Egy-egy centerszerelés után egy-egy komolyabb bomba vezette be a meccset, Echenique lőtte ki komolyan a hosszú felsőt, Manhercz Krisztián egy óriási szabaddobásgóllal válaszolt. Némi mezőnyözést és egy felhördülést generáló Varga Dénes-kapufát követően ismét az olaszok Argentínából importált balkezese pattintott finom akciógólt. Vigvári Vendel is a kapufát trafálta el az első előnyből, a taljánok viszont Nicholas Presciutti révén kihasználták az övékét; az utolsó pillanatban vánszorgott be Vogel Soma keze alatt a labda… Ami azért volt baj, mert a támadás megint akadozott, az olaszok viszont a második előnyüket is elég simán kihasználták Fondelli révén, és hamarosan ő talált be újfent, bántóan simán, ha hátrányból is – ők 3/3-mal álltak fórban, 5-1-re vezettek, avagy a játék kép nem minden volt, csak nem biztató ekkortájt.

Egy biztos, valami erősre volt szükség, elvégre az olaszok kedvenc szórakozása, hogy vendégként, pláne, ha háromezer ember van a lelátón, igyekeznek nagyot homorítani (egy pillanatig nem idézték azt a szenvedést, amit egy napja adtak elő Japán ellen).

Vigvári Vince csöngetett mindenesetre rögtön a második rész elején hat az öt ellen, majd sikerült végre egy hátrányt is kibekkelni, majd gyorsan még egyet – cserébe Varga Dénes eszményi passzát Angyal Dániel húzta be (ami az első negyedben 1/0 és 3/3 volt, az most 2/2 és 2/0). Az olaszok egy kipattanós-lecsorgós izét összeszedve találtak be először a negyed felénél, hogy aztán egy labdavesztésből eljöjjenek kettő az egyben, azaz amiért három percig dolgoztunk keményen, az két limonádé góllal semmivé lett 24 másodperc alatt. Ez le is fékezte a támadást is, a következő fórból csak egy félmagas labda jött, amit Nicosia simán lehalászott, úgyhogy 3-7-nél megint kezdődhetett a tunkolás. Hárai Balázs csavarja is elakadt az olasz kapusban, annyi jó hír azért akadt, hogy Echenique egy kiállítás után elfelejtett kiúszni, ebből ötös lett, továbbá a taljánok elvesztették a balkezesüket. Manhercz bevágta az ötöst, majd Vogel védett hátrányban, de az utolsó támadásunkból a labda elakadt Nicosiában, azaz eggyel tudtunk közelebb kapaszkodni a félidőig (4-7).

Gyorsan visszaállt a közte négy, Di Somma kettős fórból zúdított, holott a hangulat már kezdett felfelé kúszni, hiszen a szünetben köszöntötték a világbajnok U18-as válogatott tagjait. Egy támadáson belül szállított két előnyt Hárai Pufi, a másodikat ötösig húztuk, Fekete Gergő meg mattolt (5-8). Zalánki Gergőtől féltek, mint a tűztől – nyilván –, így a 100. válogatottságát ünneplő Jansik Szilárd még szabadabban lőhetett, mint amit a fór indokolt volna, úgyhogy megint visszakapaszkodtunk mínusz kettőre. Az olasz előny onnan ment be, ahonnan nem lett volna szabad, a rosszkéz szélről, Fondelli labdája Vogel karjáról pattant be. Hanem Manhercz megoldotta, hogy mindenki a középen folyó matekozásra koncentrál, és parádésan beverte a felsőbe a labdát. Csakhogy az olaszok is gólig húzták az akciójukat, Di Somma a szélről volt eredményes, aztán egy elfojtott akciónkat követően Di Fulvio hátulról bombázott egy egészségeset, avagy ezen a frissiben becserélt Bányai Márk sem tudott segíteni. Bár egy fórunk eléggé a semmibe ment, a következőt egy passz után megoldotta Zalánki Gergő, de így is mínusz háromról kellett kapaszkodnunk a zárórészben, hiszen ez a gól 0:09-nél jött (8-11).

Egy fura ítélettel indult a negyedik – fórt kaptunk, majd még egyet, aztán a második levitelnél a horvát játékvezető Zalánki ellen fújt, mondván a kötélen túlra lóbálta a labdát; Condemi viszont egy sima járatás után lőtte be a szélről a fórjukat, mínusz kettő helyett visszaállt az első negyed óta rajtunk ülő mínusz négy, ami így, az idő fogytán nem sok jóval kecsegtetett. Zalánki aztán nem ment a kötél közelébe, és arcmasszázs után is megoldotta a fórt, Bányai pedig odaért egy hátrányból érkező labdára – ám az újabb fór egy blokkon halt el (ellenük elég egy kiejtett labda, és már bravúr kell a gólhoz). Bányai védett megint egy nagyot, megint olasz fórban, de Manhercz egyéni akcióból Nicosiába verte a labdát, és már csak három perc maradt. Fondelli kapufás gólja után pedig igazából mindegy volt, mennyi van még (2:42 amúgy). Manhercz azért másodjára, ha előnyből is, de odapörkölt egy kapufásat, ezzel pedig úgy nagyjából le is csengett a meccs. A legvégén még Angyal húzott be egy előnyt, hogy azért érezzük, néha megy azért a fal megjátszása is; bár ettől még tény, a horvátok és a franciák elleni ikszek után most vereség jött – mint ahogy az is egyértelmű: nyerni ráérünk Párizsban. Ehhez persze a védekezést kell stabilizálni, a lehető legggyorsabban.

Domino Trans-kupa, 2. Nap

Magyarország–Olaszország 11-13 (1-5, 3-2, 4-4, 3-2)

Magyar gólok: Manhercz 4, Angyal, Zalánki 2-2, Fekete, Vigvári Vince, Jansik Sz.

A másik mérkőzésen: Franciaország–Japán 12-13.

Az állás: 1. Olaszország 6, 2. Japán 3, 3. Magyarország 2, 4. Franciaország 1