Fergetegesen kezdett válogatottunk, az első négy támadása egyaránt góllal zárult, igaz, a táblán csak 0-3 állt, miután Garda Krisztina két távoli bombája után belefújtak Rybanska Natasa centergóljába. Aztán viszont Szilágyi Dorottya elsőrangú ejtésével már hárommal mentünk, miután előtte sikerült blokkolni hátrányban.

A következő kiállítást már nem úsztuk meg, a balkezesüket relatíve közel engedtük, és ő nem hibázott – viszont szinte azonnal jött a válasz, szép járatás után Faragó Kamilla rosszkéz hátulról lőtte a negyedik akciógólunkat. Másodjára aztán egy újabb blokk „végzett” a balkezes befejezőember labdájával, a mi első – és a nyitónegyedben egyetlen – fórunk viszont kimaradt, miután a léc mentett. Hamarosan érkezett Magyari Alda első védése, aztán a negyedik hátrányt is szépen oldottuk meg, tökéletes ütemben zuhantak a védőink a falban megjátszott emberre.

Egy-egy elrontott támadás után Szilágyi úszott meg – és ezt nem úszhatták meg; utána viszont Dorka ellen ítéltek ötméterest, amit a kapufa mentett, viszont a kipattanó a kanadaié lett, akire Garda ugrott rá, ezért is ötös járt, a változatosság kedvéért ezt meg a másik kapufára bombázta a hazaiak pólósa... Kriszta aztán megmutatta, hogyan kell egyből egyet belőni, miután Mahieu Geraldine remekül forgatott centerben (1-6). Nem sokkal később az újvárosi kiválóság újabb rakétát küldött a hálóba, ez volt a harmadik akciógólja hét méter környékéről.

Mindeközben hátul remekül dolgozott a védelem, elsőrangúan takarítottak a lányok a centerek környékén, illetve hát a kanadaiak lövései sem képviselték azt a minőséget, mint amit a mi játékosainktól láthattunk – például Faragótól, aki egy remekül helyezett lövéssel tette zavarbaejtővé (1-8) a különbséget (Montrealban ezzel a névvel egyébként is illik hasonló megoldásokat választani). Olyannyira, hogy a kanadai kapitány még a nagyszünet előtt időt kért, és így tudtak lőni még egyet, hogy kiegyensúlyozott legyen a meccs első két negyede, legalábbis számszakilag (kétszer 1-4).

Sajnos, a streamben a nagyobb szünet előbb kezdődött, de Szilágyi Dorka könnyed előnykihasználását már láthattuk, később pedig egy szép hazai átlövést, majd egy bántóan rossz passzból induló és szintén góllal végződő kontrát is. Ez mutatta, elöl kissé pontatlanabbá vált a támadójátékunk, elmaradtak a hatékony lövések – mindazonáltal hátul a két gyors akciógól után rendeztük a sorokat, a második félidőre beállt Neszmély Boglárka is védett néhány mutatósat, plusz egy újabb hátrányt szereltünk le simán. A negyedből hátralévő 15 másodpercre Bíró Attila időt kért, és Szilágyi elsőrangú bombával jelezte, hogy a kanadaiak kissé fura zónájának szervezettségén még van mit csiszolni (4-10).

Kissé szétszórtan indult a zárórész, előbb egy fórt (blokk), majd egy ötöst hagytunk ki (kapufa), aztán Garda bombáját is a fa mentette (a kapus csak nézte). Végül egy kontrajellegű támadásból Gurisatti Gréta talált be három és fél perc után, a hazaiaknak viszont nagyon nem ment – egy előnnyé változott lefordulást sem tudtak gólig vinni. A következőre időkérés után kanyarodtak rá, amit grundjellegű jelenetek után tudtak végül belőni – Neszmély remek védése után kétszer tudták még valahogy rápaskolni a labdát, és az harmadszorra bement. Aztán két újabb pontatlan centerbejátszásunkat követően találtak be, előbb egy lefordulásból, majd centerből, így hármat lőttek egymás után, bár ez csupán az összképen javított (7-11). Garda Kriszta viszont állított az irányzékon, így meglett az ötödik gólja is, majd a hatodik is, miután az időkérés után megjátszott emberfórt is bezúdította. Szép keretbe foglalta a meccset – bombagólok az első és az utolsó két támadásból –, csapatunk pedig az olaszok elleni két győzelem után újabb fölényes sikert aratott a pénteken, Long Beach-en kezdődő Világkupa Szuperdöntő előtt.

Bíró Attila szövetségi kapitány
„Picit komolyabb ellenállásra számítottam, bár a kanadaiak talán a mi nyomásunkra nem tudtak úgy kibontakozni – az edzőmeccsek eddig szorosabbak voltak, a legelső például döntetlen lett, igaz, azt azonnal a megérkezés után játszottuk, nyitottban, zuhogó esőben. Ez a mai más volt, felemelő is, hiszen kultikus helyen, abban a fedett uszodában, abban a medencében vívtuk ezt a mérkőzést, ahol 1976-ban Faragó Tonóék olimpiai bajnokok lettek. Ráadásul az egésznek külön bájt adott, hogy metróval jöttünk ki, szerintem magyar válogatott még az életben nem érkezett így mérkőzésre.
A cél az volt, hogy a világbajnokságra alakítsunk ki egy olyan tekintélyt a kanadaiakkal szemben, hogy az első csoportmeccsünkön se okozhassanak gondot, és remélem, hogy ha nem is ennyivel, de ott is nyerni fogunk.
Az eredmény egyébként csalóka, mert többen a valós tudásuk alatt játszottak – igaz, hozzá kell tennem, hogy egy nappal korábban még brutális kondit nyomtunk. Én ezt nem igazán szoktam emlegetni, sőt, de azért most ennyit illik elmondanom, mert nagyon érződött, hogy az a két-három játékos, aki lazább vállal tudott beleállni a lövésekbe, mint Garda Kriszta vagy Szilágyi Dorka, az tudta vinni a csapatot, a többiek azért eléggé iparos munkát végeztek, annyira be voltak még savasodva. Szerdán indulunk tovább a Világkupára, arra lesz némi könnyítés – annyi biztosan, ami ennek a meccsnek a tétje volt: a győzelem miatt ugyanis a holnap reggeli kondit elengedem.”

Felkészülési mérkőzés, Montreal
Kanada–Magyarország 7-13 (1-4, 1-4, 2-2, 3-3)
Gólszerzőink: Garda 6, Szilágyi 4, Faragó 2, Gurisatti