Mondjuk úgy, a Vasas sokkal több vért ivott, mint egy éve, amikor a szigeten érezhetően a BVSC elleni elődöntős csata megnyerése feletti megelégedettséggel érkeztek a medencébe, ami finoman szólva is visszaköszönt az akkor tanúsított ellenállás szilárdságán.

Most viszont kőkeményen tartották magukat, elég pontosan lődözték be a fórjaikat, plusz kintről is érkezett egy szép szabaddobás Nikola Dedovic jóvoltából – s bár a nyomás nagy volt a vendégvédelmen, Mizsei Márton védéseivel elég jól tartották magukat. A zöldeknél viszont hiányzott az, ami a komoly fölényük alapját jelenti: Vogel Soma ott volt a labdákon, de valahogy mindegyik bepörgött-csorgott a kezéről. A nagyszünetben úgy vezetett épphogy a Fradi 9-8-ra, hogy a kapura menő lövések száma 16-9 volt – a védéseké viszont 1-7…

Avagy elöl azért lőttek annyit kapura a ferencvárosiak, hogy náluk legyen a vezetés, ám hátul nem jött hozzá megfelelő szilárdság. 5-5 után például Stylianos Argyropoulos egymás után három fórt is belőtt kapásszélről, ám ez a 3-0-ás roham sem volt elég a Vasas leszakításához, mert amint kontrafault helyett lövésekig jutottak a piros-kékek, azonnal zárkóztak. Az utolsó percen belül például két centergóllal Sélley-Rauscher Domokos és Batizi Benedek révén, így 9-6-ról újfent egyre csökkent a különbség.

Mindenesetre a második félidő egy Mandic-büntetővel indult, ám az első Vasas-fórnál nem jelentett változást Szakonyi Dániel beállása – Bogdan Durdic kapufás bomájával mondjuk nehéz lett volna bármit is kezdenie. A következő ötöshöz Manhercz állt oda, ám ő kapufára bombázta a labdát – más kérdés, hogy egy könnyebb Szakonyi-védést követően aztán csakazértis alapon bevágta a hosszúba, immár akcióból.

Hanem ezután döntőnek tűnő percek jöttek, merthogy két és fél percig oda-visszáztak a felek, míg végül a Vasas-védelem elég rendezetlen maradt ahhoz, hogy Varga Vince 12-9-re alakítsa az állást. Bátori Bence bődületes átlövésből azonnal válaszolt, aztán egy időkéréses előnyből Vigvári Vendel fejezett be egy elsőrangúan kivitelezett megjátszást, 43 másodperccel az utolsó szünet előtt. Ez azonban elég volt egy Vasas-fórhoz és egy remek Lakatos Soma-kapáslövéshez, azaz a ferencvárosiak egy, a honi mérkőzéseken az utóbbi időben igencsak ritka lélektani helyzetben indultak neki az utolsó nyolc percnek: vezettek, de bőven nem dőlt el a meccs (13-11).

És a helyzet tovább éleződött, miután egy kétméterrel elment az első Fradi-fór, majd Randelovic bitangul telibe találta a bal felsőt a támadóidő lejártakor – majd egy labdaszerzést és kiállítást követően Lakatos egyenlített. Kicsit elvesztette a talajt a Fradi, egy kettős fórból kapura sem igazán sikerült irányítani a labdát – a szimpla már jobban ment, Mandic kapáslövésére nem volt ellenszer, 4:29-nél ismét vezetett a címvédő (14-13). Hanem ekkor az időközben visszacserélt Vogel Soma megakasztotta Batizi húzását hátrányban, majd egy-egy megfojtott támadást követően Mandic óriási kapáslövése ismét nyerő helyzetbe fordította a ferencvárosiakat, 2:18-nál. A következő Vasas-előnyben di Sommáék levadászták a bejátszást – Slobodan Nikic szerint Batizi kezével együtt, a játékvezetők azonban tovább engedték a játékot. Ez volt az utolsó döntő mozzanat – az utolsó két percben már csak csata volt, kreativitás kevésbé. Mondjuk úgy, az idén még egyik csapat sem járt annyira közel a meglepetéshez, mint most a piros-kékek, ami vitán felül az ő dicséretüket zengi; ám ettől még a Fradi vezet 1-0-ra, s egymás után 98. alkalommal maradt veretlen hazai riválissal szemben.

A bronzmeccs első, szolnoki felvonásán a BVSC sokkolta a hazaiakat: öt perc alatt 0-3-Ig vágtáztak a zuglóiak: biztos kézzel lőtt fórok plusz egy büntető, illetve remek védekezés volt a recept. Krasznai Bendegúz végül 40 másodperccel a negyed vége előtt tudott szépíteni, akcióból, de a start érezhetően nyomot hagyott a dózsásokon.

Egyértelmű volt, hogy a második negyed első gólja lélektanilag komoly téttel bír, ennek megfelelően több mint három percig harcoltak érte, a BVSC védelme két hátrányt is hárított, hogy aztán Kovács Péter ötösig forgasson, amiből Konarik Ákos 1-4-re alakította az állást.

Újabb szolnoki fórok maradtak parlagon, míg átellenben egy kétlövéses előnyféleség végén Doroszlai Zalán négyre hizlalta a fővárosiak előnyét. Zerinváry Loránd gyorsan szépített, de a félidőben így elég magabiztosnak tűnt a BVSC vezetése.

Mindez gyorsan változott, a nagyszünetről ugyanis sokkal energikusabban jöttek vissza a szolnokiak és 64 másodperc alatt visszajöttek 4-5-re (közte kibekkeltek egy hátrányt). A feltüzelt állapot talán túlságosan is nagy lángokat vetett, merthogy 4:31-nél Kakstedter Bendegúz kapott egy négyperceset. “Első körben” ez még nem okozott drámai fejleményeket, először is Bányai Márk kivédte Mészáros Mátyás büntetőjét, majd Schmölcz Norman öt az öt ellen egyenlített a negyed mértani felénél. Ezután viszont a vendégek megemberelték magukat, egymás után négyet lőttek hat az ötben, Tátrai Dávid háromszor talált be, Ekler Zsombor is meglőtte a magáét, közte a Szolnok a reklamáló Schmölczöt is elveszítette (aki egy kontrafaultot kért ki magának). Hogy mégis maradjon némi remény, arról két kivédekezett támadás után Szabó II Bence egy centergóllal gondoskodott (6-9).

Erre viszont a negyedik rész elején Jansik Dávid szintén azonnal centerből válaszolt, s bár Kovács Gergő egy büntetőből faragott a hátrányon, a következő szolnoki fórok kimaradtak, míg Tátrai negyedszer is betalált normál fórban, és itt, 7-11-nél, érezhető volt, hogy kezd megtörni a hazai együttes. Olyannyira, hogy bár több mint négy perc maradt, több gól már nem esett, így a vendégek elvették a pályaelőnyüket.

E.ON Ob I

Döntő, 1. mérkőzés

FTC-Telekom–VasasPlaket 15-13

A 3. helyért, 1. mérkőzés

Szolnoki Dózsa-Praktiker–BVSC-Manna ABC 7-11

Az 5. helyért, 2. mérkőzés

Endo Plus-Service-Honvéd–Genesys-OSC 17-9 – az állás: 2-0

A 7. helyért, 2. mérkőzés

Kaposvári VK–SEQOMICS-Szeged 11-12 – végeredmény: 0-2