5, 12 és 10. Ezek Bányai, Kovács és Tátrai válogatottsági számai, és ezek minőségi számok, hiszen az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményük meggyőzte Varga Zsoltot, hogy érdemes őket is elvinni a címvédési expedícióra A cél nem is lehet más, mint az aranyérem, viszont az Eb-hez hasonlóan teher sincs, hiszen az olimpiai kvóta Fukuoka óta zsebben van. A Japánban aratott siker, valamint a fiatalok zágrábi szereplése miatt viszont az elvárások is megnövekedtek, már ha lehet ilyenről beszélni a férfi vízilabda-válogatottnál. 

A csoportkörben rögtön jön majd egy komoly erőpróba, hiszen azokkal az olaszokkal fogunk találkozni a második fordulóban, akiket rendesen megleckéztettünk a kontinenstorna csoportküzdelmei során, aztán ők revánsot vettek a bronzmérkőzésen. Ezúttal is fontos lenne a D-jelű kvartett élén végezni és egyből a legjobb 8 közé jutni, ellenkező esetben a keresztjáték során nagy valószínűséggel a szerb, montenegrói, amerikai hármas valamelyike várhat ránk.

Varga Zsolt szerint megvan a recept is:

„Az olasz csapat legnagyobb erősségei a gyorsaság és a taktikai fegyelem. Óriási lelkesedéssel tudnak bármilyen részfeladatot megcsinálni és meg is csinálják. Nekünk ezzel kell szembekerülni, a lefordulásos játékukat kell kezelnünk és szűrnünk, valamint védekezésben kellenek a blokkok, emberhátrányban a 30% körüli mutató és az extra teljesítmények. Ha ezek megvannak, akkor jó eredményre számíthatunk. A támadásaink lezárása és a váratlan helyzetek kerülése fontos, mert védésből és blokkból is könnyen lefordulnak. Muszáj lesz végig koncentráltan játszanunk.”

A felkészültséggel biztosan nem lesz gond, ráadásul addigra a románok ellen már túl leszünk egy csoportmeccsen. A szövetségi kapitány is tudja, mire kell koncentrálni az olaszok elleni rangadóig hátralévő szűk egy hétben:

„Két világverseny van a szezon közepén, az Eb-re részben más csapat utazott, a másik része itthon edzett. A Zágrábból hazatérők ötnapos pihenőt kaptak, a fizikális forma náluk lefelé mutatott, ami egy nagy torna után nem is csoda, de játékban voltak. A másik felénél pont fordított volt a helyzet: jobb állapotban voltak, csak a robbanékonyságon kellett dolgozni, viszont játékhiánnyal küzdöttek. A kettő társaságot kellett és kell is az olasz mérkőzésig egy szintre hozni mindkét dologban, és az összeszokottságot is meg kell teremteni. Erre most nem 5-6, hanem 2 hetünk volt, de ennek is megvan a maga oka és minden csapatnak nehézséget okoz. Meglátjuk, kinek hogyan sikerül. Mi távolabbra néző tervvel is megyünk, de fontos szerepe van a vb-nek, ha az összképet nézzük.”

Jansik Szilárd nem vett részt az Európa-bajnokságon, de közben a többi itthon maradóval együtt készült, ilyen „összefésülésben” viszont még nem volt része. Ezzel együtt is úgy érzi, az összhanggal nem lesz gond, és most is állnak olyan jól, mint Fukuoka előtt egy héttel:

„Nehéz összehasonlítani, sok idő eltelt azóta és az összeállítás is változott. A csapategység nagyon rendben van, a visszatérő és csatlakozó fiatalok nagy erőt hoztak nekünk, önbizalommal érkeztek. Jól haladunk, még nem vagyunk teljesen kész, kellenek apró finomhangolások, de még van egy hetünk a legfontosabb meccsig.”

A csapatkapitány azt is megjegyezte, hogy nem raknak magukra extra terhet, teljesen felesleges, alapból az a cél, hogy megvédjék a címüket és ezzel történelmet írjanak, hiszen ez a magyar válogatottnak eddig soha, 2001 óta pedig senkinek nem sikerült. Úgy látja, erre minden esélyük megvan, hiszen elvégezték a munkát, felkészültek, van egység és ez még jobb is lesz, mert tartanak még egy-két csapatépítő programot. Először is a csoportgyőzelmet kell megszerezni, mert azzal sokkal könnyebb ágra kerülhetnek.

A fiatalok közül az egyik legnagyobb rúgást Tátrai Dávid mérte a válogatott ajtajára, aki sokszor szemkápráztató játékkal és gólokkal nyűgözte le a szurkolókat, sőt olykor az ellenfeleket is. De már ennyi idősen is profi, nem száll el magától, a világbajnokság pedig biztosan a javára fog válni:

„Egyik oldalról Meseországban érzem magamat, folyamatosan jobbnál jobb dolgok történnek velem, de 12 éve azért járok le mindennap az uszodába, hogy ezeket elérhessem. Az U20-as vb után úgy éreztem, reális esélyem lehet, mivel behívtak a keretbe, de ezek most hatalmas mérföldkövek. Élvezem minden egyes pillanatát, próbálok minél többet tanulni és annyi információt gyűjteni, amennyit csak tudok, mert 20 évesen a fejlődésem a legfontosabb” – mondta a BVSC tehetsége.

Hasonló cipőben jár Bányai Márk is, aki a második kapushelyért zajló, tumultuózus verseny győztese lett.

„Volt bennem egy olyan gondolat, hogy meg lehet csípni valamelyik világversenyt, mert nagyon jó szezonom van. Persze meglepett kicsit, hogy ott lehettem az Eb-n és most a vb-re is mehetek, de kisgyerekkorom óta készülök arra, hogy majd egyszer ezekkel a nagy játékosokkal egy világversenyen játszhatok” – magyarázta a szolnoki kapus, aki azt is hozzátette, hogy sokat javult a könyöke (amiben volt egy szalaghúzódása és egy mikroszakadása is), és bár még a passzoknál kicsit érzi, de ez nem fogja megakadályozni semmiben.

Kovács Péter 32 évesen debütált világversenyen januárban, és ez olyan jól sikerült, hogy egyből mehet a másodikra is. Nagy álma válik ezzel valóra, amit – bár meglepte – sosem engedett el.

„Az igaz, hogy az utóbbi három évben már kevésbé számítottam rá. Hat éve szerepeltem a válogatottban, de utána már, ahogy idősödik az ember és nem kap lehetőséget, eljön az az időszak, amikor már nem számít rá” – vallotta a center, aki számára csak részben lesz új a közeg, mert mindenkit ismer, persze nem ugyanannyira. Rendkívül élvezi a légkört, próbál csak arra koncentrálni, hogy a feladatát teljesítse és a lehető legjobb eredményt érjék el. De vajon mit szólnak ahhoz otthon, hogy egymás után a második hónapban is hosszabb ideig lesz távol?

„Nagyon örültek, ilyenkor azért a feleségemre hárul a legnagyobb feladat, aki otthon marad a gyermekünkkel, ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy engedélyt kaptam a világbajnokságra. Ez most persze vicc, az viszont nem, hogy mindenben támogat.”

A brutális versenynaptár révén Varga Zsolt is megtapasztalja ugyanezt:

„Nem könnyű ennyi időt távol lenni a családtól, gyerekektől. Az ő fejlődésükön lehet leginkább érezni ezeket a két, két és fél heteket, amik kimaradnak. Mondhatnám, hogy ez ezzel a munkával jár, de ettől még nem lesz könnyebb.”

A magyar csapat hétfőn kezdi meg szereplését a D-csoportban Románia ellen, majd jönnek az olaszok, végül a kazahok.

A csoportkör programja:

Február 5., hétfő: Románia–Magyarország 18:30
Február 7., szerda: Magyarország–Olaszország 18:30
Február 9., péntek: Kazahsztán–Magyarország 8:30

(az időpontok magyar idő szerint értendők)