Eddig öt magyar együttes hódította el az európai Szuper Kupát, míg azonban az OSC, az UTE, a Honvéd és a Szolnok egy-egy alkalommal emelhette magasba a trófeát, addig a Fradi igazi specialista: négy alkalommal győzött. Ebből háromszor ráadásul az aktuális BEK/BL-győztest sikerült megvernie – kétszer még az ősidőkben, 1978-ban és 1980-ban, amikor semleges helyszínen, Ljubljanában meccselt a BEK és a KEK nyertese (másodjára épp a Vasast sikerült legyőzniük), míg egyszer 2018-ban. Ez utóbbi diadal viszont már valóban kivételes értéket képvisel, hiszen miután négy év kihagyást követően 2002-ben újraindult a Szuperkupa, a mindenkori BL-győztesek fullasztó fölényben vannak – 21 fináléban 20-szor nyertek, az egyke Euro-kupás sikert épp a Fradi érte el, amikor a Komjádiban ötösökkel győzte le az Olympiacost. Ezt aztán az idény végén még egyszer előadták a zöld-fehérek, akkor már a BL-döntőben, így 2019-ben voltaképpen megvédték a címüket; akkor Marseille-ben diadalmaskodtak.

Ez volt a negyedik győzelmük, amivel másodikak a Recco mögött az örökranglistán – az olaszok 9-cel vezetnek, az utóbbi három alkalommal rendre agyonvágták riválisukat, legutóbb a Vasas gárdáját (szegény angyalföldieknél senki sem áll rosszabbul szuperileg: 0-5…). Hanem azzal, hogy a Fradi egy fantasztikus idény megkoronázásaként júniusban legyőzte a címvédő Reccót, ismét jogot szerzett arra, hogy a Szuper Kupáért mérkőzhessen – ezúttal a Jug Dubrovnik ellen.

A szombati meccs felvezetéseként a Kimpton BEM Hotelben tartott sajtótájékoztató felvezetéseként Madaras Norbert, az MVLSZ elnöke – úgy is, mint a sorozatot “gondozó” European Aquatics elnökségi tagja – elöljáróban leszögezte: “Ez mindenképp a vízilabda ünnepe, a Bajnokok Ligája után a Szuperkupa-döntő a klubvízilabda másik csúcspontja.”

Az olimpiai bajnok ezután saját emlékeiből szemezgetett, hiszen játékosként megannyi fináléban szerepelt, igaz, saját bevallása szerint a győztes döntők a múlt ködébe vesznek, annyira régen játszotta őket a Recco színeiben, ugyanakkor az utolsóra élénken emlékszik: 2017-ben történetesen ő volt az egyik, aki a Szolnok elleni finálét eldöntő ötöspárbajban elhibázta az egyik lövést (Varga Dénes volt a másik), amivel a zöldek elbukták azt a döntőt. A következőt viszont már megnyerték, ama bizonyos 2018-ast, “ami a mai napig szép emlék, hiszen a csapat új elnökeként az volt az első trófeánk, és utólag mondhatjuk, egyértelműen a Fradi eddigi legszebb korszakának nyitányát jelezte.”

Nyéki Balázs, az FTC-Telekom vezetőedzője a hivatalos szakzsargon szerint óvatos derűlátással tekint a Jug elleni meccsre, elvégre tudja, azért, mert a tavalyi szezonban tripláztak és 40-1-es győzelem-vereség mutatóval zártak, most favoritok ugyan, de a szezon elején nem árt vigyázni. “Örülök, hogy ennyire remekül sikerült az előző idény, de már a BL-győzelem után mondtam, még jön a Szuperkupa-döntő is. Azaz a Jugot még le kell győzni, és akkor lesz teljes a kollekció. Ez azonban nem lesz könnyű, hiszen erős a csapatunk, de vannak új emberek, és még játékba kell lendülnünk – remélem, telt ház előtt megint ugyanúgy tudunk dominálni a Komjádiban, mint korábban a hazai mérkőzéseinken.”

Vogel Soma csapatkapitány a vonatkozó kérdésre rögtön azzal kezdte, hogy bár szép emlék az Olympiacos elleni büntetőpárbaj, akkor még kivételesen nem az ő védéseivel lett meg a győzelem, elvégre a görögök két kapufát lőttek. “Természetesen készülünk arra, hogy ez a meccs akár az utolsó negyedben, az utolsó percben, az utolsó akcióval dől el vagy a büntetőpárbajban. Az biztos, hogy szép lehetőség előtt állunk – az előző csapat megajándékozta a mostani együttest ezzel, de persze önmagáért az ajándékért is kőkeményen kellett küzdeni az egész szezonban és aztán a négyes döntőben, és azért, hogy az ajándékból újabb trófea legyen, most újabb négy nagyon kemény negyed vár ránk.”

A Jugnál szintén a kapus, Toni Popadic a csapatkapitány, aki elmondta, egyértelműen a Fradié az egyik, ha nem a legjobb klubcsapat jelenleg a világ vízilabdázásában, de nem úgy jöttek ide, hogy asszisztáljanak az ünnepléshez, “szeretnénk némi nehézséget okozni nekik.”

A kiváló mester, Vjekoslav Kobescak pedig arról elmélkedett: az, hogy ők már tíz meccset játszottak a szezonban, magy részét a BL és az Euro-kupa selejtezőkörében, míg a Fradinak eddig két bajnokija volt, “talán kis előnyt jelent nekünk, de ez az egyetlen előny, ami szóba jöhet. Mert egyébként nem összevethető a két csapat, sokkal jobb játékosokból áll a Fradi, nekünk arra kell figyelnünk, hogy ne gázoljanak át rajtunk az első félidőben, maradjunk meccsben, és aztán meglátjuk, meddig jutunk, ha ez sikerül. A Jug az a klub, ahol csakis a győzelem lehet a cél bárhol, bármikor, most sem mondjuk azt, hogy nincs esélyünk.”

A horvátok korábban kétszer, 2006-ban és 2016-ban vitték el a kupát – mindkétszer a Brescia ellen, egyszer itt, egyszer ott –, az elmúlt évtizedben meghatározó szereplői voltak az európai hadszíntérnek, 2016-ban voltak legutóbb BL-győztesek, ugyanakkor épp a Fradi tette őket lejtmenetbe, amikor 2019-ben megszakította addigi szériájukat, elvégre a Jug az előző négy alkalommal rendre sikerrel vette a negyeddöntőt a BL nyolcas fináléjában. Ezt követően viszont négy negyeddöntős vereség következett, majd tavaly hosszú idő után először nem jutottak tovább a csoportkörből (igaz, a Recco és az Olympiacos mögé szorultak be), cserébe viszont – többek között a Vasas kiejtésével – egészen az Euro Kupa megnyeréséig meneteltek.

Az idén már a BL-főtábla sem ment nekik; nem csoda, hiszen több minőségi játékosukat lenyúlta az újra fényes múltjához méltó együttest építő fővárosi Mladost (amely mögött a horvát vízilabda legendája, a szövetség alelnöke de tulajdonképpeni főnöke, Perica Bukic áll) – és így, meggyengülve még otthon sem tudták megugrani a BL-kvalifikációt (a montenegrói Jadran padlóztatta őket). Ugyanakkor múlt héten az Euro-kupa selejtezőjéből az összes meccsüket behúzva harcolták ki a csoportkört.