Az első munkanap a lányoknak, az első munkanap a tokióiaknak - legalábbis az olimpia péntek esti rajtja után. Beindult a nagyüzem minden tekintetben, így a közlekedés is egyre nehezebb az olimpia helyszínén, nem minden viszonylatban áll ugyanis rendelkezésre olimpiai sáv a belvárosban.

Ezt ma tapasztalhatták meg a sajtó képviselői, levonták a tanulságokat, innentől mindig rá kell számolni az útra valamennyit (akár egy órát). Mi magunk például taxival érkeztünk a Tatsuma Waterpolo Centerhez, nem akartunk kockáztatni, és még egy kicsit bele akartunk nézni a kínai-amerikai csatába is. Megérte, ugyanis elképedve figyelhettük Kína érett játékát, kiváló védekezését és a kapus, Yineng Shen ihletett formáját. Ezzel együtt 6-6 után 9-6-ra ellépett a verhetetlennek hitt amerikai csapat a meccs végén, így nem borult a papírforma. Kínával (is) vigyázni kell a folytatásban, nem mintha ezt eddig nem tudtuk volna, csak megerősödött bennünk a megállapítás.

Az az orosz csapat volt a mieink ellenfele, amely már játszott a tornán, éppen Kína ellen szenvedett meg szintén, mi viszont szabadnaposak voltunk az első játéknapon, így hétfőn debütáltak a lányok.

Sokáig azt hittük, egy szépen megnyert, dolgos győzelem lesz belőle, de 7-3 után valami megváltozott, a vége pedig végül 10-10-es döntetlen lett - tudósításunk itt olvasható.

Bíró Attila nem volt felhőtlenül boldog a meccs után, de azt is elmondta, hogy semmilyen következtetést nem lehet levonni az eredményből - legalábbis a csoportbéli helyezésre és a későbbi esélyekre vonatkozóan. Kisebb tanulságokat viszont lehet keresni, és találni.

„Nem vagyok elégedett, mert picivel - nem sokkal - közelebb álltunk a győzelemhez. Volt tartása a csapatnak, egy-két taktikai elem jól működött, de a végére befáradtunk egy kicsit a mérkőzésbe. Nekem is többet kellett cserélnem az átlagosnál a kiállítások miatt, ez is egy tanulság a jövőre nézve, hogy az ember milyen csapatot állítson össze. Egy nagyon jó orosz csapattal játszottunk lényegében igazságos döntetlent, de még egyszer mondom, egy picivel talán mi közelebb álltunk a győzelemhez. Többet kellett volna dolgoznunk, főleg védekezésben, hogy több szerencsénk legyen. Valahol reális az eredmény, de ebből nem lehet még kiindulni a folytatásra vonatkozóan."

Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

A kapitánynak felvetettük, talán a felelősségvállalás tekintetében pozitívum, hogy nyolc játékosunk is gólt szerzett a találkozón.

„Igen, igen, de még többet kellett volna dolgozni. Azok is lőhettek volna még gólokat, akik betaláltak, néhányszor nem is tetszett, hogy továbbtoltuk a labdát. Ettől függetlenül 10 góllal meg lehet nyerni egy ilyen meccset, nyilvánvaló, hogy hátul kell szétnézni, hogy mi hibádzott, kaptunk néhány könnyű gólt" - fogalmazott Bíró Attila.

Gurisatti Gréta szerint sem kell még nagyon aggódnunk, de azért tanulni lehet ebből a meccsből is.

„Azért van okunk a csalódottságra, mert jól játszottunk. Amiket megbeszéltünk, hogy higgadt befejezéseink legyenek és inkább a támadóidő végén fejezzük be a támadásokat, az például jól működött. Volt pár olyan helyzetünk, ami a végén megbosszulta magát, ziccerek. Nyilván meg szerettük volna nyerni a mai mecset, de nem kell a kardunkba dőlni, hogy ez nem sikerült. Ez volaz első meccs, az mindig különleges, nyilván mindenkiben volt egy kis izgatottság. Sajnálom, mert a kezünkben volt a meccs, a kezünkben volt, ahogyan az egész torna is a kezünkben van, erről volt szó a csapatmegbeszélésen. Ha mi okosan és jól játszunk, akkor bárkit meg tudunk verni. Sajnálom, hogy így alakult, de nem kell még úgy tennünk, mintha elvesztettünk volna bármit is."

Szilágyi Dorottyán nem múlt talán ez a mai pontvesztés, merthogy szép gólokat lőtt és a végén volt egy nagyon fontos blokkja is, más kérdés, hogy az oroszok mégis egyenlítettek.

„A mérkőzés nagy részét mi domináltuk, mi kezdtünk jobban, nekünk volt jobb első félidőnk. Még keresem a magyarázatot, hogy miért kaptuk az utolsó gólt, és miért jöttek fel az oroszok. Mindig nehezebb annak a csapatnak, amelyikhez felzárkóznak, és annak a nehezebb továbblépnie azon, hogy a vége döntetlen lett. Ez van, össze kell szedni magunkat, nagyon sok egyéni és csapathibából is kaptuk a gólokat. Nem bravúros lövések voltak az oroszokéi, sokkal inkább mi voltunk dekoncentráltak. A folytatásban ez már nem fog beleférni."

Leimeter Dóra is azt emelte ki, az ellenfelünknek valamivel könnyebb dolga volt ezen a délutánon egy objektív tényező miatt:

„Az oroszoknak már volt meccse, nekünk ez volt az első. Oké, hogy edzettünk itt, de az teljesen más, mint egy mérkőzés. Az sem feltétlen volt jó nekünk, hogy egy erős ellenféllel kezdtünk, nekünk mindig kell egy felfelé ívelő szakasz, egy-két meccs, amikkel fel tudjuk magunkat építeni. Elbuktunk egy pontot, de a végén lehet, hogy értékes lesz ez az egy is még. Több türelem és nyugodtság kellett volna a meccsen, belementünk egy őrületbe, amit az oroszok diktáltak, pedig, ha akkor tudunk egy-két gólt lőni, akkor magunkat is megnyugtattuk volna. Nagyon fontos, hogy jobban lőjük a fórokat, hiszen luxus, hogy a két jó centerünk kiharcolja az emberelőnyt, mi meg elpuskázzuk. Ha 50 százalékkal lőnénk a fórokat, azzal meccset lehet nyerni, és az önbizalomnak is jót tenne, ezen leszünk a folytatásban" - tette hozzá Leimeter Dóra, aki elmondta, nagyon izgatott volt a meccs előtt, várta az olimpiai bemutatkozását.

„Vegyes érzések vannak bennem, nekünk ez volt az első mérkőzésünk, az oroszok már átestek korábban a tűzkeresztségen" - ezek már Illés Anna szavai. - Sosem mondunk olyat, hogy kézben egy meccs, 32 percig kell jól játszani. A félidőben az oroszok erőszakosabban jöttek vissza, mint mi, pedig készültünk erre. Az olimpia egy amolyan természetes izgatottsággal jár, örülök, hogy nálunk meg is maradt ezen a szinten. Az amerikaiak ellen nehéz lesz, de Kína is szorosan tartotta a meccset, ráadásul mi jobban ismerjük őket".
Garda Krisztina azt mondta, főleg az emberhátrányban kapott gólok között volt néhány elkerülhető.

„A harmadik negyedben volt egy kis őrület, amit az oroszok csináltak, várható volt, hogy ezzel jönnek elő. A lefordulásokra játszottak, és kicsit fel is ültünk erre a játékra. Emiatt a támadásaink nem voltak sikeresek, védekezésben is hamarabb értek fel, dinamikusabbak voltak. Hátrányban olyan gólokat kaptunk, akiket megbeszéltünk, hogy nem kaphatunk. Ezzel együtt első meccsnek ez elment, szerintem ahhoz elég dinamikusak voltunk. De az olimpián vagyunk, itt könnyű meccs nincs."

Arra a kérdésre, hogy érzi magát, leszámítva a mérkőzés végeredményét, így válaszolt:

„Jól érzem magam, talán ma éreztem a legjobban magam. Már nagyon vártuk, hogy elkezdődjön az olimpia, itt vagyunk napok óta a faluban, és eddig csak edzésekre jártunk. Szóval örülök, hogy elindult, de azért jobb lett volna, ha eggyel nyerünk. Voltak egyébként a meccsen olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy „jaj" meg „juj", az oroszos tempó nem nekem fekszik. De az is tény, hogy ameddig megy a test, addig menni kell."

Szép végszó ez összeállításunk végére, folytatás szerdán, az Egyesült Államok ellen.