„21 évet vártunk rá” – „Nyerjétek meg nekünk!” – ez a két molinó feszült a lelátón, miközben a Vasas játékosai végigvonultak a dugig telt Komjádi medencepartján. A bemutatás előtt mindenesetre a kivetítőn felidézték a dicsőséges zágrábi KEK-visszavágót 2002-ből, a Vasas utolsó európai kupadiadalát, majd köszöntötték az akkori csapat tagjait, akik csaknem teljes létszámban tisztelték meg a meccset, Steinmetz Ádám például Vasas-szerelésben feszítve üdvözölte a tábor tagjait.

Mondjuk úgy, egyvalami ronthatta el az amúgy kiváló hangulatot: a Savona együttese, amely nyilván nem party-kelléknek érkezett Budapestre, hanem hogy bravúrral, a hazai 8-8 után hódítsák el a trófeát, történetük során negyedszer, egyszersmind utolérve a Bresciát a versenysorozat örökranglistáján.

Egy-egy blokkolt lövés után Sava Randelovic szerezte meg a vezetést fórból, Drasko Brguljan eszményi passzából. Ugyanezt aztán megcsinálták az olaszok is, náluk Nicolo Rocchi fejezte be a falból, bár Branislav Mitrovic bele tudott kapni a labdába. A vendégek amúgy ott folytatták, ahol két hete abbahagyták, az aprításnak egy „másfeles” fór lett a vége, Brguljan pedig ezúttal Gábor Lőrinccel dobatott gólt. Majd jött még egy, megint a falból, kihasználva a vendégek örökös kirongyolását, 3/3-mal indult tehát a meccs.

A következő savonai fór elszállt, aztán Sedlmayer kintről bombázta be a negyedik fórt (nem nagyon volt esély akciógólokra, annyira agresszíven tolták a taljánok, de annyi baj legyen). Aztán Bátori blokkolt hátrányban óriásit, átellenben jellemző módon még akkor is fejre mentek, amikor 0.4 volt a támadóidőből, azaz teljesen feleslegesen arcoskodtak – a bírók habozás nélkül adták az újabb fórt, és Randelovic bezúzta a falból ötödjére is. Elképesztő nyitány, százszázalékon állt a Vasas előnyben, vezetett 5-1-re, így 51 másodperccel a negyed vége előtt Angelini mester gyorsan időt kért. Egy előny összejött, több nem, Bogdan Durdic labdáját kihullámozta a gólvonalról Fortuna istenasszony.

Cserébe Brguljan labdája is kivágódott a kapufáról a második negyed első fórjában, hogy azért picit romoljon az átlag. Ideiglenes trendről volt szó csupán, Randelovic ugyanis beverte a következőt – aztán sajnos a talján válogatott második centere, Lorenzo Bruni adott némi ízelítőt abból, milyen az, amikor vízilabdáznak: paradés csavarjából jött a meccs első akciógólja. Átellenben viszont továbbra is működött az előnymegjátszás: ezúttal Konarik bombájával nem tudott mit kezdeni Nicosia, azaz a Vasas tartotta tekintélyes előnyét (7-2).

Az úthenger pedig zakatolt tovább, Gábor Lőrinc ezúttal Bátoritól kapott kihagyhatatlan keresztpasszt a fánál (fórból, de a savonaiakat tényleg nem érdekelte, hányszor játszanak hátrányban). Bruni bökött közbe, ezúttal ő tolt egyet a fától, bár ketten lógtak a nyakán, majd egy véleményes fórból Campopiano lőtt egyet, bár már épp visszaért rá a védő. Itt döccent meg először a Vasas, egyrészt két gólt kapott egymás után, másrészt nem tudtak fórokat kibrusztolni, ám 8-4-nél közelebb így sem tudtak kapaszkodni a riválisok.

A szünet után visszatérve máris visszaugrottunk a rendes mederbe, Brguljan évezredes rutinjával az utolsó utáni pillanatig várt, de még épp a duda előtt tette be a labdát a jól megszokott helyéről, rosszkéz szélről, majd Erdélyi Balázs bombázott egy egészségeset öt a négyben, nyolcvan másodperc alatt visszaállítva a hatgólos különbséget (10-4). Mielőtt leült volna a meccs, Brguljan a döntő során első ízben szerzett akciógólt a Vasasnak: szédületesen pattintott kapásból, így 3:41-gyel a negyed vége előtt kezdett kiütés-jelleget ölteni a meccs.

Miután az angyalföldiek nem kockáztattak, a savonaiak pedig elfáradtak a saját őrlésükben, mínusz hétnél pedig már nem igazán volt, ami vigye őket, a meccset leginkább a szurkolók tartották életben. A vendégek kedvét Mitrovic vette el végképp, amikor egyik kósza előnyükben lehalászta a bejátszást a center elől, aztán egy jó megjátszásuk végén két kézzel húzta le a lövést, újfent hátrányban. Bezzeg a Vasasnak elég volt három másodperc, Bátori Bence egy pazar egypasszos megjátszásból volt eredményes – nagyjából lezárva a nyitott kérdéseket (12-4).

Lanzoni kósza átlövése szépen beakadt, aztán lövés nélkül ment el egy időkéréses Vasas-előny, de ugyanezt aztán előadták a taljánok is, miközben csendben pörgött az óra, egyre közelebb hozva a piros-kékeket a trófeához. Mivel az angyalföldiek már semmi extrát nem akartak, csak a végén kupát emelni, a savonaiaknak meg sem kedvük, sem erejük nem maradt semmihez, csendesen csordogált a parti – azért Randelovic egy szenzációs akciógóllal még „robbantgatta” a lelátót (ez volt a szerb negyedik találata), majd az olaszok lőttek egyet fórból, ám a zavarbaejtő (osztály)különbségen így sem tudtak változtatni. A végén már az is bement, ami nem ment kapura – Simon Roland egy kipattanót lőtt be, Bátori Bence labdája a kapus karjáról ment be.

A végén a korai ünneplés miatt – 0.9 maradt az órán, amikor a Vasas-pad a vízbe zuhant – még jutott egy ötös az olaszoknak, azaz a gól és a hivatalos duda után jött egy megismételt vízbeugrás; ilyen teljesítmény után ez volt a minimum!

Férfi Euro Kupa, döntő, 2. mérkőzés
A Hid-VasasPlaket (HUN) - RN Savona (olasz) 15-7
Összesítésben: 23-15

Férfi Challenger Kupa, döntő, 2. mérkőzés
CN Terrassa (spanyol) - GS Apollon Smyrnis (görög) 14-18
Összesítésben: 25-30