A korábbi kiváló center számára nem lesz újdonság a jövő nemzedékének segítése, hiszen az elmúlt két szezonban egyre komolyabb szinten folyt bele a szakmai munkába:

„Majdnem két évig a 2005-ös születésűek válogatottjával dolgoztam, Hangay Robival és Jászberényi Gáborral voltunk annak a csapatnak az edzői. Aztán az idei nyár előtt Cseh Sanyi felajánlotta, hogy Korényi Balu munkáját segítsem a 2006-osoknál másodedzőként, ugyanis ők világeseményre is mentek” – kezdte Kis Gábor. 

„Rengeteg élménnyel gazdagodtam, Balu nagyon felkészült utánpótlás-edző, mellette sok minden olyat láttam, amivel bővülhetett az eszköztáram. Talán másodedzőként lehet leginkább tapasztalatokat gyűjteni, egy kicsit külsősként nézed végig a munkát, el tudod dönteni, hogy mit látsz jól, végigköveted bizonyos döntések lecsapódását mind eredményességben, mind az edzői dolgokban és szerintem így lehet a legtöbbet fejlődni, ez nagyon sokat segített nekem nyáron.”

Kis elárulta, sosem tervezte, hogy edzősködni fog, vagy hogy egyáltalán a vízilabda mellett marad, mert 30 évnyi profi élsport kielégítette a sport iránti vágyait, ám a közeg, vagyis család, valamint a vízilabda iránti szeretet – amiről mindenki beszél – visszahívta. 

„Miután visszavonultam, a távolmaradás volt a terv, végül egy kisebb klubnál kötöttem ki, ahol szakmai vezetőként kezdtem el a munkát, majd edző lettem, később pedig a válogatottal is mentem világeseményre. Így ismertem meg az edzői munka szépségeit és hátrányait, végül megragadtam benne, és a sportolói mivoltom révén, amit csinálok, abba mindent bele is teszek, legyen az Invictus vagy Szentes.”

Az utánpótlásban most megváltozik a szerepköri, ugyanis eddig mint edző vagy másodedző dolgozott a válogatottnál, de a nyári felkészülésnél sokat foglalkozott a posztcentrikus edzésekkel és az ilyen jellegű 1-1-ezésekkel, hiszen a pozíciója arról szólt, hogyan használják a testüket. 

„Örülök, hogy a szövetség hasznosnak ítélte meg a válogatott mellett végzett munkámat, és szeretnék, hogy folytassam azt. Amikor az előző évben elvállaltam a válogatott melletti feladatokat, még nem tudtam, hogy év közben Szentesen vállalok el szakmai munkát. Mivel mindkét feladat más-más miatt, de hatalmas szakmai kihívás volt, helyt kellett állnom mindkét munkakörömben, ami gyakorlatilag nyáron azt eredményezte, hogy heti hétből hét napon át 0-24-ben a sportággal foglalkoztam. Nehéz időszak volt és a következő sem lesz egyszerűbb, az viszont nagy könnyebbség, hogy nem egy csapat mellett kell lenni végig, hanem posztedző leszek. Jelenleg azonban elsősorban a Szentesre kell koncentrálnom, mert rengeteg megoldandó feladat vár” – mondta az olimpiai bajnok, hozzátéve, hogy a munkabírása rendkívül magas és még mindig úgy érzi, hogy még kijjebb tudja tolni a határait.

„Azt nem tudom, hosszútávon meddig lehet ezt így csinálni, de most csak az foglalkoztat, hogy minél hamarabb és jobb eredménnyel vegyük fel a ritmust Szentesen, ahol jóvá kell tenni a dolgokat, aztán ha ezt már lehet látni, akkor visszatekinthetünk erre. Itt viszont még nem tartunk sajnos” – zárta gondolatait a szakember.