Néhány szebb szerelés után Zalánki Gergő brusztolta magát tisztára centerben (!), de a kapus kezét találta el, átellenben viszont a japánok rögvest kihasználták az első emberelőnyüket. Aztán Varga Dénes borította meg a vendégzónát egy bemozdulással, és a remek csuklózása hozta is az egyenlítést. Nagy Ádám trafálta telibe a lécet a mi első előnyünkből, hanem Hárai Balázs egy kissé hosszú bejátszásnak is gyönyörűen utánanyúlt az irdatlan csápjaival, és centerből gond nélkül bevágta a másodikat. Ismét fórból jött az egyenlítés – valahogy pont a japánok legjobb lövője, Inaba elé nem jutott megfelelő takarás (2-2). Bár nem volt könnyű a japánok zizegős szoros védekezésével szemben biztos megoldásokat találni, de egy újabb centerbejátszás, a fór és a gyors oda-visszapassz után Jansik Szilárd mattolt. A védekezés egyébként többnyire jól működött, a két hátránygólt leszámítva sok vizet nem zavartak az ázsiaiak, elöl kellett volna picit több precizitás (3-2).

Mondjuk úgy, nem ezt támasztotta alá a második negyed eleje, amikor Inaba egy szabaddobást el tudott lőni két blokk mellett, átellenben pedig a lassú járatásból csak egy vérszegényebb lövésre futotta fórban, s bár Fekete Gergő három japán között is visszaszerezte a labdát, a második szándék sem működött. Egy kontra után ötösig úsztak a japók, Inaba ki is használta, azaz két perc alatt fordítottak (3-4). Manhercz Krisztián hozott össze egy előnyt, majd szolgálta ki a fánál Hárait – ez végre úgy nézett ki, ahogy egy hat az ötnek kell. Sajnos, a rivális is hozta a kötelezőt, így már 3/3-nál tartottak előnyben – cserébe túlmozogták a védekezést, így Fekete Gergő tökéletesen üresen maradt a kapu előtt (5-5) – viszont a negyedik hátrányban sem tudtunk odaérni a lövőre.

Hárai szállított ötöst, Varga Dénes gólt, Adachi viszont valahogy kiszedte a labdát két védő között, és centerjellegű gólt szerzett. Végre jött egy blokk hátrányban – tán két nap után az első… –, kár, hogy egy jó lövőhelyzetből inkább ejtettünk, merthogy átellenben hasonló helyzetből a japánok beverték a nyolcadik góljukat, így kettővel mentek. Hárai Balázs egy műsoron kívüli, úgy hat méterről elengedett labdával felezte a különbséget, majd labdaszerzés után az egy az egyezés hozott ötöst, Jansik Szilárd brusztolta ki és értékesítette, azaz a félidőben egálra álltunk (8-8). Mondjuk, időarányosan még mindig jobban álltunk, mint akár az olaszok, akár a franciák, elvégre ott mindkét esetben a japánok vezettek ilyenkor…

Ennél rosszabbul festett a második negyedben kapott hat gól, azaz a védekezés továbbra sem tűnt betonszilárdnak. Veteránjaink viszont elöl tartották a frontot, a 37 éves Hárai Balázs után a 35 éves Varga Dénes is meglőtte a harmadik gólját, aztán egy svunggal a negyediket is, Vigvári Vince remek bejátszásából, egy előny végén. A japán támadásokban egyre több hibát tudtunk kikényszeríteni, négy percig nem is nagyon lőttek kapura, aztán egy kapujuk előtt kibrusztolt fórból próbálkoztak időkérés után, ám kilóbálták a kötélen túlra – mi viszont, ha egy kapufa után második szándékból is, de megcsináltuk, Varga Dénes felkonferálása után (“Dani, figyelj”) Angyallal dobatott gólt a fától.

A japánok Inaba révén zárkóztak (11-9), miután védő és kapus (a második rész vége felé érkező Vogel Soma) is lemaradt a labdáról. Manhercz a lécre vágta a következő ötösünket, ám ez most belefért, miután végre sikerült lekontrázni a japánokat, és Fekete Gergő nem kegyelmezett. Igazából először mozdultak meg komolyabban a vendégek az utolsó két percbe érkezve, ebből fór lett, plusz Vatanabe kapáslövése, majd jött egy lefordulás, így fél percen belül újrakezdődtek az izgalmak (12-11). Varga Dénes próbált újfent alakítani valamit, először nyomás alatt elmérte a lövést, a legvégén pedig nem jött pontosan a labda – viszont legalább a kettő között adódó hátrányt sikerült kivédeni.

Dumi aztán egy bődületes blokkal indított hátrányban, aztán jött a miénk, időkérés után, és Manhercz Krisztián pazarul kilőtte a hosszú felsőt. A következő hátrányban a kapufa is velünk volt, majd rámetünk a fizikai fölényre, avagy Angyal Dániel nyakán hiába vízisíelt két védő is, ő végigment a kapuig (14-11). Bár egy fór kimaradt, utána viszont jött egy Hárai Classic, Angyalnak csak a környékére kellett tennie a labdát, Pufi pedig a kapunak háttal, laza csuklóval bepaskolta, így nem nagyon kellett izgulni a maradék három perc miatt.

Hogy a japánok is tudnak vízilabdázni, azt Keigo bizonyította egy igencsak mutatós tolással egy ziccer végén – igaz, az előnyökben romlottak, kettőt is kihagytak így a hajrára kanyarodva. Varga Dénes mindenesetre egy ménkű nagy góllal jelezte, még benne is maradt jócskán vízilabda – és hát nem utolsósorban igazán méltó módon köszönt el attól a csodálatos helytől, a Margitszigettől, ahol valamikor bő negyedszázaddal ezelőtt megtette az első lépéseket a világhírnév felé.

Domino Trans Kupa, 3. nap

Magyarország–Japán 16-12 (3-2, 5-6, 4-3, 4-1)

Góljaink: Varga D. 5, Hárai 4, Angyal, Fekete, Jansik Sz. 2-2, Manhercz

A másik mérkőzésen: Olaszország–Franciaország 10-7

A torna végeredménye: 1. Olaszország 9, 2. Magyarország 5, 3. Japán 3, 4. Franciaország 1