Bár akadtak apró problémák házunk táján – Jansik Szilárd szemébe még Szicíliában nyúltak bele, Vigvári Vince apróbb betegséggel, Nagy Ádám kisebb sérüléssel bajlódott –, a meccset egészen elsőrangúan indította együttesünk. Az első gólnál még kacsintott egyet Fortuna, bár ahogy Angyal Dániel csavarból visszarakta az elékerült labdát Aguirre védése után, az egészen elképesztő volt. Alberto Munarriz hamar egyenlített, fórból, utána viszont jött egy egészen parádés Tátrai Dávid-átlövés, majd egy fantasztikus Vigvári Vendel-ejtés kintről. 

Hamar megugrottunk hát kettővel, aztán persze a spanyolok is éledeztek, Biel pattintott egy mutatósat kintről, később Perrone lepte meg Csoma Kristófot rosszkéz szélről – a kettő között viszont Fekete Gergő parádés bemozgásból pöccintette be Nagy Ákos tökéletes passzát. Aztán a kapusok parádéztak, a legnagyobbat Csoma homorította Perrone ziccerének hárításával – ami azért volt fontos 16 másodperccel a duda előtt, mert egyrészt elmaradt az egyenlítés, másrészt volt még idő arra, hogy Fekete nyolcról meglepje Aguirrét, így 4-4 helyett 5-3-mal zárult az első nyolc perc.

Egy elpasszolt labdán ment el az első fórunk, Munarriz pedig egy piszok nagy szabaddobásgóllal hozta őket újfent közelebb a második elején – majd meglett az egyenlítés is, labdavesztés után Perrone használta ki, hogy nem tudtunk gyorsan rendeződni. A következő hat az ötöt már megoldottuk gyönyörűen, Vigvári suhintott a szélről – a spanyolokét alapvetően megoldottuk két Csoma-védésnek hála… Kár, hogy a kiegészülésnél Batizi mindenáron a középső emberre akart visszamenni, így a szélső üresen maradt. Aztán egy ellőtt labdából ötösig jöttek, így Granados révén a negyed közepén már vezettek a vendégek (6-7).

Itt komolyabban megdöccent a játékunk, kimaradt a következő fór – Aguirre tán elugrani sem tudott volna a lövés elől… –, ráadásul Gomila centerezése beszédült Csoma kezéről. Elöl most nem leltük a spanyol védekezés ellenszerét, Granados viszont újabb ötöst lőhetett, miután az emberelőnyt csak így tudtuk megfékezni. Jött is az időkérés – 1-6-ra álltunk ebben a negyedben, öt és fél perc alatt –, a szerencse picit visszajött, mert a második visszasöprős fórgólt szereztük, ezúttal Vismeg Zsombor révén. Hátul azonban továbbra sem értünk oda az előnyük végén a lövőre, ismét Perrone találta el a felső sarkot. Hanem Vismeg megmutatta, hogy nem csak mákkal tud gólt szerezni, elsőrangúan mozgott ki rosszkéz szélre, és parádésan pattintott a védőjét kissé lehagyva. A végén még volt labdánk a mínusz egyhez, ám nem tudtuk magunkat átpréselni rajtuk, azaz 8-10-ről jött a folytatás.

Vismeg akár klasszikus mesterhármasig masírozhatott volna, ám a második félidőre beálló Lorrio belekapott a húzásába az első fórunkban – nagyobb esély volt, mint aztán Fekete tuszkolása védővel a nyakban. Hanem aztán Nagy Ákos villantott egy komolyat, kapásból zúzta be a kilencedik gólunkat, s már-már úgy tűnt, a harmadik támadásukat is kivédjük, ám Granados nagyon eltalálta a sarkot 01-nél. Ezek után Tátrai Dávid labdaszerzése hátrányban igen fontos volt, és egy következő kipattanóból sikerült ötöst kibrusztolni, Vámos pedig beverte, azaz közte három helyett 10-11-ig kapaszkodtunk. Aztán a balosok talpra állították a közönséget: Vámos Marci egy újabb hátrányt nyírt ki egy felnyúlással, ebből lódultunk, Nagy Ákos pedig egyenlített 3:29-nél; most meg David Martin tenyerelt rá a time-out gombra.

Használt – egy percen belül betaláltak kétszer akcióból (a másodikért különösen kár volt); ezt egy fóron belül kiharcolt ötössel ellensúlyoztuk, ám iksz helyett egy labdavesztésből hátrány és újabb hispán gól következett – míg a mi utolsó fórunkat Vigvári elpattintotta sajnos, így 12-14-ről indult a zárórész.

Amit 24 másodperc alatt jóvátett Vendi – ez volt a nehezebb, de Lorrio kezéről beszédült a szélről szinte helyzet nélkül elpuffantott labda. Negyvenöt másodperc múlva meg már egyenlítettünk is, Tátrai parádésan suhintotta be a fórunkat rosszkéz hátulról, aztán Csoma védett nagyot, Vámos pedig kábé nyolc lóba után elképesztően eltalálta a pipát, avagy 106 másodperc alatt csináltunk egy 3-0-t. Sajnos, Cabanas lehetetlen szögből is bevágta a fórt, így 15-15-re álltunk – a közönség viszont elsőrangúan szórakozott. 

A következő fordulat gyanánt Munarriz bombázott be egy újabb előnyt, míg nálunk két kísérletből sem jött össze a gól fórban; ők bezzeg Larumbe révén összeravaszkodtak egy újabb gólt, így iksz helyett máris kettővel mentek. Aztán hárommal és néggyel, gyakorlatilag nem tudtunk mit kezdeni a bombáikkal. Avagy 15-14 után jött egy 0-5, mégpedig öt támadásból, 2:25 perc alatt.

Ezzel elment a meccs, de azért Fekete előnygólja legalább vidámabbá tette a közönséget, ugyanakkor a spanyolok megint megoldották, hogy Perrone tisztán lőhessen, és Csomának erre sem volt ellenszere. Vismeg azért még betört a szélről újfent, aminek lehetett tapsolni – a 21 kapott gólnak már kevésbé; ez azért felér egy erősebb figyelmeztető lövéssel. És ha már lövések: 30 zúdult a kapunkra, avagy blokkolásban ma nem voltunk sehol (egyszer sikerült) – ebből azért a védőink jobb napjainkon jóval többet szoktak bemutatni.

Avagy akárhogy is nézzük: ez ma nem egy jobb nap volt.

BENU-kupa, 1. Nap

Magyarország–Spanyolország 17-21 (5-3, 3-7, 4-4, 5-7)

Góljaink: Fekete 3, Vigvári Vendel 3, Vismeg 3, Tátrai 2, Nagy Ákos 2, Vámos 2, Angyal, Manhercz

A másik mérkőzésen: Montenegró-Szerbia 12-11