Ahogy mondani szokás: az alapszakasz megtanította mindenkinek, hogy a szolnokiakat komolyan kell venni – a bronzcsata pedig nagyjából ennek a lenyomata volna: a BVSC teljes koncentrációval állt bele az összes mérkőzésbe, aminek meg is lett az eredménye – bajnoki bronz, sima 3-0-lal. 

Nem úgy indult a meccs, hogy ennyire sima lesz a vége: az eltiltásából visszatérő Schmölcz Norman akciógóljával még 2-1-re vezettek a szolnokiak, igaz, aztán a zuglóiak gyorsan zúdítottak kettőt 21 másodperc alatt, így ők fordultak előnnyel nyolc perc után.

A második elején hárompercnyi mezőnyözés után a zuglóiak találtak be először, s miután újabb két és fél perc elteltével Bundschuh Erik is pattintott egy bitang nagy gólt kintről, 2-5-nél kezdett rosszul állni a hazaiak szénája. S bár ezt követően ők is lőttek kettőt, ám rögtön utána kaptak is – avagy az utolsó két perc adok-kapokja után 4-7-re álltak félidőben.

Kovács Gergő akciógólja még röpke reményt jelentett a harmadik negyed elején – hogy aztán nagyjából 1:45 perc alatt eldőljön a mérkőzés. Merthogy a következő három támadásból a zuglóiak hármat zúgattak, mindet akcióból, mindet a külső körről, ami fokozatosan leszázalékolta az addig remeklő Bányai Márk önbizalmát a szolnoki kapuban, másfelől 5-10-nél érezhető volt, hogy a beteg Bedő Krisztián nélkül elöl sem túl acélos szolnokiaknak nem lesz innen visszaút.

Ugyan a következő két gólt ők szerezték, ám hamarosan Ekler Zsombor és Konarik Ákos egy percen belül visszaállította az ötgólos különbséget – és ez érezhetően medencefenékhez vágta a hazaiakat.

Olyannyira, hogy a negyedik részre teljesen szétestek – amikor a sajnálatosan rövidre zárt pályafutása utolsó meccsét játszó Konarik Ákos hét méterről még egy káprázatos svédcsavarral is bevette a hazaiak kapuját, amivel a BVSC már tízzel vezetett, Hangay Zoltán időt kért, hogy ne égjen még nagyobb lánggal a ház. Annyit elért, hogy az utolsó három percben már nem kaptak több gólt, és egyet még szereztek – ám így is maradt a negyedik hely, ami miatt ugyanakkor nem tűntek bánatosnak, hiszen maguk is bevallották, a szezon előtt a szakma a 6-7. helyre várta őket csupán.

Ezzel szemben a vasutasok boldogan álltak össze egy csapatképre: 21 év után került ismét bajnoki érem a Szőnyi útra; tavaly Varga Dániel még a másik kispadon az OSC-t vezette a harmadik helyig, most immár a BVSC-vel lett meg a dobogó, ami a kupadöntővel együtt legalábbis sikeres első évet jelent a kiváló szakembernek.

A férfibajnokság utolsó, még nyitott helyosztóján az UVSE másodszor is legyőzte az Egert – megint 12-11-re. Ez még nagyobb bravúr volt, hiszen az Eger már 9-4-re vezetett a harmadik negyed elején, innen jöttek vissza a lilák, 21 másodperccel a duda előtt Bessenyei Áron ötödik góljával megnyerték a mérkőzést.

Ami pedig a női bajnokságot illeti, a bronzmeccs itt nem záródott le: a dunaújvárosiak ezúttal sokkal jobban vízilabdáztak, mint az egriek – félidőben már 6-3-ra vezettek, majd a harmadik negyedben nyolc perc alatt lőttek még hat gólt, így 12-6 után nem maradt sok kérdés. Itt a párharc Egerben folytatódik majd – és a látottak alapján nem zártható ki, hogy szombaton sem ér véget.

EON Férfi Ob I

A 3. helyért

Szolnoki Dózsa-Praktiker–BVSC-Manna ABC 8-17 – végeredmény: 0-3

A 11. helyért

UVSE–One-Eger 12-11 – végeredmény: 2-0

MOL Női Ob I

A 3. helyért

Dunaújvárosi Főiskola–One Eger 14-8 – az állás: 1-2