A vízilabdához közülünk minden bizonnyal leginkább értő, legtöbb meccset látó szakavatott kolléga a meccs után plasztikusan tette fel a kérdést: „Vajon milyen érzés volt a srácoknak visszatérni a játszótérre?”

Félreértés ne essék, mindez még véletlenül sem Japán lebecsüléséről, sokkal inkább a felek félelmetesen kidomborodó tudásbeli különbségére utal, valamint arra, hogy az előző három parti után válogatottunknak nem kellett megfeszülnie, klasszikus módon élvezhette a vízilabdát.

Már amennyire ebben a szélsőséges, hideg, szeles, esős időben lehet. Arról nem beszélve, hogy a zöld víz (brrr) magas klórtartalma kimondottan zavarja a játékosok szemét. Nem véletlen, hogy az egész férfimezőny örül, hogy pénteken kell utoljára a Maria Lenk uszodában játszani, és utána költözik a torna a központi nagy létesítményben, ahol többek között Hosszú Katinka brillírozik.

Na, de visszatérve a japánok elleni találkozóhoz: csapatunk bekezdett, gyorsan tudatosította ellenfelében, nem számíthat arra, mint a görögök ellen, amikor is a harmadik negyedig nekik állt a zászló. A gyorsaság, a dinamizmus, de leginkább a fizikai erőfölény rögvest az első negyedben szakadéknyi különbséget eredményezett, Kis Gábort a kistestű japánok képtelenek voltak tartani, de a sorozatban három gólt jegyző Manhercz Krisztián lendülete is sokkolta őket. Nagyszünetre végképp eldöntötte csapatunk a találkozót, a 11–3-as vezetés után tényleg csak az volt a kérdés, mennyi lesz közte, mennyit akarunk közé tenni.

Hárai Balázs pihentetése miatt ezúttal jóval többet volt vízben Kis Gábor, látszik ez a gólok számából is (5), amúgy leginkább az emberhátrányos védekezést gyakorolhatta a társaság. Lehozta 3/9-cel, Nagy Viktor magabiztosan védett, avagy erre sem lehetett panasz, még ha értelemszerűen egyszer-egyszer becsúsztak hibák, amelyeket sebtiben igyekeztek megbeszélni a játékosok. Volt rá idő.

Jellemző, egyúttal mindent elárul a játék képéről, hogy az ellenfél (amelyben leginkább az egyik ex-Honvédos Koji Takei produkált néha a magyar szorításban modern vízilabdára emlékeztető jelenetet) mindösszesen három személyi hibát gyűjtött be, avagy 14 akciógólt jegyezhettünk fel a mieinknél.

Máskülönben természetesen a helyén kell kezelni a győzelmet, megtette a csapat, amit meg kellett tennie, győzelem is áll már a neve mellett, készülhet a vasárnapi, brazilok elleni megméretésre. Kell-e mondani, élességében, harcosságában, egyáltalán minden szegmensében más csata várható.


XXXI. Nyári Olimpiai játékok, Rio de Janeiro
Férfiak, 4. forduló

Magyarország–Japán 17–7 (5–1, 6–2, 2–2, 4–2)
Maria Lenk uszoda, vezette: Ivanovszki (montenegrói), Rezvani (iráni)


MAGYARORSZÁG: Nagy V. – Vámos 1, Erdélyi, Szivós 1, Varga Dénes 3, Varga Dániel 1, Kis G. 5. Csere: Zalánki, Manhercz 4, Hosnyánszky 1, Decker Á. 1, Hárai. Szövetségi kapitány: Benedek Tibor

JAPÁN: Tanamura – Arai 1, Siga, Iida, Simizu 1, Takei 3, Okava 1. Csere: Adacsi, Janasze, Kadono 1, Jaszuda, Hazui, Fukusima. Szövetségi kapitány: Yoyi Omoto

Gól – emberelőnyből: 2/2, ill. 3/9
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –

További eredmények, a teljes program: itt

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)