels Sebastian és Konarik is magabiztos volt, Kevi, Tóth, Pintér, Lakatos, Hessels Benjamin, Peőcz és Ekler szintúgy. Déja vu az előző körrel kapcsolatban, Batizi kezében volt a döntés, ezt viszont megfogta Szabó! A tizedik menetre maradt a döntés, a Honvéd játszhat a Szegeddel a Komjádi-kupáért!

Komjádi-kupa
második elődöntő
Vasas Sport Club–Budapesti Honvéd Sportegyesület 26–27 (2–5, 6–5, 6–4, 3–3, 9–10) - ötméteresekkel

(az eredményre kattintva részletes jegyzőkönyv nyílik)

Szivós Márton:

„Ez egy ilyen káoszmérkőzés volt, ahol a csapatok elfelejtettek védekezni, és csak a támadással foglalkoztak, ahogy hallom, már a rendes játékidőben rengeteg lövés volt, nem is beszélve a ráadásról. Hogy a végén bekaptuk azt a gólt, az benne van a játékban, és nem baj, hogy végül a büntetők döntöttek. Azokat lehet az edzéseken gyakorolni, de a konkrét ötöspárbajt nem, annak a lélektanát csak így, élesben lehet megélni. Épp ezért örülök, hogy ma ez a meccs így alakult, mert a játékosok komoly megtapasztalással lettek gazdagabbak, márpedig a Komjádi-kupa erről is szól. Örülök, hogy döntőbe jutottunk, gondolom, most eléggé elfáradtak a srácok, de vasárnapra összekapjuk magunkat.”

Bóbis Máté:

„Nagyon rosszul mentünk bele a mérkőzés elejébe, de nagyon sok tanulsága van ennek a mérkőzésnek csapatszinten és egyénileg is. Gratulálok a Honvédnak, megnyerték ezt a végtelenül kiélezett csatát, nekünk ma egy pici hiányzott. De nem lehet egy rossz szavam sem senkire, beledöglöttek a fiúk, ez most így sikerült."

A Miskolc–Vasas bronzmérkőzést vasárnap 14:00-kor, a Szeged–Honvéd döntőt 15:30-kor rendezik.