„Hadd kezdjem azzal, hogy borzasztóan büszke vagyok a srácokra. Elképesztő, amit mutatnak védekezésben és csapatjátékban. Jól alakult a mérkőzés eleje, fegyelmezetten és tudatosan játszva jelentős különbséget építettünk ki, aztán sajnos jött az a négyperces kiállítás – ennek nem kellett volna megtörténnie 6-2-nél, mert majdnem fordulóponttá vált. Kisebb fegyelmezetlenségnek nevezném, mert senki sem volt ártatlan az adott szituációban – de ezt hagyjuk, az egészből az a tanulság, hogy előre megbeszéltük: ez a meccs csak akkor lehet szoros, ha sámlit adunk az amerikaiak alá. Én kihagyott ziccerekre, könnyelműségekre gondoltam – ehelyett jött ez. És emiatt a lendületünk nem is kicsit, hanem nagyon megtört. Másfél negyed alatt lőttünk hat gólt, aztán jó egy negyeden át egyet, ezért is lett a mérkőzés ennyire nyögvenyelős. Mégis megnyertük, mert átvészeltük a legnehezebb időszakot is, óriási szívvel, fantasztikus lábbal és csodálatos csapatjátékkal. Azért persze Tátrai Dávidot és Vigvári Vincét mindenképp ki kell emelni – ma ők remekeltek, de ettől ilyen a csapatunk: mindig van két-három ember, akik elöl is meg tudja rántani a szekeret és képes ilyen klasszis teljesítményt nyújtani.”

A szerbek elleni döntő kapcsán a szakvezető közölte: „Ez a döntő, most pihenünk kicsit, aztán nekimegyünk. Fáradtságról már szó sem lehet ebben a fázisban, a fejeknek kell tisztának lenniük, mert ahhoz kétség sem férhet, hogy az összes erejét bele fogja adni mindenki. Talán mondhatom, végül is az, ahogy az elődöntő alakult, még jobban fel is készített minket arra a harcra, ami a fináléban vár ránk. Magyarország–Szerbia – egy világbajnokságnak ezzel a meccsel kell véget érnie.”