Szombaton két teljesen ellentétes elődöntőt rendeztek a Komjádi-kupában: a Szeged egy rendkívül kemény, védekezésre épülő csatában győzte le a Miskolcot, míg a Honvéd igazi tűzpárbajt vívott a Vasassal, a rangadó végül csak az ötöspárbaj 10. körében dőlt el Szivós Mártonék javára.

Ezzel kialakult a vasárnapi program, ami a bronzmérkőzéssel kezdődött, két olyan együttes részvételével, amelyek egyébként az aranyéremért érkeztek a Komjádiba.

A találkozó ritmusa és tempója a fővárosi csatáét idézte, szép számmal potyogtak a gólok már az elejétől kezdve: Várkonyi Ádám büntetőből szerzett vezetést a Miskolcnak, amire bő két perc leforgása alatt hárommal válaszolt a Vasas, az első kettőt Gábor Lőrinc vállalta, a harmadikat pedig Batizi Benedek. Ez felébresztette Vidumanszky Ladislav együttesét, Várkonyi, majd Varga Bence találataival egalizáltak, aztán egy háromperces gólcsend után Oltean Sebastian révén a vezetést is visszaszerezték. Ezt viszont nem hagyták elég későre az első negyed végén, amit Gábor bosszult meg három másodperccel a duda előtt.

A második felvonásban Dubinák Szabolcs és Lakatos Soma gólváltása után továbbra is egyenlő volt az állás, majd a negyed feléhez érve robbantott a Miskolc, Krasznai Bendegúz és Oltean jóvoltából először vezetett kettővel a borsodi gárda. A Vasas igyekezett zárkózni, egyenlítenie azonban nem sikerült a félidőben, sőt Konarik Ákos büntetőjével is csak mínusz egyre tudott visszajönni 5 másodperccel a nagyszünet előtt.

Az MVLC egészen a harmadik játékrész közepéig őrizte a plusz kettőt, de ekkor magára talált a Vasas és villámgyorsan visszajött egyre, majd 11-nél utolérte ellenfelét, és Tóth Martin hajrábeli centergóljával immáron vezetéssel fordulhatott a negyedik etapra. Erre aztán Gábor rá tudott tenni még egyet a záró nyolcperc elején, azaz egy 5–1-es sorozattal fordított a fővárosi együttes, és már nem is nézett vissza. 15–12-nél már hárommal vezettek Bóbis Máté tanítványai, és bár ezt két perccel a vége előtt kettőre csökkentették a miskolciak, onnantól már csak egy gól maradt bennük és az is a legvégén érkezett.

A Vasas ezzel meg tudta fordítani a bronzmérkőzést a második félidőben és megszerezte a harmadik helyet, míg a Miskolc negyedikként végzett.

Komjádi-kupa
bronzmérkőzés
PannErgy-MVLC-Miskolc–Vasas Sport Club 14–15 (4–4, 5–4, 2–4, 3–3)
(az eredményre kattintva részletes jegyzőkönyv nyílik)

Vidumanszky László:

„Nem vagyunk túl boldogok, mert volt esélyünk a bronzéremre, de sajnos elszalasztottuk, bár a harmadik negyed végéig meccsben voltunk, még vezettünk is. Aztán ott történt valami, talán elfáradtunk, kaptunk két centergólt, meg egy ötméterest, azaz könnyű gólokat, és azután már csak futottunk az eredmény után. Annak örülünk, hogy bekerültünk a döntőbe, ez egy újabb megtapasztalás volt a fiatalok számára, hogy dolgozni kell, mert másképp nem megy, kizárólag munkával.”

Bóbis Máté:

„Nem volt sok időnk arra, hogy összeszokjunk az idősebb játékosokkal, ez látszott a védelmünkön – igazából nagyon más nem is lehetett a cél, mint hogy túllőjük a kapott gólokat. Ez szombaton majdnem sikerült, hiszen döntetlen lett, ma összejött, azaz ilyen előzmények után örülünk a bronzéremnek. Az biztos, hogy az ificsapatnak óriási élményt jelentettek azok az edzések, amelyeken a felnőttcsapattal közösen gyakorolhattunk, és persze rengeteget tanultunk is ebből.”

Ezek után mindössze egy találkozó maradt a 2024-es Komjádi-kupából, méghozzá a döntő a Szeged és a Honvéd részvételével. Előszóként annyit, hogy minőségben abszolút méltó volt.

Danka Benedek parádéjával indult a finálé, úgy nézett ki, átmentette a szombati formáját vasárnapra is. Ekler Zsombor és Hessels Benjamin is tűz alá vette a szegedi kaput, de Danka felhúzta a falat, míg odaát Leinweber Olivér megszerezte a vezetést, amit Bóbis Botond hamar megduplázott. Danka kettős hátrányban is hozta a bravúrt, Klár pedig a szimpla fórt is értékesíteni tudta, aztán Kevi Bendegúz törte meg a Honvéd rossz szériáját egy kiváló betörés végén. Erre egyből válaszolt Sziládi Kristóf, de a hajrá a budapestieké lett, Szépfalvi Gergelynek és Hessels Benjaminnak köszönhetően egy gólra csökkent a szünetre a szegedi vezetés.

A színvonal és az izgalmak sem hagytak alább a második negyedre, Ekler megtörte a jeget ötméteresből és ezzel egalizált, de Bóbis és Sziládi visszaállították a kétgólos különbséget. A Honvéd Füzesi Zalán rosszkéz szélről szerzett bombájával veselkedett neki ismét, majd Ekler is megszerezte első akciógólját, sőt Baksa János révén már ők jártak előrébb! De még ez a félidő is tartogatott fordulatot, Leinweber és Sziládi is betalált, azaz szegedi előnnyel cseréltek térfelet a csapatok.

A Honvédnál Ekler, Kevi és Szépfalvi és 2-2 hibánál járt, ráadásul fórban sem jeleskedett a csapat, egészen addig, amíg Takács Gellért be nem rámolt egyet a harmadik negyed elején, ami az első létszámfölényes találata volt a csapatnak. Megint egál, de Leinweber remekbe szabott kapásával újfent a Szeged vezetett, aztán Ekler hiába vette be Danka kapuját, ezt már a támadóidő lejárta után tette. Nem úgy Báthory Balázs, aki épp időben engedett el egy lövést, ami kis szerencsével csusszant be, kettővel mentek a csongrádiak, sőt a közte háromért is támadhattak, de ezt kivédekezte a Honvéd, az ellenakcióból pedig Kevi volt eredményes. Ismét csak egy volt a különbség, ám fél perccel a harmadik negyed vége előtt Kasza Dániel gólra váltott egy fórt, plusz kettővel várhatta a Szeged a Komjádi-kupa utolsó negyedét.

Ami aztán nem indult jól Juhász Zsolt csapatának, Leinweber ugyanis kipontozódott, Hessels Benjamin pedig úgy köszönt be, hogy a lövése a kapufáról Danka hátára pattant, majd onnan a kapuba. Szenzációs hajrára volt kilátás, az egyik oldalon Danka, a másikon a blokkvédekezés sziporkázott, és nagyon nem volt mindegy, hogy erről az állásról ki fog elmozdulni. Ez végül a Honvéd lett, amely Ekler hatalmas szabaddobásgóljával egyenlített, majd egy újabb jó bekkelés után Kevi lökete úgy változtatott irányt Molnár Hugó kezén, hogy a labda a szegedi kapuban kötött ki. Átvette a vezetést a Honvéd, aztán viszont elszórakozott egy kettős fórt, de ez nem bosszulta meg magát, mert a következő támadásból Takács mintaszerű centergólt varázsolt, 4–0-val állt az etapban a Szivós-csapat. Szabó Bence is jelentkezett egy óriási bravúrral, a kegyelemdöfést pedig Ekler adta meg ötméteresből, amit Baksa harcolt ki, amikor már csak fél perc volt hátra. Az utolsó miskolci offenzívát is kivédekezte a Honvéd, amely elsöprő, 5–0-s utolsó negyedet produkált, és megnyerte ezzel a Komjádi-kupát!

Komjádi-kupa
döntő
Szegedi Vízipóló Suli–Budapest Honvéd Sportegyesület 11–14 (4–3, 4–4, 3–2, 0–5)

(az eredményre kattintva részletes jegyzőkönyv nyílik)

Juhász Zsolt:

„A tradíció, meg úgy minden miatt ez több mint egy utánpótlás-döntő, tele volt romantikával ez a párharc és az előző is. Marci nagyon nemes ellenfél, akivel komoly évek is kötnek össze Szegeden vagy a Honvédnál. Jólesett ellene játszani és meccselni, de az egész Honvéd ellen, nagyon tiszteletre méltó klub. Fontos volt nekik is a győzelem, de nekünk még inkább az lett volna, mert idén 25 éves a Szegedi Vízipóló Suli, mindenáron szerettünk volna nyerni. Három negyedig kontroll alatt tartottuk őket és a játékunk is nagyon jó volt, utána viszont bizonyos dolgokra rosszul reagáltunk, nem tudtunk lépni, váltani. Nagyon férfias küzdelemben, az utolsó negyed miatt megérdemelten győzött a Honvéd. A mai keretben 14-ből 10 játékos saját nevelésű, közülük 9-en 17-18 évesek. Ezeknek a gyerekeknek óriási tapasztalat volt ez, és ez egy megnyert ezüst, látom annak a szépségét, hogy mennyi tudással gazdagodtunk és ezt visszük tovább azon az ösvényen, ami meg van írva nekünk."

Szivós Márton:

„Nagyon erős volt a mezőny, láttuk az eredményekből is. Büszke vagyok a játékosokra, hogy így tudtak küzdeni, harcolni és nyertek is. De ha nem nyertek volna, akkor is büszke lennék, mert ahogy játszottak, odarakták magukat, nem adták fel, az tetszett leginkább. Igazi sportemberek! Ez az a szív, ami ahhoz kell, hogy nehéz helyzetekből kirántson egy csapatot. Tegnap is abban voltunk és onnan fordítottunk, ráadásul nagyon hosszú mérkőzés volt, kevés idő volt pihenni és ennek ellenére így fordítottunk ma, le a kalappal! A Komjádi-kupa azért van, hogy a fiatalok megtapasztaljanak ilyen éles helyzeteket, mert ezekből lehet tanulni. Edzésen sok mindent lehet csinálni – úszni, lőni, taktikát gyakorolni –, de az ilyen szituációkat nem lehet szimulálni. Előfordulhat, hogy lesz olyan játékos, akinek ez lesz a legnagyobb sikere a pályafutásában, de méltán lehet rá büszke és elviheti magával. Szeretném megköszönni a játékosoknak, a stábnak, a támogatóknak, a szülőknek, barátoknak, barátnőknek és a feleségemnek. Nagyon örülünk ennek a sikernek és ez az ő érdemük is."