Ahogy a Marseille elleni elődöntő egy fázisában felrémlett a dohai világbajnokság magyar–francia rémálma (8-4-es félidei vezetésről vereség), úgy emlékeztetett egyre inkább a Novi Beograd menetelése a szerb válogatott teljesen valószínűtlen olimpiai győzelmére. Az elmúlt években sztárok sokaságát Belgrádba csábító alakulat három évig üldözte a BL-trófeát, ám a két hazai ezüstérem (a Recco túl sok volt nekik mindkétszer) és a tavalyi negyedik helyet követően a gárda krémje búcsút intett az új-belgrádi együttesnek. Olyan sztárok távoztak, mint Alvaro Granados, vagy a Párizsban remeklő Nikola Jaksic, plusz a kétszeres olimpiai bajnok veterán centeróriás Dusan Pijetlovic – plusz még legalább három rutinos sztár.

A csoportkörben a sorsolás még kegyes volt hozzájuk (Hannover, Steaua, Oradea), azaz onnan gond nélkül továbbléptek, sőt, az őszt a csapat újjáépítésének szentelhették. Ami viszont olyan jól sikerült Zivko Gocicnak, hogy a negyeddöntős körben nem kis meglepetésre kibillentették a favoritnak számító Olympiacost, simán bedarálták a Jadran Splitet, s bár Marseille-ben kikaptak, végül mégis a csoportjuk élén zártak. Így elkerülték a Fradit az elődöntőben – a Barceloneta ellen pedig nem kis meglepetésre, tényleg a szerbekre jellemző módon valahogy minden kritikus helyzetből jobban jöttek ki, és végül legyűrték Vigvári Vincééket. Nem véletlenül mondta Nyéki Balázs a finálé előtt, hogy sosem játszott ennyire csapatként a Novi, mint az idén – miután igazán kiemelkedő sztár nélkül maradtak, immár nem arról szólt a játékuk, hogy majd valaki a zsenialitásával megoldja a helyzetet.

Mindezt aztán a Fradi is bőven megtapasztalhatta élő egyenesben. A belgrádiak pontosan tudták, kizárólag akkor lehet esélyük, hogyha hátul élve ledarálják a zöldek klasszisait, elöl pedig próbálnak a lehető legkevesebb kockázattal játszani, elkerülendő a kontrákat, és az adódó helyzeteket a lehető legjobb százalékban értékesíteni.

És az első félidő inkább az ő kottájuk szerint zajlott. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy az egyik, amúgy szupersztárnak messze nem nevezhető játékosuknak, Nikola Lukicnak jó napja van, mert folyvást meglelte a réseket a Fradi-pajzson. Ő lőtte az NBG első három gólját, majd az ötödiket is, miközben a Fradi érezhetően szenvedett. Bár Manhercz Krisztián révén sikerült csaknem öt perc után vezetést szerezni, jöttek a válaszok, így a negyed végéig előbb Fekete Gergő, majd Dusan Mandic szaggatása „csak” egyenlítést ért.

És a másodikban sem tudott igazán beindulni a Fradi. Bár Manhercz révén megint a címvédő vezetett, Lukicra megint nem volt ellenszer, Di Somma kettős fórból szerzett góljára pedig Skoumpakis válaszolt, így a negyed közepén 5-5-nél jártak a felek. A nagyszünetig hátralévő négy és fél perc finoman szólva sem hozta lázba a semlegeseket: továbbra is kőkemény fizikai harc ment, az olasz-görög bírópáros a mediterránokra jellemző kontraözönnel terítette be a terepet, azaz sokszor lövése sem jutott esély, úszásra annál inkább. És az is igaz, hogy a máskor félelmetes külsőkörös bombákból vajmi keveset láthattunk, akadtak próbálkozások, de az egy éve a szerbeket – félig-meddig személyes bosszú gyanánt – rommá lövő Mandic ezúttal nem zúzott annyira eredményesen, igaz, ezúttal folyamatosan tépték és fűrészelték honfitársai.

Ez a fajta nyüglődés még a harmadik részben is folytatódott, Lukic a kapásszél után immár hátulról lőtt be egy fórt, igaz, aztán az első félidőben három labdát is elpuffantó Argyropoulos végre meglelte a helyes irányzékot, ám egy kissé vitatott szabaddobásból Lukic a hatodik gólját is beterelte, így vezetett a Novi 7-6-ra.

Hanem aztán kiderült, hogy a vetélytárs harcmodorának vannak hátulütői is: avagy darálhatod a fizikálisan az erősebb ellenfelet, de ebben te is elfáradsz egy idő után. Plusz ehhez jött még egy adag magyaros vízilabda is, merthogy a következő fórt Manhercz nagyon Manósan lőtte be: nulla fokos szögből, elnézésből – a szerbek fiatal kapusa, a tavasszal óriási formát futó és eladdig itt is minden kötelezőt védő Milan Glusacot érezhetően megfogta ez az elképesztő találat.

Merthogy aztán egy újabb kétperces odavisszázást követően megint a Fradi kapott fórt, Manhercz pedig ebből törölt egy bődületes kapufás gólt. A következő szerb előnyben már messze nem járt úgy a labda, mint addig, Vlachopoulos elég esélytelenül lőtte el, ebből először tudott úgy igazán meglendülni a bajnokcsapat, és Fekete Gergő kőkeményen bevágta a három a kettes kontrát.

Érezhető volt, hogy átbillent a meccs a Fradi-féle tartományba, amikor a sebesség dominál – Gocic gyorsan időt is kért, ám ez nem segített. Noha jött egy újabb fór, Mandic azonban levadászta a keresztpasszt, aztán a rendezetlen védelem ellen némi járatás után Jansik Szilárd vágott egy bitang nagy akciógólt hátulról. Az FTC 3:10 perc alatt 4-0-lal zubogott át a szerbeken, nem véletlen, hogy Gocic dühösen vágta a földhöz a vizespalackot – pontosan érezte, hogy innen már nagyon nehéz lesz visszakapaszkodniuk. Halovány reménysugár gyanánt a maradék 24 másodpercben Miroslav Perkovic összeravaszkodott egy centergólt – ez volt az egyetlen védelmi megingás igazából, és ez halovány reménysugárként szolgált a Novinak, ám azért a Fradi erejét ismerve legalábbis nem volt könnyű elképzelni, hogy a fáradó szerbek nyolc perc alatt kettővel jobbak tudnak lenni a Nyéki-gárdánál.

Pláne, hogy kiderült, ami ott Lukic, az itt Manhercz Krisztián: 47 másodperc után egy újabb bitang nagy átlövéssel állította vissza a háromgólos különbséget. Martinovic ugyan szépen belőtt egy fórt, majd egy kontra után akár egyre is visszajöhettek volna, ám Vogel immár betakarta Lukic zsengéjét, átellenben pedig Vámos Márton egy zseniális kombináció végén egészen elsőrangúan simította a hosszúba a labdát, avagy zsinórban a negyedik akciógólt szerezte a Fradi (9-12).

Sok idő volt még, ettől még hamarosan le lehetett volna zárni a partit, de időkérés után Vigvári Vendel fölépattintott előnyből, míg a túloldalon Vlachopoulos halálpontos alsósarkosával megint zárkózott közte kettőre az NBG. 

Csakhogy Manhercz Krisztiánnak olyan ihletett napja volt, amikor abból a lövéséből is gól lett, ami nem ment kapura – és tényleg, merthogy telibe találta a kapufát, a kifelé pattanó labda azonban Glusac buksijáról a hálóba vágódott; igazából ez volt az a momentum, amikor egyértelművé vált, hogy innen már nemigen lesz visszaút.

Manó 6. góljával 10-13 lett, négy perccel a duda előtt – s bár utóbb kiderült, ez volt a zöldek utolsó találata, ám nekik úgymond nem is volt már szükségük többre. Erőltetni meg semmit sem kellett, hiszen a védekezés nagyon rendben ment: három hátrányt nyírtak ki a ferencvárosiak, Vogel odaért mindenre, azaz szépen fogyott az idő, a háromfás előny viszont egyáltalán nem. Amikor Martinovic a negyedik fórból betalált, 0:37 maradt az órán, úgyhogy ez már nem osztott, még kevésbé szorzott – a stábtagok nyugodtan pakolhatták ki zsebeikből az értékeiket közelgő vízbe zuhanásra való tekintettel.

Hamarosan pedig lehetett ugrani és fürdeni a boldogságban: az FTC-Telekom 2019 és 2024 után harmadszor is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Ennek pedig az adott különleges értéket, hogy ami korábban nyolc alkalommal nem sikerült az OSC-nek (1972, 1978), a Vasasnak (1979, 1984), az Újpestnek (1994), a Honvédnak (2004), a Szolnoknak (2017) és nekik 2019 után, az most igen: első magyar együttesként sikerült a legrangosabb címet megvédeni.

Mindezt egy olyan szezon végén, amelynek során 49 mérkőzésen négyszer nyolc perc alatt senki sem tudta legyőzni a ferencvárosiakat. Ama bizonyos barcelonetai döntetlen után kikaptak ötösökkel, így hivatalosan 48-1 az idény győzelem-vereség mutatója. Mindehhez hozzádobva a tavalyi találkozókat (40-1), 90 találkozón 88-2 az összesített arány, ami egészen döbbenetes sorozat Nyéki Balázs irányításával – nem csoda, hogy ilyen produkció mellett hét döntő végén mindig a ferencvárosiak fényképezkedhettek az aktuális trófeával (két bajnoki, két Magyar Kupa, két BL, plusz az európai Szuperkupa). Persze, ebben nagyon komoly szerepük volt a külföldi ászoknak, ám ellentétben a tavalyi parádéval, amikor igazán dominált a játékuk, most a Final Fourban a Marseille ellen 10 játékos osztozott a gólokon, míg a fináléban a 13 találatból 11-et szereztek a magyar válogatott erősségei.

Így vagy úgy, teljesen egyértelmű: az FTC-Telekom jelenleg nem csupán Európa, de az egész univerzum legjobb vízilabdacsapata.

Bajnokok Ligája, Final Four, Málta

Döntő

Novi Beograd (szerb)–FTC-Telekom 11-13

Bronzmérkőzés

Zodiac Barceloneta (spanyol]–CN Marseille (francia) 19-9