A horvátoknál öt (Popadic, Buric, Zuvela, Marinic-Kragic, Kharkov), nálunk négy játékos (Angyal Dániel, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám, Molnár Erik) került a jegyzőkönyvbe azok közül, akik nyáron ott voltak a két együttes olimpiai elődöntőjén. Nyilván mindkét kapitány valamivel több klasszissal számol a továbbiakban az előző ciklusból, de Varga Zsolt például Fekete Gergőre és Vigvári Vincére vállproblémák miatt nem számíthatott, míg Vogel Soma esetében az ősszel jelentkező apróbb térdproblémák üzembiztos és végleges kikúrálása a cél, így elsőszámú kapusunk kihagyja a december-januári menetet.

Egy-egy elengedett centerszerelés után Burián Gergő mázlista lövésével szereztünk vezetést: a labda a lécről Popadic fejére pattant, onnan meg a hálóba.A válogatott történetének első 15 másodperces emberhátránya egy jó blokkal zárult, majd néhány kósza távoli kísérletet követően Zuvela találta el a felsőt a következő fórjukból, így nem egészen négy perc után sikerült gólt lőniük. Később Buric is betalált, miután egy támadáson belül kaptak két fórt (az első után egy rossz passzt követően valahogy a szögletet érő védésig nem akart letelni két másodperc…), majd Bedő Krisztián ellen fújtak kontrát, bár épp befordulni készült labdástul. 

Hat perc után nekünk is jutott egy előnyt, ezt az élete első válogatott meccsén szereplő Ekler Zsombor simította be, átellenben viszont Lazic távolija akadt be, majd egy hárított kinti lövésünket követően Kharkov játszotta át Vigvári Vendelt és valahogy átgyötörte a labdát Csoma Kristóf kezei között. Ugyanez ötösből sikerült Manhercz Krisztiánnak is, miután Kovács Péter forgatott jól – a negyed végére jutott még egy 10 másodperces fór is, ám Burián lövésére odaért Popadic (4-3).

Szétzilált horvát hátránnyal indul a második rész, aztán jött a harmadik kapufán landoló ejtésünk. Burián káprázatos megmozdulás-sorozata egyenlítést ért: hátrányban látványosan szerelt, abból elindult, ötöst harcolt ki, amit Vigvári értékesített. Herceg pöttyintett be a falból egy fórt, ugyanezt megcsinálta aztán Nagy Ádám is, Burián tökéletes bejátszásából (5-5). Csoma védett nagyot hátrányban, Kharkov ötösével viszont nem tudott mit kezdeni – a kettő között mi csak szögletig és kontráig jutottunk. Később gólig, miután Eklert hagyták négyet lóbálni, amiből sok jó nem szokott származni a védekező csapatnak. Csoma eztán hátrányban védett elsőrangúan, később akcióban is, ebből eljöttünk öt a négyben, Vigvári labdája pedig valahogy eljutott a hálóig a kezeken át, így először vezettünk (6-7). Érkeztek a labdanélküli kiállítások, ám nálunk a blokk és Csoma keze is a helyén volt újfent, így félidőben mi vezettünk (10-3-as kiállítási arány mellett…).

A harmadik rész a mi fórunkkal indult, ám Popadic kétszer is védett, átellenben Zuvela átlövése viszont bepattant Csoma kezéről, így plusz kettő helyett 7-7-re álltunk. A kapusuk Varga Vince következő kilépésére is odaért – hanem aztán egy remek blokk után Manhercz kilőtt a kipattanóra, amiből végül ziccert fabrikált, és védője szorításában végül sikerült áttennie Popadic karja alatt a labdát. Nagy Ákos blokkja végzett a következő horvát fórral, majd egy – sebtiben befújt kontrafault után – egy centerbejátszást sikerült úgy hatástalanítani, hogy ebből meg Ekler spricceljen el igen erőszakosan, és simán bevágta a ziccert (7-9). Erre már időkérés, majd gyors horvát fór jött, viszont lövés nélkül ment el, bezzeg Manhercz nemcsak felhozta a labdát, de be is bombázta hétről, kezdett egészen jól festeni. Pláne, hogy Csoma óriásit védett Basic közelijénél, később becsapdáztuk őket hátrányban, ebből Burián ment el s ejtette be; ez volt a harmadik ziccergólunk csak ebben a negyedben; és még jött egy újabb parádés blokk hátrányban, így 7-11-ről indultunk neki a zárórésznek.

Egy-egy védéssel indult, Csomáé volt a nagyobb, majd Angyal vadászott labdát hátrányban, a következőnél viszont Zuvelára nem volt ellenszer – más kérdés, hogy csaknem kilenc perc után találtak be ismét. Utána rögtön megint, Toncinic, a falból, miután háromból három kiállítás érkezett (17-5-nél jártunk ekkor – két hazai játékvezetőnél ez persze annyira nem volt csodálható…). Illett adni egyet ide is, ezt időkérés után játszottuk meg, mégpedig parádésan: Burián elronthatatlan labdát tett Angyal kezére, aki kábé zsákolt. Újabb fór, újabb szépítés jött, a negyed felénél 10-12 állt a táblán (három kipontozódással). Burián próbálta egy halódó előnyben meglepni Popadicot, de nem sikerült – igaz, ők sem jöttek közelebb, hat a hat ellen hatástalanok voltak, bezzeg mi: Vigvári lopta magát helyzetbe, majd besimázta a léc alá Ekler tanári passzát. Innentől már megvoltunk, miután két támadásuk során sem jött kiállítás – 1:14-nél még Ivica Tucak bedobott egy időkérést, utána érkezett kiállítás, ám Csoma betakartas Kharkovot – slusszpoén gyanánt még Manhercz a kapunak háttal paskolt egy olyan szédületes gólt Angyal passzából, hogy azt még a horvátok is megtapsolták.

A végén mi is tapsolhattunk: elég mutatósra sikerült az új csapat bemutatkozása.

Kapitányi értékelések

Varga Zsolt:

“Ez a mérkőzés megfelelő visszaigazolása annak a munkának, amit eddig elvégeztünk, fontos megerősítés a játékosok számára is. Jó látni, érzékelni, hogy a 2023 őszén elkezdett munka jó alapként szolgál, akik részt vettek az akkori, fiataloknak tartott edzéseken, aztán itt voltak a januári Európa-bajnokságon, azokkal gond nélkül tovább tudtunk lépni. Úgy gondolom, ez az újraformálódó csapat megmutatta, hogy fekszik neki ez a gyors játék, a fiataloknak megvan a sebességük hozzá, azaz minden adott ahhoz, hogy még többet hozzunk vissza a magyaros vízilabdából. Ugyanakkor fontos látni, hogy megint a védekezés jelentette a kulcsot, emberhátrányban kifejezetten jól működtünk ma, illetve ezen a sebességi fokozaton a horvátok érezhetően elfáradtak a végére, már nagyon szórtak a lövéseik. Persze, ez nem több egy felkészülési mérkőzésnél, amiből legfeljebb annyit rakhatunk el magunknak, hogy az alapok jók, de sokat kell dolgoznunk, hogy még stabilabbak legyünk – egy spanyol csapat ellen a Világliga-selejtezőben például nyilván sokkal nehezebb dolgunk lesz.”

Ivica Tucak:

“Ennek a meccsnek nem volt túl sok jelentősége, de azt megmutatta, hogy az emberelőnyös játékon rengeteget kell dolgoznunk, mert a mi vízilabdakultúránkban az megjátszásnak és a befejezésnek az utolsó öt másodperc volt az alapja, a 15 másodperces fórokban érezhetően idegenül mozgunk még. Tagadhatatlan az is, hogy több játékosnál látszott pár plusz kiló a karácsonyi szünetet követően – a magyarok fiataljai így még nagyobb sebességi fölényben voltak.” 

Felkészülési mérkőzés, Zágráb

Horvátország–Magyarország 10-14 (4-3, 2-4, 1-4, 3-3)

Góljaink: Manhercz 4, Ekler Zs. 3, Vigvári Vendel 3, Burián 3, Nagy Ádám, Angyal