A Héraklész tornán mindegyik leendő vb-csoportellenfeletekkel találkoztatok. Ezek a meccsek mennyire szolgálnak kiindulási alapként?

Abszolút. Ahogy ezt már korábban is mondtam, köszönjük a lehetőséget elsősorban a szövetségnek, valamint az önkénteseknek, a közreműködőknek és az ellenfeleknek is, hogy itt voltak. Nagyszerű torna volt, természetesen megnéztünk mindenkit, fontos tapasztalatokat gyűjtöttünk. A konkrétumokba nagyon nem mennék bele, de az, hogy ki mit csinál védekezésben, támadásban, emberelőnyben és -hátrányban, akár a lövők vagy a kapusok mozgásai mind tanulságokkal szolgáltak. A külföldi csapatok kevésbé tudtak az összeállításokkal variálni vagy a terhelést elosztani, mi viszont egyszer sem a feltehető vb-csapatunkkal álltunk fel. Ennek nem az „okoskodás” volt az oka, egyszerűen több sérülés is közrejátszott. A hazai pálya és a közönség is érdekessé tette, ráadásul jön a vb, és most sem sikerült megúszni sérülés nélkül. Négy nap alatt öt meccset vívtunk, ami embert próbáló, a jelenlegi versenynaptár nem éppen játékosbarát, úgyhogy vigyázni kell a lányokra. Igyekeztünk mindennek megfelelni, megvolt az esélyünk a győzelemre az összes találkozón, azon a kettőn, amiket sajnos elvesztettünk, rengeteg olyan hibát követtünk el, amelyeket nem lenne szabad. Ezek viszont nem derültek volna ki, ha nincs ez a torna, vagy ha nem ilyen erős, úgyhogy összességében nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Volt bármiféle eredménykényszer?

Részünkről egyáltalán nem, a lányokon sem éreztem ezt a terhet, persze a saját oldalunkról, mint sportemberek, természetesen megvolt, és a magyar közönség előtt hazai pályán ez mindig bennünk van. Ilyenkor azonban más a taktikai felkészülés részletessége, nem annyira ellenfél- és játékoscentrikus, nyilván videóztunk és beszéltünk erről, de személyenként nem osztottuk le, hogy ki mit csinál, ki kit fog és ki kire figyel. Aki meg rajtunk köszörüli a nyelvét, az az ő dolga.

Szerdán utazás, pénteken nyitómeccs. Mi vár még addig a csapatra?

Kedden volt egy edzésünk, de ilyenkor már nem a terhelés dominál. Néhány dolgot még átveszünk, és gyakorlunk olyanokat, amiket a tornán szándékosan nem mutattunk és a vb-re tartogatjuk, de ezeket nem árulnám el. Szerda este még szeretnénk videózni, csütörtökön két vízi edzés jön, valamint még egy videó, ami már az olaszokra fókuszál, hiszen a nyitómeccs mindig fontos. Persze az idei nyáron már sok világversenyen láttuk, hogy az utolsó három, vagy ha kell játszani a nyolcba jutásért, akkor az utolsó négy mérkőzés dönt, és ezen az eseményen a legjobb hat csapat közül bárki bármilyen eredményt elérhet.

Az újfajta lebonyolítás mennyire írta át a felkészülés felépítését?

Nagyjából semennyire, az edzések beosztását vagy a felkészülés hosszúságát ez nem befolyásolja, persze az ilyen tornák jóval keményebbek, mint a korábbiak. Erre azt szokták mondani, hogy nem létezik tökéletes formátum, de teljesen rossz sem. Az előző hátránya az volt, hogy előfordultak nagy különbségű meccsek, ugyanakkor most a terhelés lesz jóval keményebb. Azon lehet vitatkozni, hogy ez túl nagy, pont jó vagy még ez sem elég, ezek nehéz kérdések. De ezt nem az edzők vagy a játékosok döntik el, nekünk alkalmazkodni kell, és fontos, hogy ezt a lányok is tudják. Akik ott voltak a felnőtt vagy az U17-es vébén, azoknak már van tapasztalatuk erről, itt az adaptáció a kulcsszó, legyen szó bármiféle rendszerről.

Milyen célokat fogalmaztál meg a világbajnokság előtt?

Kétféle is van. A legfontosabb, hogy mindenki jó élményekkel térjen haza, és ha majd egyszer visszagondol, akkor kellemes emlékek ugorjanak be. Természetesen ez összefügg a másikkal, az eredménnyel, ami mindig fontos, és értelemszerűen szeretnénk első helyen végezni. De bármilyen érem nagy dolog egy világeseményen, a külföldi csapatokon is láthatjuk az örömet és büszkeséget, amikor dobogóra állnak. Kiegyensúlyozott a mezőny, ez nem minden tornán van így, de itt a legjobb hatban tényleg bármi lehet. A napi forma dönthet, mi persze azon leszünk, hogy világbajnokok legyünk.