A több száz szurkoló előtt rendezett ünnepségen Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kiemelte: „Ugyanolyan szeretettel fogadják most a magyar olimpikonokat, ahogyan ők törekedtek arra Tokióban, hogy az ország minden lakosának örömet szerezzenek. Jó volt Tokióban magyarnak lenni! Köszönet ezért a sportolóknak, az edzőiknek, a szakosztályoknak, a kluboknak, a családtagoknak, szurkolóknak és a magyar kormánynak" - tette hozzá az MTI jelentése szerint.

Az érmesekről és a helyezettekről - először a hatodikokról, majd az ötödikekről és a negyedikekről, végül az érmesekről - filmeket vetítettek, majd a színpadon köszöntötték őket.
A mieink hat arany-, hét ezüst- és hét bronzérmet szereztek a vasárnap zárult tokiói olimpián. A küldöttség utolsó csoportja hétfőn érkezett haza, őket négy busszal szállították a Liszt Ferenc repülőtérről a BOK-csarnokbeli ünnepségre.
 
A szigorú japán koronavírus-szabályok miatt minden sportolónak, aki befejezte szereplését Tokióban, két nap alatt el kellett hagyni az olimpiai falut. Ezért három olimpiai bajnok, a kardvívó Szilágyi Áron, az úszó Milák Kristóf és a birkózó Lőrincz Tamás már korábban hazaért, nem a hétfői utolsó repülőgéppel jött, de ők is részt vettek az ünnepélyes fogadáson.
 
Hétfőn érkezett Budapestre - többek között - a Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra összeállítású aranyérmes női kajaknégyes, a kajakos Kopasz Bálint és Tótka Sándor, továbbá az ezüstérmes kajakos Varga Ádám, a bronzérmes női és férfi vízilabda-válogatott és az öttusázó Kovács Sarolta.

A hivatalos program a Himnusszal ért véget, majd elkerültek a nézőket a sportolóktól elválasztó szalagok, és kezdődhetett az ünneplés második része. A legnépesebb és leghangosabb tábor Tótkához érkezett Gyomaendrődről, de a többi sportolónak is időt vett igénybe, amíg minden családtagjával találkozott és ölelkezett, mert sportrajongók vették őket körül aláírásra és közös fotóra, a legtöbben persze az aranyérmesek körül tolongtak.

A női kajak négyessel már 2008-ban, a pekingi olimpián ezüstérmes, azóta a hatodik aranyát is megszerző Kozák Danuta azt mondta: bár számára hasonlóan jó érzés így találkozni ennyi szurkolóval, még mindig furcsának találja, hogy ennyien eljöttek miattuk, de különösen az, hogy kora reggel felkeltek megnézni a tokiói versenyeiket, aminek nagyon örül és amiért roppant hálás.

Négyesbeli társa, Kárász Anna kiemelte: a repülőtérről a BOK Csarnokig vezető úton azon gondolkodott a buszban, hogy milyen hosszú volt számára az olimpiai aranyéremig vezető út.
 
„Már tíz éve annak, hogy bemutatkozhattam a válogatottban, az azóta eltelt időszak sok mindent tartogatott számomra, sok örömöt és sok nehézséget"- nyilatkozta Kárász, aki korosztályos szinten egyesben kiemelkedett a nemzetközi mezőnyből is, eddigi legnagyobb sikerét viszont mégis egy csapathajóban érte el.

„Biztos más az érzés, hogy valaki nem egyesben, hanem a négyes tagjaként nyer, de nekem ez így most nagyon jó volt, hogy a lányokkal együtt csináltuk ezt meg, és együtt lehettem velük a dobogón. Ez egy életre szóló közös élmény mindannyiunknak" - hangsúlyozta.

A pályafutását a győztes olimpiai bronzmeccsel lezáró vízilabdázónk, Nagy Viktor nevét ahogy a medencében a társak, úgy a BOK Csarnokban is skandálták a drukkerek.
 
„Jó és felejthetetlen érzés volt az is, miként most ez is. Idő kell, hogy ezt feldolgozzam, leülepedjen bennem. Nemkülönben azt, hogy akkor ez most ennyi volt, kész, vége. Mindenesetre a lezárása ennek az egésznek az jól sikerült" - mondta.

A londoni olimpián bronzérmes, ezúttal hatodik öttusázó, Marosi Ádám azt emelte ki, hogy a dicsőségfalra felkerülni már önmagában jó érzés, de persze az érmesek, különösen a győztesek elismerése az más.

„Még az olimpiai faluban rám írt Balczó András, hogy gratulál a helyezésemhez, és annak velem együtt örül. Magyar öttusázó ennél nagyobb elismerés nem kívánhat magának" - nyilatkozta. Pályafutásának folytatásáról elmondta: le kell higgadnia, hogy minden érvet és ellenérvét a helyén tudjon értékelni, akar-e még öttusázni vagy sem.