Bár az utóbbi években sikeresen megszabadult női válogatottunk a korábbi korszakok kínzó negyedik helyeitől (2021: Eb. és olimpiai bronz, 2022: vb- és Világliga-ezüst), azért most Los Angelesben végül újra jött egy elveszített elődöntő-bronzmeccs kombó, utóbbit ráadásul újfent a spanyolok ellen, akiket ki-ki meccsen továbbra sem tudunk legyőzni. Node senkit sem fog ez érdekelni, ha egy hónap múlva a világbajnokságon tizeniksz év után végre megoldjuk ezt a feladványt is. 

Vasárnap speciel úgy sikerült kikapni tőlük, ahogy eddig még nem: lőttünk 15 gólt – és mégis. Avagy a magyar válogatott alighanem kaphat valami különdíjat, elvégre ez volt a második meccsünk három nap alatt, amelyen 33 gól esett, más kérdés, hogy a közönségszórakoztatás versus feszes védekezés témakörben a szakmai stáb nyilván utóbbit preferálná. 

Ez viszont ma sehogysem működött, ahogy Bíró Attila is rámutatott, ötöt blokkoltunk az utolsó negyedben, az első háromban – egyet sem. Nem véletlen, hogy addig a spanyolok elhúztak 15-11-re, nem sok esélyt hagyva a felzárkózásra. 

Egyébként úgy a harmadik rész elejéig még nagyjából egálban voltunk, bár azok után, hogy a spanyolok megugrottak 4-1-re, üldözéses versenyre kényszerültünk, amelyben akadtak kifejezetten biztató periódusok, mint például amikor 5-2-ről visszajöttünk 5-5-ig, ráadásul úgy, hogy három emberelőnyt értékesítettünk szép sorjában. Sajnos, a második rész közepén 6-6 után jött egy újabb blackout, amikor majd’ három és fél percig nem sikerült újabb gólt szerezni, miközben kaptunk hármat. A negyed őrült hajrájában azonban visszakapaszkodtunk, más kérdés, hogy az utolsó hetven másodpercben négy gól esett, kettő itt, kettő ott, így hiába lőttünk kettőt 23 másodperc alatt, 0:04-gyel a vége előtt Maica Garcia csak bepasszírozott még egyet fórból, így a nagyszünetben – egy 6-6-os második negyed után... – 11-9-cel mentek a hispánok. 

Biztatóan indult a harmadik periódus, kibekkelt hátránnyal és Keszthelyi Rita előnygóljával, ám aztán jött hat rémes perc, melynek során elment a hajó. A spanyolok összehoztak egy 4-0-ás szériát ezalatt, míg nekünk semmi sem működött, így a végén hiába lőtt szép gólt Garda Kriszta egy fórból időkérés után, majd sikerült levadászni Garcia lövését fórban, mínusz négyről indult a zárórész, azaz nem sok esélyünk maradt. 

Még talán lehetett volna egy fordult a meccsben, elvégre Keszthelyi ismét előnygóllal rúgta be a negyedet, aztán kaptunk még egyet, ám Gurisatti Gréta a kapufát trafálta telibe, 40 másodperc múlva pedig a spanyolok kihasználták a fórjukat, így 15-13 helyett 16-12 lett, így a hátralévő idő nép felelgetőse már csak a gólfesztivál részre erősített rá. A görögök elleni 20-13 után tehát lett még egy 33 gólos meccsünk, ugyanakkor egyértelmű, hogy Bíró Attila szívesen lemondott volna a szórakoztató faktorról. 

Most még ez belefért, hiszen a Vk harmadik-negyed hely sokat nem tesz hozzá egyik csapat életéhez sem, annál komolyabb „vérzivatar” várható a világbajnokságon, elvégre a negyeddöntőben jó eséllyel találkozhatunk újra a spanyolokkal – netán a hollandokkal, akik 3-8-ról visszajőve kőkeményen megszorongatták a házigazdákat a fináléban, de végül az amerikaiak begyűjtötték az ezredik aranyérmüket is. 

Világliga Szuperdöntő, Los Angeles 
Bronzmérkőzés 
Spanyolország–Magyarország 18-15 (5-3, 6-6, 4-2, 3-4) 
Gólok: Espar 5, Leiton 3, Garcia, Pena, Forca, Ortiz 2-2, A. Ruiz, E. Ruiz, ill. Garda 6, Hajdú 3-3, Gurisatti, Rybanska, Faragó 

Döntő 
Egyesült Államok–Hollandia 12-11