Gidófalvy Elemér lőtte át a zónát elsőrangúan az első támadásból, a hátrányt viszont nem úsztuk meg, aztán Szabó Gergő védte a balkezes Stupar ziccerét. Egy bágyadtabb támadásunk után Gojkovic pattintása is beakadt, megint csak fórból, mi viszont az elsőből egy lécet, majd egy blokkot lőttünk. Elöl kicsit elakadtunk, jó hír gyanánt Szabó ezúttal elég szilárdan állt a lábán, zsinórban védte az átlövéseket, ugyanakkor jellemző, hogy mindössze két labdánk ment kapura az első nyolc percben a hatból, az utolsó másodpercekre összegereblyézett fór egy rossz passzon ment el, azaz támadásban volt mit javítani (1-2).

A második rész úgy indult, mint az első – egy messzire zúgó montenegrói lövés, majd egy remek befejezés nálunk, ezúttal négy lóba után, kapásszélről, Varga Vince jóvoltából. A következő mozzanat sem különbözött, montenegrói fór, ezúttal gyors, közeli befejezéssel. Két zónázós kapufa után aztán végre türelmesen húztuk végig a hat az ötöt, így beállós falat is sikerült elsüllyeszteni, Zeman Márton egyenlített kapásból. A montenegróiak féltek Szécsi Marcelltől, mint a tűztől, ezért mélyen zónáztak, de ekkortájt nem jöttek a lövések, Leinweber vízreletevős-faultot erőszakoló mozdulatsorát pedig sehogysem díjazták a játékvezetők. Szabó ellenben őrült nagyot védett hátrányban, többre viszont továbbra nem futotta elöl – érződött, hogy azért kemény meccsek után van mindkét csapat, a lövésekből hiányzott az igazi élesség: 13/3-mal álltunk mi, 14/3-mal ők (kapura: 5-9).

A harmadik részt indító előnyünkből megint hiányzott az élesség, védett a kapus, ott Janovic eltalálta a hosszút hátulról, azaz megint fórból szereztek vezetést. Majd növelték is – okosabban oldották meg a kiharcolását, és a két fiksz bombázójuk közül most Gojkovic zúzta be a hosszú alsót. Nálunk Lugosi végre helyzetbe verekedte magát centerben, de fölényomta a labdát. Egy négy lövést hozó, több mint egyperces montenegrói támadást sikerült kibekkelni, hogy aztán Leinweber durrantsa el a labdát a szélről, majd egy újabb szögletes akciója legyen a riválisnak. Ez a két perc védekezés, húsz másodperc támadás nem használt az energiatartalékoknak – aztán valahogy mégis kibrusztoltunk egy fórt, az időkérés inkább a rápihenést szolgálta. A passzok ettől lehettek volna minőségibbek – dudáig nem sikerült ellőni a labdát; ami azért volt baj, mert egy tízméteres lövésből született kipattanóra kissé véleményes ötöst fújtak, Janovic beverte, azaz 4-5 helyett 3-6 jött, 1:43-mal a duda előtt, avagy 0-3-ra álltunk ebben a negyedben, és nemigen látszott, miként fogunk gólt lőni. Fórból sem ment újfent, ezúttal Zeman püfölte blokkba – 17/3-nál jártunk ekkor lövések terén, s bár Montenegró 25/6-ja sem volt kirakatba való, ám ettől még 3-6-ról indult a zárórész, ami nem sok jóval kecsegtetett.

Varga Vince mindenesetre dühből bevágta az előző negyed végéről áthúzódó előnyt – aztán Szabó védett egy centercsavart, egy visszarántásból újabb fór lett, Leinweber meg nem várta meg, hogy felálljon a védelem – 53 másodperc alatt megint meccset csináltunk az elődöntőből (5-6). Szabó védett hátrányban, majd jött egy újabb előny, ám Leinweber nem tudta átpasszírozni a labdát a blokkon, igaz, most a járatás kevésbé stimmelt. Cseh Maxim zúgatott mellé egy átlövést, azaz két labdánk volt az ikszhez, mielőtt hátrányban a mínusz kettő ellen kellett tenni valamit. Tettünk, a balkezest Szabó betakarta – nálunk Nagy Zalán próbálta rossz kéz szélről megoldani a fórt, de a túloldalon beálló blokk mentett; aztán Kovács Róbert kapott “posztumusz” piros lapot, miután az előző kipattanónál a félpályáig berohanva reklamálta, hogy mit művelt Gidófalvyval a labdáért vívott csata közben. Sajnos, a zónát nem tudtuk átjátszani, nekik már nem volt sok erejük, ám az eredmény ettől már ötödik perce volt befagyva. Leinweber kapott végre szabaddobást, a blokk azonban sokadszorra is mentett, és már 1:30-nál jártunk. Szabó lenyelt egy újabb labdát – ez volt a 15. védése –, átellenben centerből hoztunk egy fórt, 0:49-nél, időkérés után. Varga vállalta magára a befejezést, igazából adogatás nélkül, középről, lóba után, ám a visszafelé lőtt labda túl lapos volt, csemege a kapusnak – ő csupán a 7. védésnél tartott, ám pont ez volt az az egy, amivel sikerült csapatát a döntőbe juttatni, mert bár adódott a legvégén öt másodpercünk, ám Leinweber utolsó labdája nyomás alatt esélytelenül szállt – a blokkig. 

Nagy csata volt, az utolsó negyedben azonban hiába nem kaptunk gólt, az egész picit hasonlított a felnőttválogatott horvátok elleni párizsi elődöntőjére – elöl nekünk sem sikerült az utolsó hét percben még egyet hozzárakni. Náluk 31-ből 21 lövés ment kapura, nálunk 27-ből mindössze 12; ez azért mutatta, hogy picit lelassulóban volt a gépezet. Mondjuk, a montenegróiak is lassították, ahogy tudták, ráadásul a mostanra elővett beállós védekezésükkel mi sem tudtunk mit kezdeni, akárcsak egy napja a szerbek (fórok kihasználása: 11/3 és 8/5, mi az utolsó hármat kihagytuk) – így nyerték meg az első meccsüket itt a rendes játékidőben. Ez döntőt ért – nekünk marad a bronzmeccs, ami egyáltalán nem lesz könnyebb, sőt.

Férfi U19-es Európa-bajnokság, Burgasz

Elődöntő

Montenegró–Magyarország 6-5 (2-1, 1-2, 3-0, 0-2)

Gólok: Varga V. 2, Gidófalvy, Leinweber, Zeman