„A kísérletezés lezárult, az alapok megvannak”

2018. május 03. 08:37

Bíró Attila a hazai világbajnokság után volt kénytelen elkezdeni a válogatott újjáépítését, ezért érhető, hogy hol jól, hol gyengébben muzsikált a csapat, s jelentősen ingadozott a formája. A szövetségi kapitánnyal igyekeztünk megnézi, hol is tartunk azok után, hogy nem sikerült kivívni a Világliga Szuperdöntőjébe jutást.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Újratervezés?
Ugyan valóban azzal kalkuláltam, hogy kijutunk a Világliga Szuperdöntőjére, természetesen nem mehettem biztosra, azaz két programot állítottam össze. Most a másodikat kell elővenni.
Csalódott vagy emiatt?
Nem örülök, fogalmazzunk így… Nem örülök, mert ennek az újjáalakuló csapatnak kimondottan jó lett volna az Európa-bajnokság előtt még egy ilyen világverseny, éles tétmeccsek, de most már nincs mit tenni, tovább kell lépni.
Könnyű feladat?
Persze, hiszen nincs dráma, nem is lehet dráma, ebben a selejtezőben olyan közel volt egymáshoz a négy induló, hogy ez is benne volt a pakliban.
Mondhatjuk, hogy feláldoztuk ezt a selejtezőt a csapatépítés jegyében? Gondolok itt akár rögvest az első, hollandiai meccsre, amikor több meghatározó játékost itthon hagyva játszottunk, és kaptunk ki egyetlen góllal.
Úgy, hogy azzal a minden idők talán legfiatalabb, 21 éves átlagéletkorú csapattal is esélyünk volt nyerni! De igen, egyértelmű, sokat kísérleteztünk, sohasem titkoltuk, keressük azokat a játékosokat, akikre a jövőben a legmagasabb szinten érdemes számítani, akik nem csupán a jelen, hanem a jövő csapatában is helyet kaphatnak. A Világliga, de még az Európa Kupa is azt a célt szolgálta, hogy megkapja mindenki a lehetőséget, és valóban, ha minden meccset pusztán eredménycentrikus szemüvegen keresztül néztünk volna, aligha cserélgetünk ennyit a kereteken.
A két hazai, felejthetetlen hangulatú parti, a spanyolok és az oroszok legyőzése a fedettben arról árulkodtak, nincsenek bajok.
Valóban, azok nagyon jól sikerült mérkőzésen voltak, a közönség támogatását élvezve jól játszottunk. Tekintettel arra, hogy a győzelemnél jobban semmi sem építi a csapatot, ezek a találkozók kellő önbizalommal vértezték fel a lányokat. Mondom ezt úgy, hogy a folytatás már kevésbé sikerült jól.
A harmadik hazai összecsapás, a hollandok elleni a rémálom kategória?
A hangulat ott is pazar volt, a teljesítményünk viszont messze elmaradt a várttól. Gyorsan hozzáteszem, a sűrű versenynaptárnak hála fáradt, fásult volt a társaság, ez köszönt vissza a mérkőzésen. Tulajdonképpen ez lógott ki a sorból, a többi mérkőzésünkön végig szoros csatát játszottunk, ha itt-ott szerencsénk lett volna, akár Szentpéterváron, akár Utrechtben, pontot szerzünk, és most a kínai Szuperdöntőről beszélünk. De ilyen a sport, dolgozni kell tovább.

A világbajnokság után kezdődött az új csapat építése – hol tartunk? Ezekkel a mérkőzésekkel lezárult egy fejezet?
Abszolút. Mind a két sorozat hasznos tapasztalatokat adott, sok minden kiderült, talán mondhatom az, letettük az alapokat. Hogy hol tartunk, nehéz megmondani, ugyanakkor látni kell, eszméletlenül felgyorsult a női vízilabda, ehhez folyamatosan kell alkalmazkodni.
Képesek vagyunk ezt azonnal lereagálni?
Azoknak a játékosoknak, akiknek komoly szándékaik vannak, kötelező! Rontások becsúsznak, az nem probléma, nálam a legfontosabb, hogy elvi hiba ne történjen! Sajnos ezekből is láttam nem egyet, nem kettőt akár még a győztes meccseken is, nos, ilyet nem szeretnék a jövőben. A stábbal azon dolgozunk, hogy mindenki tudja a dolgát, mindenki maximálisan képben legyen a taktikával. Fizikumban, erő-állóképességben, gyorsaságban egyáltalán nincs probléma, hiszen a klubokban jó munkát végeznek, a válogatottban kapott szerepek azonban mindenkinél másak, ezt kottából kell tudnia minden olyan játékosnak, aki világversenyen akar szerepelni.
Sokat beszéltünk róla, hogy nálunk a hazai világbajnokság miatt egy évet csúszott a csapatépítés fázisa. Hogy állunk a hátrány ledolgozásában?
Messziről indulunk. Messziről, mert a görög, a spanyol, az olasz és az orosz válogatott már túl van ezen a fázison, voltaképpen a világbajnoki csapataikkal mennek tovább minden bizonnyal egészen az olimpiáig. Mindazonáltal ez a hátrány nem vészes, egy év alatt le lehet dolgozni, avagy reményeim szerint jövőre már teljesen másról beszélhetünk.
Például miről?
Mondjuk a Világliga megnyeréséről.
Ez cél?
Miután ezen a versenyen lehet majd először megszerezni a tokiói kvótát, különösen fontossá válik majd a következő szezonban a Világliga. Majd utána a világbajnokság, 2020-ban a hazai Európa-bajnokság, vagy az olimpiai selejtező. Négy lehetőség lesz a kvóta megszerzésére, mondani sem kell, már az elsőn ringbe szállunk a győzelemért.
Ha már szóba hoztad az olimpiát: miután Tokióban tizenegy fős keretek lesznek, ilyen szemmel nézed a csapatodat?
Úgy vagyok vele, hogy majd fájjon akkor a fejem emiatt… Viszont az egyértelmű, és sokszor beszélünk is róla, a modern vízilabdában megköveteli a játék a komplex tudást, az univerzitást. Igyekszünk minden játékost több poszton bevetni, mindenhol mozgatni őket, hogy kiderüljön, kik alkalmasak a legmagasabb szinten játszani.
Nevesítesz esetleg?

A régóta meghatározó szerepet betöltő játékosokat mindenki ismeri, mondjuk, Keszthelyi Rita kvalitásait aligha kell bemutatni bárkinek is a világon. Az elmúlt fél évben bevetett fiatalok közül többen is jó benyomást tettek rám, említhetem Vályi Vanda, Máté Zsuzsanna, Leimeter Dóra, Horváth Brigitta, Kövesdi Vivien vagy Kuna Szonja nevét, ám nem árt hangsúlyozni: még többet, sokkal többet várok tőlük, a klubban mutatott teljesítmény nem összekeverendő a válogatottban mutatott produkcióval. Szóval vannak még kiaknázatlan lehetőségeink. Centerposzton is pozitívak a benyomások, Parkes Rebecca és Gyöngyössy Anikó egyaránt jól oldotta meg feladatát, van bennük potenciál. A régi igazságot, a nagy öregek mondását említhetem: a válogatottban megokosodnak a játékosok. De ezen a téren is van hova fejlődnünk.
Ha érzékeltetésképpen azt állítom, az elmúlt esztendőt, a változást tökéletesen jelzi, hogy amíg a csapatba bekerült két fiatal, Gurisatti Gréta és Szilágyi Dorottya a világbajnokságon úgymond mellékszereplőként igyekezett csillogni, addig már főszerepet kell, hogy vállaljanak, egyetértesz?
Igen, valóban jól mutat rá a változásra. Bolonyai Flóra, Takács Orsolya, Kisteleki Dóra, Kisteleki Hanna, Tóth Ildikó, Czigány Dóra, hogy csak hat nevet említsek azok közül, akik éveken keresztül biztos tagjai voltak a válogatottnak, és akikre nem számíthatok. De volt kikkel letenni az említett alapokat. És a két „amerikai” játékosunk, a két „légiósunk, Antal Dóra és Illés Anna a szezonban még egyetlen másodpercet sem játszottak közöttünk. Tényleg olyanok ők, mintha a légiósaink lennének: minden nyár elején be kell építenünk őket a válogatottba, még akkor is, ha tapasztalt játékosokról van szó. Bízom benne, játékra kiéhezve érkeznek majd haza.
Az építkezés során milyen „épületet” álmodsz?

Egyértelműen olimpiai éremesélyesben. Olyanban, amely nem csak kijut az olimpiára, hanem ott az egyik favoritnak is tekinthető. Mint említettem, bízom abban, hogy a kialakult csapatunk egy év alatt is nagy fejlődésen megy majd keresztül.
Az idei Világligában már végeztünk, hogy is néz ki a B-verzió?
A játékosoknak a bajnoki rájátszás után lesz idejük pihenni kicsit, ami az elképesztően sűrű versenynaptár miatt rájuk fér. A nyáron két tornán veszünk részt: a hazai Vodafone-kupán június 27-29. között Egyesült Államok, Ausztrália és Japán, július 4-6. között Rotterdamban pedig Hollandia, Olaszország és újra az Egyesült Államok válogatottjával játszunk. Nyugodtan mondhatom, így is megmérkőzünk az elittel, szóval ezért sem tragédia, hogy nem utazunk Kínába.
Miként búcsúztál el a csapattól a szentpétervári utat követően?
Hogy május közepén Európa-bajnoki bő kerethirdetés, a belső WhatsApp-csoportunkban utána folytatjuk a kommunikációt. Mert a kísérletezés tényleg lezárult. Ami nem jelenti azt, hogy a keret mellett egy-két fiatal kereten kívül ne kapna majd meghívást a nyári felkészülésre. No, de erről majd később.

Világliga, nők, európai selejtező
1. forduló: 2017. november 21.:
Hollandia-Magyarország 7-6
2. forduló: 2017. december 19.: Magyarország-Spanyolország 10-9
3. forduló: 2018. január 29.: Magyarország-Oroszország 12-9
4. forduló: 2018. február 27.: Magyarország-Hollandia 5-10
5. forduló: 2018. március 27.: Spanyolország-Magyarország 12-12 – ötméteresekkel 3-1
6. forduló: 2018. május 1.: Oroszország-Magyarország 13-11

A végeredmény: 1. Spanyolország 11 pont (60-56), 2. Oroszország 9 pont (59-59), 3. Hollandia 9 pont (54-54), 4. Magyarország 7 pont (56-60)
Spanyolország, Oroszország és Hollandia jutott a Szuperdöntőbe.



Női OB I

DUE-Maarsk Graphics - UVSE

2018. máj. 05. 15:00

Női OB I

UVSE - DUE-Maarsk Graphics

2018. máj. 10. 18:00

Eger-Szolnok férfibajnoki, 2018.05.02. (Fotók: Fehér Anna)
FINA konferencia záró sajtótájékoztató, 2018.04.28. (Fotók: Madar Dávid)
Közreműködők, egyesületek
Bizottságok