Két olyan gárda találkozott az elődöntőben, amely a saját mércéjéhez képest borzalmas eredményeket produkált a csoportkörben: mi beleszaladtunk két büdös nagy pofonba a spanyolok és a szerbek ellen – a horvátok még ezt is alulmúlták, elvégre mindhárom meccsüket elvesztették. Ám amikor igazán kellett, az egyenes kieséses szakaszban mindkét gárda tagjai megacélozták magukat, a negyeddöntőben mi a görögöket győztük le, a horvátok pedig az addig háromból hármat nyerő szerbeket.

A mieink óriási lendülettel kezdték a meccset, bár a horvátok lőtték az elsőt, erre zsinórban négy gól következett: Kormány Olivér és Ofner Ádám elrakta az első két fórunkat, Rácz Domonkos akcióból, majd Ofner újfent emberelőnyből talált be. A vége felé ugyan szépítettek, a fórokat halálpontosan lőttük továbbra is, Czirok Márton 0:01-nél állította vissza a közte hármat a nyitónegyed végén (5-2).

Aztán az első fórt kihagytuk a másodikban, ők meg betették, utána viszont ismét elkaptuk a fonalat, Kormány újabb akciógólt szerzett, másfél perc múlva pedig Gőgh már bebombázta az előnyünket – 7-3-nál tartottunk, avagy nagyon úgy festett, repít minket a görögök ellen szerzett lendület.

Ám azért 15-16 éves srácoknál az sem törvényszerű, hogy folyamatosan tudják tartani a maximális szintet – mint ahogy az is sokat számít, ha akad egy játékos, akinek elkezd sülni a keze. A horvátoknál ilyen Duje Burazin, aki már a korábbi meccseiken is művelt csodákat; most nagyjából két perc alatt hintett hármat, ami után Dabrowski Norbertnek muszáj volt időt kérnie (meg kapust cserélnie). Mindenesetre nem sokkal később sikerült egy fórt kibrusztolni, amiből Tidrenczel Olivér végre megállította a gárdát a lejtőn, s bár ők is bevertek egy hat az ötöt, 0:09-nél Stogicza Levente zseniális megoldásának hála feldobott hangulatban vonulhattunk el a félidei szünetre, 9-7-es vezetéssel.

Hanem a harmadik negyedben ennek ellenére elkezdett változni a játék képe: az eddigi szórás után elkezdtek dominálni a védelmek, négy percig ment a kőkemény odavisszázás, míg végül ők jutottak ötmétereshez, Burazin meg nem tévesztett. Mi viszont igen, kihagytunk egy fontos fórt, ők meg időkérés után – sejthető, kinek a jóvoltából – immár egyenlíteni tudtak. Nagyon megálltunk, a hátralévő két percben két újabb fór maradt ki, a kettő között pedig Feric távolijával átvették a vezetést – a 0-3-as harmadik rész nem sok jót ígért, avagy kezdett hasonlítani a meccs képe az első két napra, amikor egy ideig remekül ment, aztán viszont érthetetlenül összecsuklott a csapat.

Így amikor Feric újabb akciógóljával már kettővel mentek (ne feledjük, 7-3-ról lett 9-11), egyre kényelmetlenebbül éreztük magunkat… Még jó, hogy a srácok egyáltalán nem kezdtek parázni – küzdöttek megalkuvás nélkül, és végül három perc után az első adódó fórt Gőgh jóvoltából sikerült gólra váltani, amivel egyszersmind átszakadtak a lelki gátak, hiszen 11 perc után csak sikerült betalálni.

És daráltak tovább a fiatalurak, aminek egy újabb emberelőny lett az eredménye, Stogicza pedig nem mismásolt, 2:49-cel a duda előtt egyenlített! A védelem szenzációsan teljesített, a horvátok még kaptak egy fórt, ám nem tudták megoldani – nem hagytuk, hogy megoldják –, így végül a büntetőkre maradt a döntés. Megjegyzendő, önmagában erőt sugárzott, hogy az utolsó hat percben nem kaptunk gólt, illetve az is, hogy bár a harmadikban mindhárom előnyünket kihagytuk, a negyedikben kettőből kettőt értékesítettünk. Mondjuk úgy, így lehet vízilabda-meccset nyerni manapság, na meg úgy, hogyha jön az ötöspárbaj, akkor ott mindegyiket belőjük.

És szombat este a kiválasztottak mind az ötöt a hálóba küldték! Annak fényében, hogy az előző két mérkőzésen hatot hagytak ki a srácok, ez több, mint elismerésre méltó. Gőgh, Tidrenczel, Kárász, Szaka és Czirok keze nem remegett meg – így az ötösökre óriási érzékkel visszahozott Király Csabától elég volt egyetlen védés a második körben; a horvátok meg nyilván azon morfondíroznak, miért hagyták a meccsen hatot vágó Burazint utoljára, aki így lövés helyett a kötéltől nézte végig, amint a mieink vadul ünneplik a döntőbe jutást.

Merthogy a mérleg mégiscsak ez volt a semi-final végén: nekik jutott a semmi, nekünk meg a finálé.

Fiú U16-os Európa-bajnokság, Isztambul

Elődöntő

Magyarország–Horvátország 11-11 (5-2, 4-5, 0-3, 3-1), ötméteresekkel: 5-3

Góljaink: Kormány 2, Ofner 2, Gőgh 2, Stogicza 2, Rácz, Czirok, Tidrenczel

A másik elődöntőben: Olaszország–Montenegró 13-12