##IMG20738##A sportban, ahogy az életben is másodiknak lenni az egyik leghálátlanabb dolog: a győztesre mindenki emlékszik, az ezüstérmesre alig páran. Evidens, hogy a nagy csatában alulmaradó UVSE játékosok sem voltak boldogok. No persze edzőjük, Vincze Balázs sem repesett az örömtől, ám perspektivikusan is tudja értékelni az eseményeket.

– Maximálisan hittünk benne, hogy képesek leszünk megszerezni az aranyérmet, ezért is volt fájó mindannyiunk számára a csalódást keltő második hely. Ugyanakkor szégyenkezni nincs okuk a srácoknak, mindent megtettek a siker érdekében, de azon a napon a Fradi, ha csak nüanszokkal is, de jobb volt nálunk, ezúton is gratulálok nekik.

– A felnőttcsapat mellett párhuzamosan te edzed az ifiket is. Mekkora a merítési lehetőséged és mennyi tehetséget vélsz felfedezni a kezed alatt formálódók közül?
– A Covid miatt, illetve, hogy egyre több sportágban tudják, akarják kipróbálni magukat a fiatalok, kisebb, mint volt. Ennek ellenére továbbra is sok a tehetséges utánpótláskorú játékos. Ők – bizonyos szempontból – különleges helyzetben vannak, az is előfordul, hogy a legügyesebbek az ifjúsági korosztályban sem maradnak végig. Így volt ez például tavaly, amikor Molnár Erik és Vigvári Vince igazolt el ifiként, és az idén már egymás ellen játszottak a felnőtt bajnoki döntőben. Ha ők nem mennek el, akkor az is biztos, hogy nem a negyedik helyen zárjuk az ifibajnokságot… Mi viszont azért nevelünk játékosokat, hogy az élvonalbeli csapatoknál tudjanak tovább fejlődni és legyenek a magyar vízilabdasport meghatározó alakjai. Ez pedig egy magamfajta edzőnek még nagyobb öröm, mint hogy sikerül mondjuk ifibajnoki címet nyerni. A legboldogabb akkor leszek, ha mondjuk a párizsi és/vagy a Los Angeles-i olimpián a tehetségeink meghatározó tagjai lesznek, lehetnek a magyar válogatottnak.

– Te nem csak edző vagy akkor, amikor utánpótlás korú fiatalokkal dolgozol, hanem kicsit szülő, nevelő, pedagógus is egyben. Mekkora szerepet tulajdonítasz annak, hogy – túl a szakmán, a sporton, – ezekből a gyerekekből komoly, jó gondolkodású felnőtteket, jó embereket nevelj, faragj?
– Alapvetés, hogy ez is az egyik meghatározó cél, hiszen nem lesz mindenkiből élvonalbeli vízilabdázó. Talán ennél is fontosabb, hogy akiknek nem lesz sportkarrierjük, azok is tanuljanak meg közösségben élni, gondolkodni, és értékes emberekké váljanak. Tanuljanak meg fókuszálni, rendszerben gondolkodni, szeressék a sportot, tudatosan törekedjenek az egészséges életmódra, és erre neveljék, tanítsák majdan saját gyerekeiket is. Fiatalembereket nevelni, megtartani azon az úton, amelyen haladva értékes emberek tudnak lenni, hatalmas felelősség, ugyanakkor fantasztikus dolog is.

– Egy kérdés erejéig vonatkoztassunk el az UVSE-től: a szövetségi Tehetséggondozó Program vezetőjeként hogy látod, miként értékeled a mai magyar vízilabda utánpótlás helyzetét – reménykedhetünk?
– A korosztályos nemzetközi versenyeken az elmúlt években kimagasló eredményeket értünk el leány és fiú vonalon is, ez feltétlenül bizakodásra ad okot. Ugyanakkor óriási ugrás van az ifjúsági és a felnőtt bajnokságok között, nekünk, utánpótlásedzőknek közösen arra kell törekednünk, hogy ez az ugrás minél kisebb legyen, hiszen ez azt jelenti, azt jelentheti, hogy sokkal könnyebben veszik fel a ritmust, sokkal előbb tudnak akklimatizálódni. Ráadásul a regnáló szövetségi kapitány, Varga Zsolt már elindított egy fiatalítási programot, amelynek részeként néhányan már a spliti Európa-bajnokságon megmérethették magukat, ez pedig hatalmas lökést adhat a többieknek, hiszen látják, tapasztalják, hogy itt a lehetőség megmutatni magukat. A lehetőség tehát adott, rajtuk múlik, hogy tudnak-e élni vele. Mi azért vagyunk, azért dolgozunk, hogy eddig a pontig a lehető legjobb tudásunk szerint felkészítsük és elkísérjük őket.