… és akkor Bíró Attila intett. Intett, méghozzá Kasó Orsolyának. A táblán 5–1-es ausztrál vezetés állt, semmi sem akart összejönni, már-már gálázott az ellenfél. Említett csere nem feltétlen Gangl Edina nyakába varrható, hiszen Webster, majd Southern is olyan helyzetből lőhetett, ahonnan nem szabadott volna, arról nem beszélve, hogy blokkok sem nagyon állták útjukat, avagy az Európa-bajnokság legjobb kapusa többször volt kiszolgáltatott helyzetben – más kérdés, pont attól klasszis, szeretnénk klasszisnak hívni, hogy ilyen szituációkban is képes hátul megtolni a csapat szekerét. Zsenialitása ezúttal nem jelentkezett, amire a szövetségi kapitány is ráérzett, nem várt tovább, meghúzta azt, amit ebben az esetben meg kell húzni. Bízott abban, hogy a váltás egyúttal a meccs képében is változást eredményez, összerántja a falat, illetve talán az ausztráloknak is időbe telik, míg megszokják, másik, más stílusú kapus áll velük szemben. Hangsúlyozzuk, ez afféle kötelező, ugyanakkor sok edzőnél nem feltétlen meghúzott váltás – kapitányunk gondolkodás nélkül meghúzta. Meghúzta, hiszen nagyon nem álltunk jól. Kis túlzással már alig-alig volt veszíteni valónk.

… és akkor 6-nál utolértük őket! A felzárkózást a második negyed végén kezdtük, amikor is végre belőttük az első fórt. Ennek egy olyan ellenféllel szemben, mint az ausztrál, különös jelentősége van, hiszen hely nincs nagyon, muszáj a fórokkal gazdálkodni. Tóth Ildikó „hozta”, Czigány Dóra kíméletlenül kihasználta – ennyire egyszerű, írhatnám, hiszen a ceglédi születésű hölgy riói formája alapján ez kvázi alapvetés, ám természetesen látva a felettébb nagytestű, ennek ellenére gyorsan és jól mozgó ausztrál játékosokat, a kellemetlen stílusú riválist, bizony nehéz megtalálni a rést ellene. Megtaláltuk végre. S miután a végén centerben Tóth Ildikó (aki már az első negyedben is ötméterest brusztolt ki) akciógóllal további életet lehelt a társaságba, egyrészt nagyszünetre lőtávolságon belülre kerültünk (3–5), másrészt érezhetően az ellenfél magabiztosságára is negatív hatással volt. A nagyszünet után igyekezett is érvényesítet lélektani fölényét válogatottunk, Takács Orsolya is akcióból köszönt meg az egyre mélyebbre „küldött” Yanitsasnak, majd ugyan Southern kisvártatva képes volt válaszolni, a tűz mindent vitt. A tűz, amellyel pólóztak játékosaink. Érződött, elhiszik, hogy a kezdeti sokk után meglehet a parti. Mindez nem jelentette azt, hogy hiba nélkül fűzték a játékot (lásd gyorsan elkapkodott fórt Illés Annától), ugyanakkor a mentális erő ellensúlyozni látszott mindezt. Tóth Ildikó sokmozgásos centermunkájával nem tudtak mit kezdeni a bekkjeik, s miután az előző elrontott emberelőny után a kapitány inkább időt kért, sikerült higgadtan, okosan végigjátszani a megbeszélteket: Bujka Barbara nem a fánál, hanem középen állt, a balkeze pedig tudjuk, onnan is aranyat ért. Belőtte, naná, hogy belőtte. A gól ráadásul azért is hatott szívderítően, mert a kiállításnál Beadsworth harmadik személyi hibáját jegyezte, így Lincoln-Smith révén egy klasszikus centerre maradt az ellenfélnek, amely sérülés miatt alapból nélkülözte Bucklingot. Ha egy üzlet beindul, mondhattuk Keszthelyi Rita egyenlítő góljánál, amelynél meg azt kell kiemelni, milyen szépen és gyorsan ment végig az ellenakció, s a remek ütemben bemozgó csapatkapitány kezére mennyire ösztönös, zseniális mozdulattal varázsolta oda a labdát Illés Anna. Igen, az a játékos, aki előtt nem sokkal hibázott. Esete kiválóan példálózza, valóban mentálisan kiváló állapotban lévő játékosokról beszélünk. El ne feledjük: az egyenlítés természetesen említett hatékonyabb támadójáték mellett a védelem stabilabb lábakra helyezése, a váltás is a része volt. A tűz ugyanis értelemszerűen a saját kapunk közelében is égett, magasabban voltak a lányok, magasabban és jobb helyen a kezek, Szücs Gabriella, vagy éppen Garda Krisztina, Csabai Dóra tették oda kíméletlenül magukat, amelynek hála elkezdték szépen túlhelyezni a lövéseiket az ausztrálok, hiszen Kasó Orsolya minden kötelezőt megfogott. És annál is többet. Plusz remekül élt együtt a játékkal, kimozdulásai élményszámba mentek. S ki tapsolt neki leginkább a kispadról? Természetesen Gangl Edina. Ennyit a csapatszellemről.

… és akkor, milyen a sport, újra vizet nyeltünk… Megmagyarázhatatlan okokból újra az ellen kezébe került a parti. McGhie gólja a harmadik negyed végén még belefért volna (hogy miként maradt egyedül, elemzés kérdése), a jól ismert Knox átlövése azonban már az irtó fájó kategóriát hivatott jelezni. Eközben mi kontrafaultig (az elején is kaptunk rendesen, de aztán beállt egy normál ütemre az osztogatása), kapufáig, illetve védett lövésig jutottunk, megálltunk. Igen ám, de már hat percen belül voltunk, a 6–8-as állás kifejezetten félelmetesnek hatott. Azaz kimondhattuk azt, amit 0–3 és 1–5 után: ismét fel kell állni a padlóról, máskülönben oda az éremálmoknak…

… és akkor már otthonról is jöttek az ehhez hasonló üzenetek: „Inkább nem is veszek levegőt, annyira izgulok”. No, igen, érezhetően a csapat mellett állt az ország, minden fórumon jöttek a bíztató üzenetek, amelyek mintha a riói Olimpiai Uszodába is eljutottak volna. Bujka Barbara pazar megoldással válaszolt (befordult, ennyi), Kasó Orsolya védett, majd Keszthelyi Rita ugyan kapufáig jutott, de hátul négyen (!) ugrottak rá az aktuális centerre szerelni. Nem, nem és nem akart beletörődni a csapat abba, hogy a talán esélyesebbnek kikiáltott rivális örüljön!

… és akkor Antal Dóra, ez a bájos teremtés pillanatok alatt főszereplővé vált. Támadásban rossz megoldást választott, de nem szegte kedvét, hátul sallangmentes szereléssel szerezte vissza a labdát. S ha már visszaszerezte, a mezőnykiállítást kihasználva elöl újfent vállalkozott. Már lejárt a fór, ment tovább a labda, lőtt, és beakadt. Beakadt, mert be kellett akadnia. A tehetség mellett a bátorság, a hit, a mentális erő gólja volt ez. Így 2.59-cel a vége előtt visszahoztuk egálra a meccset. Újra. A legdöbbenetesebb az volt talán, hogy a jó játék helyett erőpólóval ijesztgettük az ausztrál együttest, saját fegyverével igyekeztük fölé kerekedni. Látva a tekinteteket, az ideiglenes centereik szenvedését, mondhatjuk, sikerült. Nemhiába volt két hétig az Egyesült Államokban a csapat, ahol tudatosan készült erre a forgatókönyvre, a kemény, valljuk be, kevésbé szép játékra. De szükség törvényt bont, a klasszikus magyar póló kevésbé ment, muszáj volt brusztolni. A vége persze maga volt a horror, főleg úgy, hogy időkéréses fórt hagytunk parlagon, ám hátul áttörhetetlen falunk hozta az ikszet. Csak hogy a dráma fokozódjon…

… és akkor a medence közepén Gangl Edina és Kasó Orsolya egymást erősítve diskurált, miközben Bíró Attila megbeszélte csapatával, kijelölte az öt büntetőlövőt. A feszültség tapintható volt, a tét hatalmas, de nem bénította a lányokat. Hogy Bujka Barbi belőtte az elsőt, papírforma, keresztlapos, hiába tudja talán minden kapus, védhetetlen. Kisteleki Hanna esete talán más. Más, mert ha a szívünkre tesszük a kezünket, elmondhatjuk, igyekezett, próbálkozott ugyan becsülettel, ám támadásban nem igazán ment neki. Talán maga alatt is volt, noha hátul ő is stabilat nyújtott, többek között blokkot is bemutatott. Hanem akkor Bíró Attila rátette a felelősséget. „Csuti!” – felettébb érdekes döntés volt. Afféle 19-re lapot történet. Mert ha bejön, nagyot nyerhetünk vele. A „ha nem”-et azért hagyjuk, mert bejött. Balkezesünk kíméletlen volt. Majd kiszakadt belőle valami. Ekkor csak remélni tudtuk, ami kiszakad, annak még hasznát vehetjük. Nem másutt, az olimpiai elődöntőben. Az orosz rulett 3–2-ig ment a maga rendezett medrében, mert „természetesen” Keszthelyi Rita is belőtte a magát. Webster és Southern után Knox azonban hibázott! Kasó Orsolya hosszú kezei miatt ismét egy túlhelyezett lövést láthattunk. A kapufa mentett, két lövésre voltunk az elődöntőtől. Czigány Dóra belőtte (naná!), majd a medencében lévő négy mezőnyjátékosunk Antal Dórit kezdte spannolni. Meg a kispad. Szinte senki sem törődött Goferssel, aki 4–3-ra alakíthatta a büntetőpárbajt, mert a szélsőnkben bíztuk. „Csak” azt kellett tennie, amit néhány hete a bajnoki döntőben már megtett. Akkor Kasó Orsolya vele szemben állt, most mögötte harminc méterre a saját kapunknál. Orsi imádkozott. És szinte mindenki. Dóri persze, hogy nem kegyelmezett. Belőtte, ahogy kell, ahogy illik, ahogy megálmodta a tudósító is.

… és kezdődhetett egy kisebbfajta ünneplés.

XXXI. Nyári Olimpiai játékok, Rio de Janeiro
Nők, negyeddöntő

AUSZTRÁLIA–MAGYARORSZÁG 8–8 (3–1, 2–2, 2–3, 1–2) – ötméteresekkel 3–5
Olimpiai Uszoda, vezette: Buch (spanyol), Putnikovics (szerb)

AUSZTRÁLIA: Yanitsas – Beadsworth, Gofers, Knox 1, Webster 2, McGhie 2, Arancin. Csere: Lincoln-Smith, Southern 3, Bishop, Zagame. Szövetségi kapitány: Greg McFadden

MAGYARORSZÁG: Gangl – Antal D. 1, Kisteleki H., Szűcs G., Keszthelyi 2, Bujka 2, Illés. Csere: Czigány 1, Takács O. 1, Garda, Tóth I. 1, Csabai, Kasó (kapus). Szövetségi kapitány: Bíró Attila

Gól – emberelőnyből: 2/4, ill. 3/9
Gól – ötméteresből: –, ill. 1/1

További negyeddöntő
Brazília–Egyesült Államok 3–13 (0–5, 0–3, 0–5, 3–0)
Oroszország–Spanyolország 12–10 (2–3, 3–2, 5–3, 2–2)
Olaszország–Kína 12–7 (1–1, 3–1, 4–2, 4–3)

TOVÁBBI MENETREND (magyar idő szerint)

ELŐDÖNTŐ
augusztus 17. (szerda)
17.20: Oroszország–Olaszország
21.30: MAGYARORSZÁG–Egyesült Államok

AZ 5–8. HELYÉRT
16.00: Ausztrália–Brazília
20.10: Spanyolország–Kína

További eredmények, a teljes program: itt

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)