Egy szépen megjátszott emberelőnnyel indult a meccs, amiből Vismeg Zsombor rögtön meglőtte első vb-gólját – aztán kissé furán folytatódott; kitett kéz ellenére kontra, másik oldalon a rángatózásokra azonnal fór. Az elsőt kivédtük, a másodikat belőtték – maradt a magad uram, ha szolgád nincs metódus, Kovács Péter védővel a nyakában, a kapus alól szerezte meg újfent a vezetést.

Az argentin bíró – aki már tegnap is fújt pár furát a lányok meccsén – továbbra is inkább velük volt, egyértelmű kontrára fújt kiállítást, amit belőttek. A következő gólunk is kalandosabb volt, végül egy lepattanó begyűjtéséből Jansik Szilárd és Fekete Gergő valahogy összetolta a harmadikat.

Precízebb védekezés és támadás kellett, mert szinte minden akciójukban ítéletet kaptak, és éltek is vele, míg nálunk Molnár Erik kétszer is kihagyta a falból; így 4-3 helyett már 3-4-nél jártunk. Manhercz Krisztián gyorsan hűtött a kedélyeken egy parádés szabaddobással, aztán persze kiderült, hogy Kovács Péter lefogásával teljesen esélytelenül próbálkoznak, úgyhogy 0:21-nél gyorsan visszafordítottuk a meccset. Csakhogy elmértük a védekezést, így négy tizeddel a vége előtt Adachi egyenlített (5-5); mondjuk úgy, nyolc perc alatt majdnem annyi gólt kaptunk, mint az ausztráloktól összesen, azaz egyértelműen a védekezésen kellett tekerni valamit (ami persze a japánok ellen sosem egyszerű).

Mizsei Marci védése nagyon kellett a másodikat nyitó hátrányban, ebből lendültünk, fórt kaptunk, Vigvári Vince pedig nem hagyott esélyt. Sajnos, egy második kontrát is befújtak centerben, ebből meg valahogy elpörköltek az egyenlítésig. Komolyan kellett harcolni minden egyes akcióban, aztán Vámos Marci emelte fel a labdát hat méteren és bombázta be az újabb vezető gólt – ám csak nem sikerült ellépni kettővel, mert a támadás elhalt, ők meg szépen belőtték kintről, úgyhogy a negyed felénél 7-7 állt a táblán. Elöl továbbra is a kevésbé kombinatív megoldások működtek, fault és bomba – most Vigvári Vince zúgatott egyet. Aztán Mizsei rányúlt a következő átlövésre, és végül összekombináltuk úgy az öt a négyet, hogy Nagy Ákos révén meglegyen a közte kettő (ezzel neki is meglett az első vb-gólja).

Sajnos, Fekete Gergőnek nem ment, a harmadik lövése sem jutott el a kapuig, nálunk volt védés, de most a görög fújt kontrát – Varga Zsolt azt reklamálta, hogy semmivel sem csinálunk többet, mint ők –, és mivel Vigvári picit korábban lőtt ki a kelleténél, a rendezetlen védelem ellen találtak rést. Jutott azért egy előny ide is, ezt meg Vismeg az utolsó pillanatban a léc alá küldte, majd Mizsei védett hátrányban, így 10-8 volt a félidő. Mondjuk úgy, időarányosan jól haladtunk, megtartottuk az öt lőtt gólt, a kapottakat visszaszorítottuk kettővel.

A második a szokásos idegesítő oda-visszázással indult, végül Burián Gergőé volt a legtisztább helyzet, nem is tévesztett; már csak azt kellett volna megoldani, hogy fórban ne a legjobbjuk, Inaba lövöldözzön, ezt ekkor még nem sikerült; nálunk azért érződött, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni a kinti bombákkal, Burián mindenesetre a következőt előnyből varrta be.

Az argentin nem fújt be egyértelmű kiállítást, ebből a másik oldalon fór és ötös lett, azaz még mindig látótávolságon belül voltak (12-10). Manhercz gyorsan csuklózott egyet kintről – az ilyesmit kvalifikáltabb kapusok sem tudnak lekövetni –, majd a labdaszerzéséből lehetett volna közte négy, de kicsit elkapkodtuk. A következőt már nem, Fekete kapott bele egy épp életveszélyessé váló bejátszásba, amiből Manhercz elspriccelt, így kezdett a megfelelő mederbe kerülni a meccs (14-10). Volt esély a plusz ötre is, de nem éltünk vele, ők meg eltalálták a felsőt kintről; Vismeg viszont rém bátran bement a kalimpáló védők gyűrűjébe és bevágta a kapus szeme közé. Végre a blokk a helyén volt az utolsó hátránynál, így egy újabb 5-3-as negyeddel kerültünk közelebb a győzelemhez (15-11).

Mizsei ziccervédésével indult, aztán Angyal Dani döntött úgy, hogy nem kell tovább húzogatni, bezúgatta a felsőbe; bár maradt még hat perc, innentől már nehéz volt elképzelni, hogy gondjaink adódhatnak. Date azért bepattintott egyet, erre viszont Vámos lőtte szét a kaput – aztán Manhercz szerzett óriási érzékkel labdát, amiből Burián és Vismeg nagyjából touch-downig viharzott. Egy hátrányos labdaszerzés után négy az egyben mentünk, amikor az argentin bíró valamire befújt egy kontrát a hátul tempózó emberek ellen… 

És itt megint megbolondult a már-már nyugvópontra jutó meccs – merthogy ezt belőtték, aztán Kovács gólját is elvették, amiből visszajöttek közte négyig 4:34-nél. 3:53-nál meg már csak három maradt a hatgólos különbségből, miután ők gondolkodás nélkül tüzeltek. Mielőtt komolyabb gondjaink támadtak volna, Jansik áttört a védelmen, majd behelyezte Vámos halálpontos passzát.

Ugyanakkor egymás után a negyedik támadásukból is gól lett; eléggé hagyták nekik az átrántásokat – mi viszont szépen cincáltuk a zónájukat, a következő belépő és befejező Nagy Ádám lett; de a történtek fényében még 20-16-nál sem éreztük biztonságban magunkat, még három perccel a vége előtt sem. Aztán mégis: hátrányban végre megoldottuk a labdaszerzést, és Vámos egy újabb parádés passzt osztott ki, Nagy Ádám meg magyarosan bebiztosította a győzelmet (16-21).

Azért még érkeztek gólok, mi még kibrusztoltunk két ötöst, amit Nagyék bepakoltak (Ádám, majd Ákos), ők is lőttek, avagy az utolsó negyed hasonló armageddont hozott, mint a spanyolok meccsén, ott 7-6 lett, itt 8-7.

Persze, sok a 18 kapott gólt, ám a hispánok sem úszták meg sokkal kevesebbel, ők 22-16-ra nyertek, pedig igazán a védekezés nagymestereinek nevezhetők. Nem véletlen, hogy Varga Zsolt és David Martin az edzőmedence környékén kölcsönösen egyetértett abban, hogy őrült nehéz a japánok ellen normális vízilabdát játszani: idegileg kőkeményen lezabálja játékost és edzőt az örökös koncentrálás.

Ettől még persze megvan a hat pont, és utóvégre ez a lényeg.

Férfi világbajnokság, Szingapúr

B-csoport, 2. forduló

Japán–Magyarország 18-23 (5-5, 3-5, 3-5, 7-8)

Góljaink: Vismeg 4, Manhercz 3, Nagy Ádám 3, Vámos 2, Burián 2, Kovács P. 2, Nagy Ákos 2, Vigvári Vince 2, Angyal, Fekete, Jansik