Az első három és fél perc komoly le-felúszkálást hozott, a spanyolok kinti lövésekkel próbálkoztak, mondjuk úgy, egyre közelebb kerülve, és végül Munarriz bitangul eltalálta kintről – a labda a lécről vágódott a vonal mögé. Mi főként a centert kerestük, relatíve szerény eredménnyel, Német Toni egyszer tudott szabadulni, akkor védett a kapus, majd öt perc után jött egy fór, de akkor is odaért Aguirre, egyébként pedig a spanyolok vibráló védekezése dominált. Azért nálunk is működött a hátsó alakzat, túl sokszor nem kerültek helyzetbe Lévai Márton előtt – ő is védett vagy szerelt párszor –, úgyhogy a nyitó nyolc perc egyetlen gólt termett (1-0). 

A szünetben Varga Zsolt a támadásszövés kapcsán a labdafelhozatalt emelte ki – elég eredményesen zavartak a hispánok rögtön a megindulás fázisában (ezt az olaszoktól tanulták el) –, hogy ezt oldjuk meg jobban, egyébként, mint mondta, „a többi rendben volt”, csak arra kell ügyelni, hogy „Munarriz és Granados ne lövöldözzön”. 

Mondjuk úgy, hullhatott volna termőbb talajra is a mondandó: az első, kapufával zárult spanyol támadás után a zavaró ember miatt 14-nél jutott fel a labda, nem is lett semmi az egészből, majd jött egy újabb Munarriz-bomba – egy jó blokk után került vissza hozzájuk a labda –, amivel 2-0 lett. Aztán megint egy veszélymentes próbálkozást egy újabb kétlövéses hispán akció követett, Lévai védett, ám a sarokobást követően leestünk a centerről, és az azonnali feladást Tahull simán betette. Úgy volt 3-0, hogy még nem játszottak fórban... 

Mi aztán kaptunk egyet a kapunk előtt, felértünk vele, s bár a megjátszás megint nem sikerült túl tisztára, Angyal Dániel végül a vízről, a falból valahogy besúvasztotta laposan – csaknem 11 és fél perc után végre meglett az első. Ám az öröm nem tartott sokáig, mert Sanahuja is eltalálta a sarkot kintről – utána viszont kibekkeltünk egy hátrányt, majd valahára Jansik Szilárd (újfent az idő szorításában) zúgatott egy egészségeset hétről, azaz meglett az első akciógól is. Sőt, aztán egy szép centerszerelést követően sikerült újból felállni és gólig vinni egy olyan emberelőnyt, amit a kapunk előtt kaptunk, Angyal paskolta be a hátsó feladást (4-3). Hamarosan a hispánok hat a négy ellen jöhettek, és ezt nem rontották el 50 másodperccel a duda előtt, nálunk viszont Manhercz nem a legjobb helyről, a legélesebb szögből vállalta el a szünet előtti utolsó fórunk befejezését, Aguirre simán odaért rá, azaz féltávnál kettővel ment a világbajnok (5-3). 

A harmadik sem indult jól: két lövésünk sem ült az első akcióból, a másodikban meg nem jött be a rizikózás, bár tiszta fordulás lehetett volna, de Cabanas labdája a hálóban kötött ki. Eztán ugyan sikerült lejuttatni a szélre a labdát Angyalnak, Aguirre azonban újfent védett, majd Varga Dénes labdaszerzését (amiből fór lett), Jansik került tiszta helyzetbe, de ő sem tudta átverni a kapust, a spanyolok fórja viszont megint működött, Mallarach fejezte be a balkezes oldalról, azaz nagyon nem álltunk jól (7-3). Később sem: a következő előnyünket Német kapkodta el – kiszorítva próbálkozott a falból, de blokkolták –, úgyhogy amikor újfent fórozhattunk, azt már időkérés után tettük. Bár a kapásszélt védte a kapus, a szöglet után Zalánki gyönyörűen játszotta meg Feketét. Hamarosan sikerült szépen kinyírni egy hátrányt, Augirrét azonban nem tudtuk meglepni kintről újfent, Larumbe pattintása ugyanakkor beakadt – ez volt az ötödik hispán akciógól a külső ívről, nem csoda, hogy egyértelműen kézben tartották a meccset. És aztán már az sem ment, ami máskor igen, Zalánki visszahúzott labdáját stoppolta le a spanyol előnyben, amiből igazából először tudtak elmenni kontrában, és Sanahuja nem kegyelmezett – így lett közte három helyett öt, és semmi esély nem maradt a zárórészre. 

A kapus-statisztikák beszédesek voltak (13/17 – 6/15), ám ez elsősorban a védelmek minőségét mutatta, mert Lévainak ezúttal nemigen akadt segítsége, Aguirre viszont több bravúrral járult hozzá a komolyabb különbség kialakulásához. Varga Zsolt is jóval keményebb hangon beszélt a csapattal, elsősorban azt nehezményezve, hogy védekezés közben is támadni akarnak a játékosok, holott az mindennél fontosabb. „Nem megy a lövés? Nem baj, majd menni fog. De akkor is, előbb a védekezés, struktúra, tegnap kaptál négy gólt, játszottál egy baromi jó meccset. Nekem ne fordulgassál le. A védekezés az első.” 

Valamivel jobban is nézett ki a negyedik rész első fele, Vámos varrt be egy centerből kapott ötöst, aztán jött egy blokk, Zalánkinak azonban nem ment annyira, megint rányúlt a kapus a fórból érkező labdájára. Hátul viszont ő nyúlt le egy keresztpasszt, miután sikerült szétmozogni egy hátrányt, aztán Vámos zúdított be egy szabaddobást, 4:27-tel a vége előtt visszanyomakodtunk mínusz háromig. Kisvártatva a duda vetett véget a hispán akciónak, Manhercz meglógott, s miután elfelejtettek kimenni rá, ezúttal nem adott esélyt Augirrének, még akár reménykedhettünk is (2:51 és 9-7). Sajnos, csak 25 másodpercig, az M-zónás kockáztatás vége az lett, hogy megint Munarriz lőhetett, és a labdája valahogy eljutott a hálóig, majd egy kontrafault pontot tett a meccs végére két perccel a duda előtt. Egy újabb jó védekezést követően Nagy Ádám minden mindegy alapon engedte el a labdát hétről, amiből botrányosan nagy gól lett – egyszersmind nagyjából bemutatva, hogyan is kellett volna csinálni korábban, kár, hogy csupán egy perc maradt. Aztán a spanyolok még dudánál lőttek egyet bemozgásból, amit videózás után is elvettek, mindazonáltal jelképes volt, hogy az utolsó, 13 másodpercnyire szűkült fórunkban Aguirre kétszer is védeni tudott – az ő 15 hárítása volt a kulcs (15/23, 8/18), nem véletlen, hogy ő kapta az MVP-nek járó kis trófeát. 

Azaz Los Angelesben eddig ugyanaz történik nagyjából, mint egy héttel korábban a lányoknál: győzelem a görögök ellen a negyeddöntőben, utána azonban a spanyolokkal nem bírtunk – mondjuk ott a bronzmeccsen történt valami hasonló. Itt a harmadik helyet még meg lehet szerezni (később derül ki, hogy a fiúk is játszanak az Egyesült Államokkal, vagy az olaszok jönnek). A kezdés ugyanaz: magyar idő szerint hétfő éjjel 2 óra. 

Férfi Világkupa, Szuperdöntő 
Elődöntő
Spanyolország–Magyarország 10-8 (1-0, 4-3, 4-1, 1-4) 
Gólok: Munarriz 3, Sanahuja, Tahull 2-2, Larumbe, Cabanas, Mallarach, ill. Vámos, Angyal 2-2, Jansik, Fekete, Manhercz, Nagy 

Az 5-8. helyért 
Görögország–Németország 19-6, Románia–Szerbia 17-14 (!)