Egyéb
Végső búcsú Csapó Gábortól
2022. december 14. 16:16
Ritkán látni ennyi legendás játékost, sportolót, közéleti személyiséget együtt - csak most épp a létező legszomorúbb okból gyűltek össze Farkasréten: hogy végő búcsút vegyenek az olimpiai, világ- és Európa-bajnok legendától, dr. Csapó Gábortól.
A magyar vízilabda egyik ikonja 73 évesen hunyt el - még mindig nehéz elhinni, hogy itthagyott bennünket Csapó Dudi, aki játékosként minden címet megnyert, mégis elsősorban személyiségének utánozhatatlan varázsával vált mindannyiunk barátjává; még azoknak is az volt talán, akik személyesen nem találkozhattak vele.
És most utolsó útjára kísértük a barátunkat. A pólós család nevében Faragó Tamás búcsúzott tőle - a társ, akivel szinte összenőttek a Vasasban, az uszodában. (Az olimpiai közösség nevében pedig Gyulay Zsolt, a MOB elnöke tartott gyászbeszédet.)
Búcsúzóul álljon itt az a néhány mondat, ami abban a kisfilmben hangzott el, amelyet múlt szombaton a Komjádi uszodában vetítettünk rá emlékezvén, a Magyar Kupa döntője előtt.
„Itt, ebben az uszodában ezrek és ezrek láthatták hosszú éveken át - hogy milyen óriás ő.
Hatalmas volt egyéniségnek, játékosnak, embernek.
Fizikai adottságai és játéktudása önmagában átlagon felülinek számított - ami mégis a legnagyobbak közé emelte, hogy ő valóban és egyértelműen győzelemre született.
Sem tét, sem ellenfél, sem uszodai miliő nem rendíthette meg soha, egyetlen pillanatra sem.
Játszott, és játszott és játszott - hogy nyerjen. Neki ez volt a vízilabda - játék, nem élet-halál kérdés, így mutathatott bármit az eredményjelző, sosem érezte vesztesnek magát.
És mivel hasonló géniuszokkal született egy csillagzat alatt, az a bizonyos eredményjelző évek hosszú során át hirdette az általa is repített csapatok dicsőségét. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, Világkupa-győztes lett a válogatottal, tíz idényből kilencszer nyert bajnokságot a Vasassal, továbbá jutottak el kétszer Faragó Tamásékkal a BEK-győzelemig.
Uszodában és azon kívül, bárhol, bármikor tűnt is fel, összetéveszthetetlen hangjának és örökkön derűt árasztó lényének köszönhetően mindig mindenki érezte: jelen van.
Most először, de fájdalmasan visszavonhatatlanul múlt időbe került minden.
Csapó Gábor, Dudi többé nincs jelen.
Köszönünk mindent - és most elköszönünk; de emlékeinkben örökkön élsz, bajnok."
És most utolsó útjára kísértük a barátunkat. A pólós család nevében Faragó Tamás búcsúzott tőle - a társ, akivel szinte összenőttek a Vasasban, az uszodában. (Az olimpiai közösség nevében pedig Gyulay Zsolt, a MOB elnöke tartott gyászbeszédet.)
Búcsúzóul álljon itt az a néhány mondat, ami abban a kisfilmben hangzott el, amelyet múlt szombaton a Komjádi uszodában vetítettünk rá emlékezvén, a Magyar Kupa döntője előtt.
„Itt, ebben az uszodában ezrek és ezrek láthatták hosszú éveken át - hogy milyen óriás ő.
Hatalmas volt egyéniségnek, játékosnak, embernek.
Fizikai adottságai és játéktudása önmagában átlagon felülinek számított - ami mégis a legnagyobbak közé emelte, hogy ő valóban és egyértelműen győzelemre született.
Sem tét, sem ellenfél, sem uszodai miliő nem rendíthette meg soha, egyetlen pillanatra sem.
Játszott, és játszott és játszott - hogy nyerjen. Neki ez volt a vízilabda - játék, nem élet-halál kérdés, így mutathatott bármit az eredményjelző, sosem érezte vesztesnek magát.
És mivel hasonló géniuszokkal született egy csillagzat alatt, az a bizonyos eredményjelző évek hosszú során át hirdette az általa is repített csapatok dicsőségét. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, Világkupa-győztes lett a válogatottal, tíz idényből kilencszer nyert bajnokságot a Vasassal, továbbá jutottak el kétszer Faragó Tamásékkal a BEK-győzelemig.
Uszodában és azon kívül, bárhol, bármikor tűnt is fel, összetéveszthetetlen hangjának és örökkön derűt árasztó lényének köszönhetően mindig mindenki érezte: jelen van.
Most először, de fájdalmasan visszavonhatatlanul múlt időbe került minden.
Csapó Gábor, Dudi többé nincs jelen.
Köszönünk mindent - és most elköszönünk; de emlékeinkben örökkön élsz, bajnok."
Vízilabda hírek
csapó gábor búcsú